1. É V N Y I T Ó

2.7K 49 0
                                    

Órámra nézve igazgatom még egy kicsit a szoknyámat, majd gyorsan a cipőmbe bújva indulok el a konyha felé, hogy egy palack vizet dobjak a táskámba.  Augusztus utolsó napjában vagyunk, de az időjárás még mindig nagyon meleg, szóval nem merek frissítő nélkül elindulni. 
-Na, indulhatunk már?-nyomja be korpás kiflijének maradékát Patrik, a bátyám. 
-Ne beszélj tele szájjal!-kapom fel a kulcsomat helyéről, és már el is indultunk az iskolába, ahova szeptember elsejétől járni fogok. 

*

-Jó napot!-lépett be az osztályfőnök a terembe, és becsapja maga után az ajtót. Nem vagyunk sokan az osztályban, és gondolom mindenki nincs is itt, de épp elegen vagyunk ahhoz, hogy látszatra tele legyen az osztály. 
Én magamban üldögéltem egy padon az ablek mellet, mikor lehuppanik mellém egy fiú. 
-Cső!Zsolti vagyok!-nyújtja felém a kezét, közben pedig hajába túr másikkal. 
-Kinga!-fogadom el a kezét, és megrázom egy kicsit. 
-Pesti vagy?-kémlel egy kicsit, mire halkan felnevetek. Miért kérdez ilyeneket, mikor még csak most mutatkoztunk be? 
-Hát, nagy a valószínűsége, mivel itt ülök melletted!-nevetek halkan, és vállat rántok. 
-De lehetsz mondjuk koleszos is, amit kétlek, de lehetnél, szóval érted mit mondok!-gesztikulál nagyok a kezeivel.
-Befejezné a társalgást Hurszt?-néz mérgesen rá az osztélyfőnökünk.
-Elnézést kívánok!-pattant le az asztalról és meghajol, én pedig halkan felkuncogok, mert nem akarom, hogy már most megutáljon a tanár, viszont úgy látszik a többieket ez nem érdekli, mert hangos nevetéssel ajándékozzák meg Zsoltit. 
-Tudják mit? Menjenek haza!-int az offő, mire mi nem is várakozunk sokáig, csak felpattanunk a helyünkről és ki is spuriztunk az iskolából. 

*

-Kislányom! Hallasz?-kiabál a nagyi a telefonba. 
-Hallak! Még látlak is nagyi!-válaszol neki helyette Petrik.
-Egy kicsit mélyebb lett a hangod!-gondolkodik el a nagyi, mire mindeketten a bátyámmal felnevetünk, a nagyi pedig végre meglát minket a telefonon, és Ő is elneveti magát.-Jól átvertetek!-rázza meg felénk mutatóujját fenyegetően. 
-Nagyi! Kicsit menj hátrébb mert így elég ijesztő vagy!-figyelmeztetem a kamerába, pislogás nélkül figyelő nagyit. 
-Jahj, kislányom nem megy ez olyan gyorsan!-nyavajog, majd valahogy hátrébb szenvedi magát. 

All The Love A.!

Perfect* /H.S./Where stories live. Discover now