Perfect* /H.S./

4. B O T I

Tegnap este csak agyaltam. Nem értettem hogy mit érzek. Nem lehet, hogy egy nap alatt beleszeretek valakibe. Ez lehetetlen.

*

Reggel 5:40-kor keltem majd 6-ig tornáztam kicsit. Bár nem volt szokásom de most jólesett. Aztán lefürödtem és felvettem egy fekete rövidgatyát egy fehér felsővel meg a gyönyörű nike cipőmmel. Imádtam ezt a cipőt.7:50-kor indultam el hogy ma beérjek a suliba.Pontosabban akkor ültem le mikor becsengettek.
Offő órával kezdtünk. A tanár 8:10-kor ért be az osztályba. Addig mindenki cetliket dobált egymásnak, láttam egy szendvicset is repülni. Inkább meg se kérdeztem. Mikor megjött a tanár mindenki elcsitult és megtarthattuk az órát.Mindent megbeszéltünk/átbeszéltünk. Az óra közben körbenéztem mellettem egy lány ült (nem tudom mi a neve) mögötte egy srác, aki egész órán telefonozott, mögöttem Harry, előttem meg megint valami lány. A többit nagyon nem néztem.
-Hello!-jött oda hozzám valaki.
-Szia-mondtam.
-Ömm Boti vagyok!-nyújtotta felém Ő is a kezét. Na mondom, hogy kell az a kézfertőtlenítő.
-Örvendek!-néztem rá.
-Amúgy ömm...azért jöttem mert meg szeretném nézni a telód, mivel láttam hogy i phonod van. Megnézhetem?-mutatott a készülékemre.
-Nyugodtan-nyújtottam felé.
-Áhh köszii-nézett csillogó szemekkel-Amúgy. Tessék!-vett elő egy nagy laptoptáskát-Nézd meg nyugodtan-unszolt.
-Ömn oké-rántottam vállat, és belenéztem a táskába. Tele volt tech cuccokkal, aminek a felét nem nagyon tudtam értelmezni, de inkább nem is kérdeztem rá.
-Azta ez jó sok!-néztem (ezek szerint) Botira.
-Ja ez csak a szükséges. A többi otthon van.
-Akkor te ilyen tech féle vagy?
-Valami olyasmi-msolygott és vállat rántott.
-És meddig nézed még a telom?
-Jah tessék-adta vissza.
Míg mi tovább beszélgettünk párszor odanéztem a fiúkra. Csak beszélgettek. Hát jó. Tovább beszélgettem Botival majd megbeszéltük hogy délután elmegyünk a plázába. De jó. Ismerek még valakit.

*

Miután vége lett minden óránknak elmentünk a plázába. Megettünk egy fagyit majd bementünk egy könyvesboltba. Imádom a könyveket.
-Sosem értettem, ha az ember olvashat tableten, vagy bármilyen elektromos eszközön, akkor miért kell könyvet venni? Hol élünk a 20.században?-mrgelődött Boti, amin én csak jót nevettem. 
-Ezek szerint igen. Én sokkal inkább szeretem a könyveket kézben tartani, minthogy csak húzogassam az ujjam a képernyőn. Az olyan személytelen-vontam végül vállat, és leemeltem a polcról a kiszemelt könyvet. 
-Ez butaság, hisz ezt csinálod a közösségi médiákon is!
-Nem nagyon vagyok jelen a közösségi médián. Felesleges. Minek nézegessem mások életét, ha foglalkozhatok a sajátoméval is?-fejtettem ki véleményem, miközben a kasszához sétáltam, és megvettem az előbb említett könyvet.

*

Este hét fele értem haza, mert annyira elbeszélgettük Botival az időt, hogy arra eszméltünk fel, hogy kezd sötétedni. Irtózatosan jól éreztem magamat vele, és örülök neki, hogy ilyen barátra tehettem szert. Kezdem egyre jobban érezni magamat ebben a társaságban.
Vacsorázni már nem is volt kedvem, mert mindenféle édeséggel teletömtük magunkat ebben a pár órában, szóval mikor Patrik nyavajogva berontott a szobába, hogy egyek vele, én csak nemlegesen megráztam a fejem, mire besértődve elmotyogta a szokásos "bár jobb testvérem lenne" szöveget, és kicsoszogott. Az agyam ilyenkor már teljesen le volt zsibbadva, szóval fikarcnyit se tanultam, csak felnyitottem a telefonomat, és megnéztem, hogy keresett-e valaki. Pontosabban inkább Harry üzenetére vártam, de pont tőle nem érkezett semmi. Boti küldött egy giffet, amiben majmok könyvből olvasnak, mire én visszaküldtem neki egy olyat, amin a kutya az ipohen telefont rágja, mire tetett besértődéssel küldött nekem egy "FUCK YOU" matricát, viszont erre már nem válaszoltam, csak megnéztem mit üzent a nagyi. Egy aranyos képet küldött rólam és Patrikról. Talán csak hátom éves lehettem a képen. Egyből továbítottam a bátyámnak, aki hangos nevetéssel adta tudtomre, hogy megérkezett neki az üzenetem. 

* 

Reggel hatkor ébresztő NÉLKÜL kipattantak a szemeim, amit nem nagyon tudtam hiva rakni, de inkább nem is foglalkoztam vele, hanem elkezdtem a reggeli rutinomat, és még egy gyors kávé is belefért, amit már út közben szoktam meginni, mert olyan szinten kérni szoktam. 
Bátyámat nem vártam meg, mert akkor még délben is a kanapén ücsöröghettem volna, szóval egyedül indultam el az iskola felé, ami annyira nem volt szórakoztató, de mikor rápillantottam a telefonomra, és megláttam a tegnap este beállított hátérképet egyből jobb kedvem lett. 
A büfében kivételesen elég apró sor állt, szóval gondoltam veszek egy rántotthúsos szendvicset, amit majd jóízűen megehetek valamelyik szünetben. Szóval mire elképzeltem, hogy hogyan fogom megenni, a büfés néni előtt is álltam, és már fizettem is. 
Az osztályban a padomon ülve böngésztem a neten, hogy pontosan hol, és mikor lesz One Directon koncert, mert hamarosan szülinapom, és hátha meglephetem magam egy koncertjeggyel. Viszont ezt a műveletet nem folytathattam sokáig, mert elkezdtek beszivárogni a többiek, én pedig inkább elraktam a készüléket és vártam Botira. De hiába, mert mikor nyolc órát ütött az óra, a tanár megérkezett, Boti pedig nem volt itt. 
Mikor kicsengettek a tanár kiment én meg elővettem a szendvicset amit vettem a büfében és jóízűen beleharaptam. Ahogy ezt megtettem, Zsolti felém kapta a fejét, és hangosan elkiabálta magát:
-Ugye nem akarsz te is anorexiás lenni?-célozta felém a mondatot a terem másik végéből.
-Dehogyis-nevettem el magam.-Van benne minden. Nem hiszem, hogy fogyókúrás!-nyitottam neki szét a zsemlét, ami így már nem keltett annyira gasztronómikus hatást.
-Oké akkor megnyugodtam!-nevetett fel.

*

Második óra után csak telefonoztam, magnéztem a facebookot meg visszajelölgettem embereket.
-Ömm Kinga-jött oda hozzám Harry.
-Igen?-néztem fel rá.
Közelebb jött hozzám majd odatette a kezét a telefonom mellé. Épp mondani akart valamit mikor felvillant a képernyő : "Jó volt a tegnap ;)" Írta ezt Boti.Harry ránézett a készülékre, majd rám emelte tekintetét, aztán elkapta a kezét. Én utána nyúltam de elrántotta és elment. Ennyire nem bírják egymást? Pedig szerintem Boti nem annyira rossz gyerek. Mármint személyiségileg. Aranyos, szerethetni való, és nem is felvágós. Fogalmam sincs Harry miért nem kedveli.

*

Hazafelé indulva is ezen gondolkodtam. A nap hátralevő részében Harryvel már egyáltalán nem kommunkáltunk, de nem úgy nézett ki mint akit ez meghatott volna. Viszont mikor hazaindultunk, elég kellemetlen lett a helyzet. Én mentem elől, utánam elmaradva egy kicsit pedig Harry csoszogott. Mikor megelégeltem a helyzetet, megálltam, és bevártam míg mellém ér.
-Harry!-szóltam neki mikor előttem volt.
-Mivan?-nézett rám.
-Mi bajod van?-tárom szét tehetetlenül a karomat.
-Úgy hiszem semmi közöd hozzá-vágta rá.
-Bejössz? Megbeszéljük?-invitáltam be, hátha egy kicsit tudok javítani a helyzeten. 
-Nem érek rá. De "Boti" biztos-felelte egyszerűen.
-Tudod mit? Akkor ne-akadtam ki.
-Még valami?-szólt higgattan.
-Igen...Hagyj békén-feleltem.
-Úgy terveztem-mondta majd elment.
Egyszerűen olyan dühöt éreztem magamban mint még soha. Aztán mikor egyre közelebb értem a panelhoz, már nem dühöt, hanem szomorúságot éreztem. Miért ilyen ellenségesek egymással? Mikor beértem a lakásba, egyből kitört belőlem a sírás.Nekidőlten a falnak lecsúsztam a földig és csak sírtam. Patrik utánam egy órával ért haza s mikor meglátott azt hittem szívrohamot kapott. A szempillaspirálom elkenődött, a hajam kócos volt és csak sírtam. Úgy néztem ki mint egy zombi.
-Mi történt?-guggolt le mellém.
-Semmi-ráztam a fejem, és egy kicsit megtöröltem a szemem, amitől mégjobban elkentem az apró sminkem..
-Jah azért vagy olyan mint egy zombi?-mosolyodott el Patrik.
-Azt hiszem berágott rám!-néztem rá.
-Ki?-nézett furán.
-H....-jöttek megint a könnyeim-Harry!-hajtottam a fejem a vállára és megint eleresztettem könnyeim. .

All The Love A.