Perfect* /H.S./

6. M E N T H E T E T L E N

Boti ott állt az ajtóban zsebre tett kézzel és egy cuki mosollyal.
-Gyere be!-invitáltam egyből beljebb.
-Bocs, de most nem lehet! Sietek valahova, csak meg akartam nézni, hogy élsz-e még!-kuncogott.
-Én élek-e?-nevetek.-Te nem jársz iskolába!
-Sok dolog történt mostanában!-vont hanyagol vállat, majd megrántotta vállán táskáját.
-Hova sietsz? Elkísérjelek?-váltok gyorsan témát.
-Megyek, megcsináltatom a gépem, mert mostanában szarakodik!-paskolta meg táskáját.-Nem kell elkísérned, megy egyedül is. Ahogy hallottam úgyis jönnek a lányok!-húzogatta szemöldökét, mire elnevetettem magam.
-Igen, így beszéltük. De akkor legalább hadd kísérjelek le!-akasztok le egy pulcsit a fogasról, és behúzom magam után az ajtót.

*

Miután Boti elment, én megint egyedül maradtam. Alig ismertem pár napja Harryt, mégis hiányzott. Jobban, mint amennyire kellett volna. Nem szerethetek bele valakibe ilyen gyorsan. Bár még sosem voltam szerelmes senkibe, mégis tudtam, hogy ez egyszerűen nem normális. Miért pont most törnek elő bennem a hormonok?
Hatalmas gondolataim közepette megint a kaputelefon hangjára lettem figyelmes. Csak ilyenkor vettem észre, hogy könnyeim útnak eredtek, szóval míg a telefonhoz érte, gyorsan le is töröltem őket. A kapcsolóra nyomva fel is engedtem a lányokat, majd ki is nyitottam előttük az ajtót.
-Szia!-lihegett Dóri az ajtóban.
-Sziasztok-néztem rájuk. Mindannyian kifáradtak a nagy lépcsőzéstől. Pedig csak a másodikon lakunk.-Oké, ennyire nem lakok magasan!-röhögtem ki Őket, mikor a beértünk a szobámba és egyből ledobták magukat az ágyamra.
-Te csak azt hiszed!-lihegett még mindig Fanni.-Sose lépcsőztem még ennyit!-nyúlt a kikészített innivalók felé. Igazi háziasszonynak éreztem magam, míg készítettem elő nekik a jobbnál jobb nassolni valókat és italokat. Többször kéne ilyet csinálnom, bár van egy olyan érzésem, hogy az alattunk élő néni nem örülne neki. Amúgy is mindig panaszkodik, hogy ne mászkáljak mezítláb, mert minden lehallatszik. Sosem fogadom meg a tanácsát.
-Mi a baj Kinga?-néztek rám aggódó arccal, mikor végre kifújták magukat.
-Semmi. Miért?-értetlenkedtem, majd egy marék kekszet a számba tömtem. Nem hiszem, hogy gusztusos látványt nyújtott volna.
-Látjuk, hogy sírtál, ennyire nem vagyunk vakok!-forgatta szemeit, majd követte példámat, és Ő is befalt egy adag kekszet.
-Hát igazából..-kezdtem bele mondandómba, de úgy látszik Dinát nem nagyon érdekelte, mert egyből közbeszólt.
-Bocsi, de merre találom a mosdót?-vigyorgott ránk kínosan.
-Kérdezd meg Patrikot!-hurrogta le egyből Fanni, amitől elmondom kicsit én is megijedtem.
-Oké!-forgatta meg szemét, de ahogy észrevettük, nem nagyon zavarta, hogy a bátyámmal kell társalognia.
-Szóval?-néztek rám egyszerre mikor becsukódott az ajtó.
-Oké, szóval az van, hogy, szerintem szerelmes vagyok Harrybe!-húztam el a számat, és éreztem, hogy egy könnycsepp megint a szemem sarkában van. Húzzon már el egy kicsit a picsába.
-És azért sírsz, meeert...-néztek rám nagy szemekkel.
-Mert egyik nap összevesztünk, egy irtó apró dolgon. Amit még én se tudok. De komolyan, csak úgy behisztizett. Mint egy menstruáló kislány, vagy nem tudom-törölgettem szemem, mert az emlékek hatására megint könnybe lábadtak a szemeim.
-A kis pöcs!-dőlt hátra az ágyon Panni és szétterült azon. Mind követtük példáját, és csoda, hogy négyen elfértünk a két személyes ágyon.
-És hogyan történt pontosan? Vagy azt se tudod? Csak nem szól hozzád?- tették fel a számomra megválaszolhatatlan kérdéseket.
-Hát talán az egész ott kezdődött, hogy Ő nem bírja Botit-gondolkodtam el egy kicsit mélyebben.
-Őt ki bírja?-nézett rám nagy szemekkel Dóri.
-Én!-nevettem.-Aztán elmentem Botival a plázába. És aztán ugye nem jött suliba és odajött hozzám Harry, de akkor írt Boti és ezután megharagudott. Jaa és mikor jöttünk haza azt mondtam neki, hogy hagyjon békén, amit komolyan is vett, mert azóta nem beszéltünk-vallottam be az egészet, majd letöröltem könnyeim.
-Szerintem most ezt a témát hagyjuk, hisz azért gyűltünk itt össze, hogy boldogok legyünk!-ült fel Panni.
-Ez úgy hangzott, mintha egy pap mondta volna!-nevetek fel.
-Igen. Hivatalosan is papnak készülök!-kászálódott fel Panni és meghajolt előttünk, amitől még nagyobb hahotázásba kezdtünk.
-Emberek!-szólalt meg Fanni.-Merre van Dina? Ennyi ideig senki sem szokott a wc-n ülni, hacsak nem hasmenése van.
-Nekem van egy ötletem, hogy merre lehet!-fintorgott az említett testvére, mire nekünk egyből leesett a tantusz.
Mind felkászálódtunk, és lábujjhegyen lopakodva indultunk el, hogy felderítsük, Dina tényleg csak a bátyám miatt jött-e. Igazából már az elejétől volt egy ilyen érzésem, de nem akartam előre megítélni, hisz belül bármi lehet. De a végén kiderül, hogy mégse.
-Hagyjuk!-adtam fel, mikor már a konyhát is átkutattuk.
-Oké inkább nézzünk filmet-forgatta szemét Panni, mi pedig nem nagyon akartunk ellenkezni, hisz mindannyian meguntuk ezt a keresgetést. Majd úgyis előkerül.

*

A szobában fekve néztünk valami irtózatosan szar vígjátékot, amit nem is értem hogy lehet annak hívni, hisz semmi vicces nem volt benne. Azon mért kéne röhögni, hogy valaki lehányja a másikat?
Pár perccel később egy hatalmasat csattant a fal és beleremegett még az ablak is. Nah, holnap a szomszédok mennyire ki lesznek akadva.
A lányokkal azonnal felpattantunk, és kirohantunk a folyosóra, a zaj forrását keresve. Nem kellett sokáig keresnem, mivel egyből leesett, hogy az én szobám melletti szoba Patriké. Azt hittem ez a szerencsétlen elment itthonról.
Gyorsan el is indultam a szobája felé, de a mi ott várt, egy kellemetlen meglepetésnek is rossz volt. Hogy hihettem, hogy ez a lány bármennyivel másabb, mint az össze többi barátnője? Ugyanis Patrik a falnak volt döntve –valószínűleg ez adott ki ekkora hangot- Dina pedig kényelmesen elhelyezkedve az ölében ült, és csókolóztak. Inkább smároltak. Na jó, elmegyek hányni.
-Ti mit csináltok?- förmedtem rájuk egyből, ahogy észbe kaptam.
-Mi ömm semmit..-nézett rám megszeppenve Dina, majd megtörölte a száját.
-Nem tudom mit csináltatok ti eddig, de nem is érdekel. Takarodj innen, míg szépen mondom!-morrantam rá elég durván, és egy kicsit én is megijedtem magamtól.
-Te csak ne...-kezdte mire közbe szóltam.
-Te vagy a mi házunkban és éppen engem használtál ki a bátyám miatt. Úgy hiszem, van jogom mindenhez! Takarodj innen! Nem akarom elmondani meg egyszer!-ordibáltam fejére, amiből egyből megértette a lényeget.
Felvette a felsőjét meg a gatyáját (igen már csak fehérnemű volt rajta) majd ezt mondta:
-Jó voltál, majd folytatjuk!-kacsintott mielőtt kiment volna az ajtón de én nem hagytam. Mikor elment mellettem megfogtam a copfját aztán akkorát rántottam amekkorát tudtam.
-Te utolsó...-kezdte vérben forgó szemekkel. Itt egyedül nekem van jogom felháborodni.
-Kifele!-néztem a szemébe és csak egy kicsi választott el attól hogy le ne köpjem.
Azt se hagytam hogy felvegye a kabátját, mikor a cipője a lábán volt, kilöktem az ajtón, utána dobtam a kabátját és becsaptam az ajtót. Engem nehezen lehet felidegesíteni, de neki ez is megy. Beszarás.

*

-Könnyű préda volt-röhögött Patrik, mikor egy kicsit lenyugodtam
-Te meg szégyelld el magad!-förmedtem rá és szóltam a lányoknak hogy menjenek be, majd megyek én is ha elintéztem a BÁTYÁMAT.
-Nem hiszem el, hogy neked ezt kell csinálnod!-néztem rá dühösen.
-De ő akarta nem én!-tette fel védekezően a kezét. Mindig ezt mondja.- Rám akadt aztán mondom miért ne ?
-Azért ne, mert tudod jól, hogy ezzel engem használt ki!-hadonásztam idegesen.
-Ezek ellenére, te tönkretetted a bátyád estéjét!-kezdte el a kamu durciját.
-Még szerencse, hogy nem fogsz baszni az osztálytársammal főleg nem a lakásunkban. Nappal. Oké? Akadj le az osztályomról. Zaklasd az a-sokat, vagy mit tudom én!-fogtam már a fejem.
-Jó ötlet-gondolkodott el magában. Én ezt nem hiszem el!
-Menthetetlen vagy!-nevettem végül el magamat, és fej rázva mentem vissza a lányokhoz, akiknek természetesen az egész beszélgetést el kellett mondanom, és az egész éjszakát a téma kitárgyalásával tartottuk.

All The Love A.