Perfect* /H.S./

14. E L M E G Y

következő év nyara

Ebben a több mint fél évben rengeteg dolog történt. Hogy őszinte legyek, nem gondoltam volna, hogy így fog alakulni a kilencedikes évem, de egyáltalán nem bánom, hogy így történtek a dolgok.
Miután Patrik és Lisa leérettségiztek, mindketten elmentek dolgozni, hogy elkezdjenek gyűjteni egy saját kis életre, amiben én már nem vagyok benne, én pedig ezt teljes mértékben megértem. Nem támaszkodhatok egész életemben a bátyámra, hisz neki is élnie kell az életét, ahogy minden fiatalnak.
Én egy könyvesboltban találtam magamnak munkát, a nyárra, ahol csak négy órában kell dolgoznom, de így is elég jó fizetést kapok.
Harryvel a dolgok nem igazán alakulnak. Még mindig csak barátság van köztünk, amit annyira nem bánok, hisz nem kötelezhetjük el magunkat egyszerre, de azért fáj a szívem akárhányszor egymásnál alszunk. Ő lett a legjobb barátom, és sokszor előfordul (na jó, minden nap), hogy együtt alszunk. Vagy nála, vagy nálam, ez éppen a helyzettől függ, de a nyáriszünet kezdete óta nem aludtunk külön. És ez egy apró nyugtató jel nekem, hogy talán nincs más lány az életében.
A buli-incidens óta Pannival egy szót sem váltottam, és mikor megtudtam, hogy Boti össze is állt vele, a fiúban egy hatalmasat csalódtam. Mondhatom, hogy elvesztettem két hozzám nagyon közelálló barátot, de ha helyettük megkaphattam Harryt, akkor nem bánom.
Fannival azóta is nagyon jó barátságot ápolok, és jövő héten ruccanunk le hozzájuk a Balatonra, hisz Ők nyár eleje óta lent vannak. Az Ők alatt Fannit és Kevint értem, akik szilveszterkor találtak egymásra, és onnantól el sem engedték egymás kezét.
-Megjöttem!-raktam le a pultra vászontáskámat, amiben hazafele jövet vásároltam be. Mondatomra Harry lépegetett elő a szobámból. Furcsáltam, hogy Ő van itthon egyedül, de nem nagyon akartam akadékoskodni.
-Patrikéknak el kellett menni valahova. Azt mondta majd este fele jönnek!-huppant le a kanapéra, és nagy szemekkel várta, hogy neki mit hoztam. Feltartottam neki egy almát, mire csak elhúzta a száját, és inkább maga kezdett kutatni a táskában.
-Azt mondta jó lenne, ha kicsit nálunk is lennénk, mert kettesben akarnak lenni Lisaval-harapott bele a fánkba egy perverz mosollyal ajkain, mire én is felnevettem, majd vállat vonva válaszoltam.
-Miattam felmehetünk hozzátok erre a pár napra-utaltam hamarosan következő „nyaralásunkra".
-Basszus!-kapott fejéhez.-El is felejtettem!-dőlt hátra a kanapén és hangosan fújtatott egyet, amin csak felkuncogtam.-Nem tudok ott lenni egész héten. Szerdán vissza kell utaznom Londonba-szólalt meg halkan, mire megállt a kezem pakolgatás közben, de nem mertem visszafordulni Harryhez. Visszamegy Londonba? És nem is jön vissza? Vagy csak haza kell mennie valamiért? Ilyen kérdések ezrei záporoztak a fejemben, míg leforgott előttem, ahogyan itt hagy a reptéren.
-Rendben!-szólaltam meg csalódottan, majd tovább pakolgattam a hűtőbe szánt dolgokat. Pár pillanattal később, két ölelő kart éreztem meg derekamon, majd vállamra helyezte állát.
-Sajnálom!-szólalt meg egy idő után, amitől egy kicsit végig borzongtam.
-Nem baj! Úgysem olyan fontos. Akkor én is előbb hazajövök!-szabadkoztam, és megrántottam vállamat, majd kiszabadulva Harry karjai közül tovább pakolásztam. A fiú nem nagyon foglalkozott velem többet. Bár láttam rajta, hogy Őt is zavarja a dolog, nem akartam, hogy bűntudata legyen.

*

-Nem jössz filmezni?-könyökölt fel Harry az ágyamban, mikor beléptem a szobámba.
-Most nem!-ráztam meg csalódottan a fejem.-Eléggé elfáradtam ma, szóval inkább letusolok!-pakolásztam szekrényemben, és valami tiszta ruha után kutattam.-De utána nézhetünk egy filmet ha szeretnél!-fordultam végül felé, ruháimmal kezemben.
-Addig keresek valamit!-bólintott egy halvány mosollyal ajkain, de nem látszott rajta, hogy boldog lett volna. Őszintén, én sem voltam az, hisz nem akartam, hogy visszamenjen Londonba, és itt hagyjon akár örökre.
A zuhany alatt állva gondolkodtam az élet rejtelmein, fejemet a hideg csempének döntve hagytam, hogy a langyos víz végig csurogjon hátamon. Pár hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen mértékben befolyásolja majd az életem egy fiú, akivel még nem is egy szinten állunk. Ő sokkal magasabb lécen van a ranglistán, mint mi a bátyámmal, én pedig nem akartam azt, hogy egy kihasználó embernek tűnjek. Igaz, még egyszer nem hagytam Harrynek, hogy a moziban Ő fizessen, de amilyen emberek vannak a mai világban, már semmin nem lepődök meg.
A hideg víz alól kilépve csavartam magam köré a törölközőm, és kezdtem szárítkozni. Hajamat kezdtem először megszárítani. Mindig azzal kezdem, mert nagyon idegesít ha vizesen a vállamat piszkálja.
Mikor a hajam végre nagyjából megszáradt, ruháimat kezdtem el keresni, mikor észrevettem, hogy fehérneműt elfelejtettem behozni. Egyáltalán nem volt kedvem pont most bemenni a szobába és beégni Harry előtt, szóval úgy döntöttem, hogy úgyse látja mi van a ruháim alatt, ezért nem veszek fel ma fehérneműt a nap további részében.
-Oké, választottam egy tök jó filmet!-nyomogatta még mindig a távirányítót, majd rám kapta a fejét. Ekkor értettem meg, hogy fehér pólóm átlátszó, és mivel fehérnemű nem takarta melleimet, így azok csakhogy nem átlátszottak. Gyorsan magam elé kaptam a kezem, és sietve bebújtam a takaróm alá, ami így nyár közepén igencsak melegnek bizonyult. Szerencsére Harry nem említette meg ezt a kis incidenst többet, elindította a szerinte fantasztikus filmet –ami egyébként az én tetszésemet nem nyerte el- majd átkarolt engem. Én csak fedetlen mellkasára hajtottam a fejem, és úgy bámultam a televíziót, de nem tudtam a műsorra koncentrálni. Csak az járt a fejemben, hogy Harry előbb hazautazik, mint azt gondoltam.
-Min töröd ennyire a fejed?-hallom meg Hazz hangját, amitől egy kicsit megugrottam, mert váratlanul ért.
-Butaság!-tűrök el egy tincset a szemem elől.
-Mondd csak!-kezd el játszani még nedves hajammal.
-Csak nem akarom, hogy elmenj!-vallom be végül halkan.-Tudom, hogy önzőség, de akkor is rossz érzés!
-Hé, Kinga!-simít végig lágyan karomon.-Nem lesz semmi gond. Csak egy hét, és már jövök is vissza!-puszilt végül bele a hajamba, amitől egy kicsit megnyugodtam, és végre összpontosíthattam a filmre.

All The Love A.