Perfect* /H.S./

3. N Á L A

Szóval kimentem az igazgatóiba. Vagyis a tanár úgy tudja. A dirinél azért mégsem akartam kihúzni a gyufát első nap, szóval úgy gondoltam, elbújok a mosdóban. 45-kor mikor kicsengettek elindultam az osztályterem felé. Akkor már a tanár is kijött a teremből.

*

Mikor bementem mindenki felém nézett. Hátrafordultam. Nem láttam mást mögöttem. Furcsán néztem rájuk mire az egyik srác megszólalt.
-Mit mondott az i.g?-szólt felém angolul, amit egy ideig nem tudtam hova tenni, de aztán azonos nyelven válaszoltam.  
-Nem voltam bent!-jelentettem ki mire mindenki felröhögött.
-Elég keményen nyomod! Teljesen kikészítetted ezt a banyát. Talán a végén lángolni kezd a haja!-mondta nevetve Zsolti.
-Már én is kezdtem félni tőle!-vontam meg a vállam én is nevetve, végül pedig elindultam a padomhoz. Ráhajtottam a fejem, és a fülhallgatót a fülembe dugva indítottam el egy alap lejátszási listát. 
Nem volt kedvem senkivel se beszélni de valaki megkocogtatta a vállam.
-Hmm?-néztem fel rá.
-Szia!-mondta.
-Szia-feleltem.
-Harry vagyok. Harry Elsons!-tartotta a kezét amit meg is ráztam
-Leiner Kinga!-mutatkoztam be én is, közben pedig gondolkodtam, hogy honnan lehet nekem ismerős ez a fiú.
-Amugy Londonban születtem csak ide kellett költöznünk-mondta majd elbambult amiből lekövetkeztettem, hogy nem akar róla beszélni.
-Én Pécsen születtem-tértem vissza a témára.
-Az tök jó. Még soha nem jártam Pécsen.
-Londonban születtél de nem jártál Pécsen?-röhögtem fel.
-Ja valahogy így!-rántott vállat.-Bár szerintem a kettő nem függ össze.
-Igazad van, tényleg nem-tűrtem el egy tincset a szeme elől.
Aztán ennyi volt a beszélgetésünk mivel Harry-t hívták a fiúk focizni, én meg folytattam a tevékenységem.

*

Hazafele csak csendben sétáltam volna ha Harry megint nem talált volna rám.
-Kemény lány!-ordibált valaki utánam angolul, ami tegyük hozzá Budapesten nem megszokott.
-Londoni gyerek!-fordultam vissza.
-Várj már meg!-röhögött és utánam szaladt.
-Akkor siess!-lassítottam meg lépteimet.
-Csak nem lekésed a vonatod?-ért végre utól.
-De, lehet!-nevettem.
-Merre laksz?-nézett rám mikor elindultunk.
-Arra, föl-mutattam.
-Én is-biccentett és zsebre dugta kezét.
-De jó-mindig ezt mondom mikor nem tudok semmit reagálni.
-Nem jössz fel hozzánk?-nézett rám.
-Ömm oké, csak ledobom a cuccom-rántottam meg vállamon táskámat.-Megvársz?
-Persze!
-Akkor oké!-fordultunk be az utcánkba.- Bejössz?
-Áhh megvárlak itt kint!-támaszkodott neki a kapunak.
-Oké.Egy pillanat!-futottam be.

*

-Hello!-ordibáltam.
-Húgííí!-futott hozzám Patrik.-Úgy hiányoztááál!-ölelt meg.
-Jó nyugi. Felmegyek az egyik osztálytársamhoz. Majd jövök!-dobtam be táskámat a szobámba, és indultam volna kifele, mikor a bátyám megállított.
-Hohó! Fiú vagy Lány?-nézett a szemembe.
-Fiú!-forgattam meg a szemeimet.
-Akkor megnézem magamnak!-indult meg, én pedig az ajtót bezárva utána siettem.
-Ömm Harry ő a bátyám Patrik.Patrik Ő Harry az osztálytársam!-mutattam be Őket egymásnak, és tegyük hozzá elég kínos volt.
-Hello!-nyújtotta a kezét Patrik.
-Hello!-rázta meg Harry.
-Akkor mi megyünk!-néztem rá a védelmező bátyámra és Harryt is kicsit meglöktem.
-Oké! Ne maradj sokáig!-biccentett Patrik. Meglepett a viselkedése. Azt hittem el se enged. De tévedtem.

*

Harry 3 utcával feljebb lakik mint mi szóval nem kellett sokat gyalogolni. Mikor odaértünk hozzájuk az anyukája beengedett minket és szívélyesen fogadott.
-Jó napot!-köszöntem ahogy beléptünk a lakásba, és az agyam kezdett átállni angolra.
-Nem vagyok olyan öreg!-kuncogott az anyukája.- Anne Elsons vagyok!-nyújtotta a kezét.
-Leiner Kinga!-ráztam meg. Annyi emberrel fogok mostanában kezet, hogy egy liter fertőtlenítőt kéne használnom minden nap.
Mikor végre volt időm körbenézni, az állam majdnem a padlót súrolta. Nem panelban laktak mint mi, hanem egy hatalmas kertes házuk volt. A bútorok azt sugalták, hogy eddig szinte érintetlen volt a sok tárgy. Mind hófehér, és vadi újnak tűnt. De nem nagyon akartam bámészkodni, mert tudom, hogy ez nagy illetlenség. 
-Jössz?-nézett rám Harry a lépcső tetejéről.
-Igen, persze!-rendeztem arcvonásaim, és elindultam az új barátom felé.
-Ez az én szobám!-nyitotta ki az ajtót. Mikor beléptem azt hittem egy álomvilágban vagyok. Fehér falak, fekete bútorok.
-Gyönyörű!-mondtam majd végigsimítottam a kezem egy polcon.
-Ja ezt szokták mondanki-mosolygott, majd levágta magát az ágyra. 

*

-Na akkor én megyek-álltam fel.
-Oké. Ki kísérlek!-kászálódott fel az ágyról, ahol egész végig fetrengett.
Felvettem a kabátom meg a cipőm és kimentem majd elköszöntem Harrytől is. Hazafele menet csak mosolyogtam és azon gondolkodtam, hogy Harry..... várjunk csak. Én nem gondolhatok ilyenre. Nem lehetek szerelmes. Nem az nem lehet.

All The Love A.