Perfect* /H.S./

13. M A G Y A R Á Z Á S

Harry ellökte magától a holtrészeg lányt majd hangos üvöltözésbe kezdett, amire mindenki a hallótávolságból rákapta a fejét. Igaz, mi elég messze voltunk tőle, de még így is ki tudtam venni szavait.
-Ezt most mi a fancért kellett?-kelt ki magából, és Pannira nézett dühös íriszeivel.
-Harry?-hagyta el ajkaimat ez az aprócska szó, de Ő még így is meghallotta, és riadtan nézett rám. Pár pillanatig csak néztünk egymás szemébe, mintha megállt volna az idő. Senki nem táncolt, és mintha a földszinten bömböltető zene is halkabb lett volna.
Amit tudatomig elértek a képek, ahogy Harry és Panni épp egymás karjában vannak, éreztem, hogy el kell innen mennem, vagy rosszabb vége lesz az egésznek, mint gondoltam. Lábaimat gyorsan kezdtem el szedni a lépcső felé, és csak úgy szedtem a fokokat lefele. Nem érdekelt Harry kiáltozása, és még Dóri engem szólítgató szavai is elsuhantak fülem mellett. Folyton csak az járt az eszemben, hogy vajon mi rosszat tettem azért, hogy ezt érdemeltem. Kiskoromban még hittem Istenben, hogy mindenkinek azt adja, amit megérdemel, de én már annyi szörnyűséget átéltem, hogy nem tudom mivel érdemeltem ezt ki. Mert biztos nem azzal, hogy belenyaltam a bátyám születésnapi tortájába, még mielőtt lefényképezhették volna.
Az ajtón kirohanva nem is érdekelt a hideg, egyből telefonomat kezdtem nyomkodni, hogy hívhassam Patrikot. Az udvarban haladtam szupersebességgel a kapu felé, és kerestem szememmel bátyám nevét a névjegyzékben, mikor meghallottam Harry hangját mögöttem.
-Kinga, állj meg egy pillanatra kérlek!-fogta meg gyengéden vállam, de én csak leráztam magamról kezét, és tovább pötyögtem a telefonba.
-Mondom, állj meg!-kiáltott rám, majd kikapta kezemből a készüléket. Hirtelen jött nagy hangjától egy pillanatra megszeppentem, és jobbnak láttam nem tovább feszíteni a húrt.
-Mit akarsz?-szólaltam meg egy idő után halkan, lehajtott fejjel.
-Hagyd, hogy megmagyarázzam!-nyúlt állam alá, és könnyedén felemelte fejem, hogy szemeibe nézzek.
-Ezen nincs mit magyarázni-ráztam szomorúan a fejemet, és csak remélni tudtam, hogy ezek a képek nem jönnek vissza álmaiba.
-De van!-szólalt meg idegesen.-Nem csináltam semmit, és ezért foglak megint elveszíteni?-hallottam kétségbeesett hangját, és ahogy ránéztem, csak aggodalom csillogott szemeiben. Erősen hajába túrt, majd ellépett tőlem pár lépést.
-Nem én csókoltam meg. Ő támadt rám hirtelen. Nem is tudom mi van vele mostanában, annyira rám nyomult, de én tisztáztam vele, hogy köztünk nem lehet több barátságnál!-nézett rám félve. Sötétzöld szemeit megvilágította az udvarban lehelyezett pár lámpa, ami hangulatosan világította meg a teret, bár kevés volt ahhoz, hogy az egész udvart beragyogja, hisz hatalmas volt a kert.
-Rendben, menjünk vissza!-szólaltam meg egy idő után és lazán bólintottam.-De csak azért mert fázom!-fogattam meg a szemeim, mikor széles vigyorra húzta ajakit.
-Köszönöm!-karolta át vállamat, és egy puszit nyomott a hajamba, amitől hasamban alvó pillangók egy pillanat alatt felébredtek, és áldottam az eszem, hogy még nem ittam semmit, hisz biztos most hánytam volna ki mindent.
Ahogy beléptünk a nagy házba, párak ránk kapták a fejüket, de nem igazán foglalkoztak velünk. Fanni éppen testvérét oktatta ki, miszerint nem csinálunk ilyet, és erre a viselkedésre a részegség sem mentség. Egyetértettem vele, hisz rossz volt látni, hogy az egyik barátnőm hatba szúrt pár hónap ismeretség után.
Mikor Panni észlelte jelenlétünket, mosolyogva felénk húzta bágyadt tekintetét, szemében pedig valami megcsillant. Nem tudtam másra gondolni, csak az alkoholra.
-Kinga, ugye tudod, hogy szeretlek!-közeledett felém, vagyis csak próbált, mert pár lépés múlva Fanni karjai közé esett, aki csak megforgatta szemét és a falhoz lökte testvérét.
-Te szeretsz? Ne nevettess!- kuncogtam fel erőltetetten, amit a lány nem is nézett jó szemmel, hisz pillanatok múlva kikelt magából.
-Tudod, te sosem érdemelnéd meg Harryt!-kezdett el mutogatni kezével, és ide-oda dülöngélt. Mondata közben egy kezet éreztem meg derekamon, és mikor Harryre néztem, Ő csak egy halvány mosollyal arcán figyelt előre. Az Istenért se nézett volna rám.
-Igen szeretem ezt a fiút!-mutatott a mellettem állóra.-És meg is fogom szerezni, előbb mint te. Tudod Harryke, könnyen be lehet jutni a bugyimba!-húzta végig kezét Harry mellkasán, majd lassan saját derekát kezdte simogatni, amitől elpattant az agyam, és már készültem nekiugrani a magát mutogató lánynak, ha egy erős kéz nem tartott volna vissza.
-Most jobb ha mész!-kezdte türelmesen Adoniszom. Mindig irigyeltem, hogy ilyen nyugodtan áll a dolgokhoz.
-De hát..-kezdett bele megint a lány, de Harry félbeszakította.
-Azt mondtam menj el!-kiáltott hirtelen a lányra, amitől én is összerezdültem. A körülöttünk lévők mind felkapták a fejüket, és várták a fejleményeket, ám mikor a megszégyenített lány kicsoszogott az éjszakába, folytatták elfoglaltságukat.
-Nagyon szeretlek titeket, de akkor is a testvérem, és nem hagyhatom, hogy baja legyen!-szabadkozott Fanni, mikor felkapta a fogasról a kabátját, majd két puszi kíséretében elbúcsúzott mindenkitől, és rohant Panni után. Megértem, hisz én is mindent megtennék a bátyámért.

*

-Van kedved táncolni?-néztem partneremre nagy szemekkel, hisz a kedvenc dalom szólt a hangszórókból.
-Nem nagyon szeretek!-húzta el a száját, és próbált visszarántani a kanapéra, ahol eddig társalogtunk.
-Naaa, kérleek!-húztam agyát, mire szem forgatva felkelt, és nyűgösen utánam jött a tömegbe. Tudtam, hogy Ő is olyan boldogan kezdett lépegetni a ritmusra, mint én, csak ezt magának se akarta bevallani.

*

Csak hajnalban indultunk haza, bár nagyon semmi értelme nem volt annak, hogy Harry elkísért minket, mert részegebb volt, mint mi Dórival együttvéve. Én nem sokat ittam az este, mert nem akartam másnapos lenni, hisz holnap találkozunk a nagyiékkal, és nem lenne kellemes tőlük is egy fejmosást kapni.
A pár száz méteres utat a mellettem dülöngélő férfi végig kiabálta, én pedig csak szememet forgatva hagytam, hogy a vállamba kapaszkodva tartsa velünk az iramot.
-De szép ez a lámpa!-nézett fel Harry egy teljesen egyszerű utcai lámpára, majd átkarolta azt, és valamit motyogott neki.
-Harry, kérlek menjünk!-fogtam meg karját, mire csak bosszankodva de utánam eredt.
Mikor a háztömb elé értünk, csak reménykedtem abban, hogy a férfi nem csinál semmi hangosat, mivel ha a lépcsőházban valaki megszólal, az legalább tízszer visszhangzik.
Amilyen gyorsan csak tudtam szedtem a lépcsőket, és mindkét oldalamon támogattam a részeg barátaimat. Hihetetlen, hogy ezt is megéltem.
Az ajtón belöktem Őket, és egy nagyot fújtam, megkönnyebbülve, hogy egyikőjük sem kezdett el kiabálni. Ám megkönnyebbülésem nem tartott sokáig, mert ahogy lerúgtam lábamról a cipőmet, a két bolond őrjöngésbe kezdett.
-Harry hagyjál már!-kiabált rá Dóri lassan forgó nyelvvel, ugyanis a fiú egyfolytában húzkodta a lány haját azzal az indokkal, hogy ez biztos paróka.
-Vedd le! Látni akarom a kopasz fejedet te Gru!-kiabált vissza Harry, mire én halk nevetésbe törtem ki. Bár nevetésem se tartott sokáig, ugyanis Patrik viharzott ki bágyadt tekintettel, szemét törölgetve.
-Mi folyik itt?-rivallt ránk, mire mindannyian megugrottunk kicsit. Harry pár pillanat múlva meg is szólalt.
-Dóra nem veszi le a parókáját!-panaszkodott, mint egy óvodás.
-Nem érdekel, hogy ki mit nem vesz le! Az a legjobb ha mindenkin minden rajta marad. Most pedig kuss legyen, hogy nyugalomban le tudjam gyártani a húgomnak az unokaöccsét!-kiabált ránk, és az utolsó mondatra mind elnevettük magunkat.

All The Love A!