Perfect* /H.S./

18. Á P O L Ó

-Most már lábra tudok állni!-nyafogtam Harrynek, mikor még felállni se hagyott napok óta.
-Figyelj, Kinga én csak nem szeretném, ha bármi bajod esne!-simította meg a hajamat, és egy puszit nyomott a homlokomra. Olyan törődő volt ebben az egy héten, hogy sokan azt kívánnák, bár sose érne ez véget, ami rendben is van, csak én már nagyon szívesen mennék sétálni, vagy lemennék legalább a konyhába.
Az első napon a bátyám átjött, hozott pár ruhát nekem, és azt mondta, hogy legalább marad egy kis tere Lisaval, szóval ne épüljek fel hamar. Mondhatni örült neki, hogy kiment a bokám.
Harry egyébként egyáltalán nem bánta, hogy gondoskodnia kellett rólam, sőt, szerintem néha-néha élvezte is. Anne szerint egy betegség mindig erősít a párkapcsolatokon, és örül neki, hogy itt vagyok egy kicsit, legalább jobban megismerjük egymást. Egyébként ebben én is egyetértettem, és szívesen társalogtam Anneel egy-két órát. Szerinte tökéletes hallgatóságra talált bennem, és nagyon reméli, hogy Harryvel sokáig tart még a kapcsolatunk. Megerősítettem, hogy én hosszútávra tervezek, és nagyon megszerettem a fiát, aminek feltétlen megörült.
A hét második felében elkezdődött a szenvedésem, mikor már sajgott a fenekem, és a hátam is fáj a sok fekvéstől. Az én muzikális egyéneségem már kezdte unni a sok zenét, és filmet. Már vágytam a természetbe, és nem csak az erkélyre akartam kiülni, figyelni a ház előtt elhaladó autókat. Egyébként ez egy nagyon nyugodt környék, szóval nem sok autót láttam.
Harryéknek egyébként hatalmas kertjük van, erre csak akkor figyeltem fel jobban, mikor a hét végén végre leengedett az emeletről, de csak azzal a feltétellel, ha Ő vihet le a lépcsőn. Én persze egyből ellenkezni akartam, de beláttam, ha nem megyek bele, talán megint egy hétig fent ragadok.
Szóval mikor a konyhapultnál ültem, és figyeltem, ahogy Harry kakaót főz nekem, a hatalmas ablakokon kinézve megállapítottam, hogy az udvaruk hatalmas. Sok kis ösvény, rengeteg fa, és virág, kisebb-nagyobb bokrok, és középen egy tűzrakóhely, kis padokkal.
Azonnal sétálni támadt kedvem, de persze Harry nem hagyta, hogy kimenjünk. Pedig fantasztikus idő volt odakint.
-Gyerekek, megjöttem!- hallottuk meg Anne hangját.
-Szia, Anne!-köszöntem neki, majd két puszival köszöntöttem.
-Mit csinálsz fiam?-borzolta össze Harry haját aki még mindig a gáznál ügyeskedett.
-Kakaót, ennek a kislánynak!-biccentett nevetve felém, én pedig csak megforgattam a szemem. Tudta, hogy utálom, ha kislánynak hív.
Anne csak nevetve otthagyott minket a konyhában, és a dolgozószobájába vonult. Nagyon sokat dolgozik mostanában, hisz egy jól menő brit cége van, amit kiterjesztett Magyarországba is, és sok dolga van ezekkel a dolgokkal.
-És mondd kedves Harry, mikor állhatok végre lábra?-kérdeztem nevetve, mire a konyhában ügyeskedő fiú is elnevette magát.
-Hát, nem igazán tudom-válaszolt most már komolyan.-Nem igazán akarlak hazaengedni!-rakta le elém a kakaómat.
-Nem muszáj hazamennem ahhoz, hogy lábra álljak-nevettem, és belekóstoltam a meleg italba. Mondanom sem kell, hogy isteni volt.
-Rendben!-szólalt meg egy kis gondolkodás után.-Holnap elmegyünk sétálni-ajánlotta fel.
-És hova?-kezdtem egyből lelkesedni.
-Az udvarba-biccentett, majd nevetve a mosogatóba pakolta a piszkos edényeket.

*

Édes szeptember. Jahj de nem vártam ezt a napot. Talán ez a nyaram volt az egyik legjobb, amit valaha megéltem. Harryvel az egészet együtt töltöttük, és ez volt nekem a mennyország. Viszont mikor beköszöntött az ősz, rossz érzés kerített hatalmába. Oké, hogy a nyáron együtt mentünk mindenhova Harryvel, de mi van, ha az osztály, és az iskola előtt nem akar majd felvállani? Igazából nem csodálkoznék, ha ezt tenné, nem vagyok egy olyan szépség, akit bárkinek szívesen mutogatna, de mégis rosszul esne, ha a sok együtt töltött idő után letagadna.
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el, és keltem fel. Tegnap kivételesen külön töltöttük az estét, mivel Harry a haverjaival csinált valami nagyon fontos dolgot. Bele se akarok képzelni mit művelhettek.
Reggel félkómásan nyomtam ki a hat órai ébresztőmet. Fogalmam sincs, miért keltem fel ilyen korán, de ha már kinyitottam a szemem, inkább vissza se aludtam.
Teendőimet elvégezve el is jött az idő, hogy indulhassak a rég várt iskolába –remélem éreztétek az iróniát-, és mire kiléptem a kapun, Harry is odaért.
-Jó reggelt!-csókolt meg, majd ujjainkat összefűzve indultunk el. Ilyenkor egy kicsit megnyugodtam, hogy mégsem felejt majd el.

*

-Tudom, hogy iskola első napja van, de legyetek szívesek figyelni egy kicsit!-sóhajtozott tovább az osztályfőnök, de rajtam kívül, talán ha három ember figyelt rá.-Harry kérlek hagyd békén Kinga haját, és szállj le a padodról!-könyörgött tovább. Úgy gondolta, ha Harryt megfegyelmezi, akkor mindenki figyelni fog, és ez a terve össze is jött, mert amint Hazz leszállt a padjáról, és a helyére ment, mindenki elhallgatott.
-Na végre!-sóhajtott az offő, és abban a pillanatban kicsengettek, mi pedig ki is spuriztunk az osztályból.
Irtó meleg volt, ki tud ilyenkor bent ücsörögni egy teremben?

*

Az első hét gyorsan eltelt, és mivel már régen töltöttünk így együtt, egy osztályként sok időt, úgy gondoltuk, hétvégén leruccanunk Kevinék balatoni nyaralójába.
Mondhatni az egész osztályunk ott volt. Éppen kint ültünk az udvarban, már a nap is lement, csak a tűz világította meg az arcunkat, mikor egy kényes témához értünk.
-Szóval akkor ti most együtt játok, mi?-szólalt meg Panni egy kis csönd után.
-Igen!-vágta rá egyből Harry amitől nagy mosoly húzódott el a számon, és közelebb bújtam hozzá. A többiek arcán kisebb-nagyobb döbbenet ült ki, de nem nagyon szólaltak meg ezzel kapcsolatban. Tudták, hogy Harryt nem tudják semmivel egy könnyen felhúzni, és szerintem inkább nem is akarták.
-És mióta?-folytatta kérdezősködését Panni. Talán Ő volt az egyetlen, aki nem akarta magának beismerni, hogy Harry egy ideig most szingli lesz.
-Már egy jó ideje. Talán két hónapja-gondolkodtam el, de úgy látszott Panninak nem az én válaszom kellett. Nos, nem igazán értem mit is akar még így is Harrytől. Viszont a többiek is nyugodtan hallgatták, hogy mi éppen kiteregetjük a kis életünket, és nekem kezdett egyre kínosabb lenni. Kevin ezt észre is vette, és témát is váltottunk végre.

All The Love A.!