Perfect* /H.S./

12. C S Ó K

-Akkor nyolcra itt vagyok érted!-köszönt el a kanyarban Harry, majd én is és Ő is hazafele vettük az irányt.
Ahogy lépkedtem, fejemben már össze is raktam, hogy mit akarok felvenni. Már elég hideg volt ahhoz, hogy csak egy pólóban flangáljak, szóval gondosan ki kellett választanom a ruháimat.
Mikor beléptem a lakásba, meleg fogadott, amit mostanában kevésszer érzek, ugyanis Patrik úgy gondolta, milyen jó az, ha nap közben nincs bekapcsolva a fűtés.
-Lisa, megmondtam, hogy nap közben ki kell kapcsolni!-hallottam meg édes testvérem gyönyörű hangját. Szemem forgatva dobtam le táskámat, majd bakancsomat is, és a szobába viharoztam, hogy ne kelljen tovább hallgatnom a veszekedő fiatalokat, ám nem volt szerencsém, mert pár perc múlva Lisa rohant be idegesen.
-Mondd meg neki, hogy meg lehet fagyni, ha lekapcsolom a fűtést!-rivallt rám, amitől egy kicsit megijedtem, bevallom.
-Én már megmondtam neki, de ha nem haragszol, most elkezdek készülődni!-fordítottam meg, és szó szerint kilökdöstem az ajtómon. Nagyon szeretem List, de néha az agyamra tudnak menni, az örökös vitájukkal.
Mikor végre békén hagytak, meg tudtam mosni a hajam, és volt időm sminkelni is. Mindezek után, csak húsz percem maradt a ruháim kiválasztására, és magamban már egy kész egyenletet kieszeltem, hogy mit, mivel lehet felvenni. Végül egy mélykék, szinte fekete pamutruhára esett a választásom, ami csinos volt, de egyben meleg is, és egy fekete meleg harisnyát húztam lábaimra. Egy ideig tanakodtam, hogy magassarkú csizmát, vagy lapostalpút vegyek fel, de végül a magasra esett a választásom, hisz mégis csak ki akartam magam csípni.
Mire kész lettem, meg is hallottam a kaputelefon hangját, de Patrik gyorsabb volt, így Ő szolt bele a telefonba.
-Leiner rezidencia!-hallottam meg nevetését visszatartott hangját.
-A kisasszonyért jöttem!-hallottam Harry hangját a telefon túloldaláról.
-A kisasszony máris megy!-szólt vissza a bátyám, és bontotta a vonalat. Fekete szövetkabátomba bújtam bele, és telefonomat a zsebébe vágtam, majd indulni akartam, mikor megláttam, hogy bátyám s felkapja magára a kabátját.
-Te hova készülődsz?-néztem rá érdekesen, és belül imádkoztam, hogy ne akarjon eljönni velem.
-Mint a férfi a házban, elbeszélgetek ezzel a félnótással, nehogy olyat csináljon, ami nem megengedett a te korodban!-húzta ki magát, majd ki is viharzott az ajtón. Én csak szem forgatva utána mentem, de azért még hallottam Lisa kuncogását a hátam mögött.
Mire kiértem a lépcsőházból, Patrik és Harry valószínűleg már mindent megbeszéltek, mert nem hallottam semmiféle beszédet, amikor odaléptem hozzájuk.
-Akkor indulhatunk?-mosolygott rám Harry, és én csak akkor kaptam felé tekintetem. Haja össze-vissza állt, és néha még a hideg szellő is belekapott, de neki ez is tökéletesen állt. Az utcai lámpák rávilágítottak ujjain elhelyezkedő gyűrűkre, melyeik visszaverték a ráverődött fényt. Felsőtestét egy bundás bőrkabát takarta, míg lábain egy egyszerű fekete farmer volt. Most a megszokott bakancs helyett egy fekete, magasított sarkú csizmát viselt, ami eszméletlen jól állt neki.
Egyet bólintottam válasz képpen, és a göndör mellé csapódtam, majd el is indultunk Harryék felé.
-Nyolcra itthon!-kiáltott utánam bátyám, mire csak nevetve válaszoltam.
-Az két perc múlva van Bátyó!-nevettem, majd kísérőm felé fordulva indultunk el a helyszín felé.

*

A hatalmas házba belépve rengeteg ember fogadott. A fogas már tele volt kabátokkal, így az enyémet már nem is vettem le, mikor beértünk.
-Add csak!-nyúlt Harry kabátomért, amiből végül ki is bújtam, és hagytam, hogy a fiú felvigye szobájába a meleg anyagot.
Pár percig még forgolódtam, ismerős arcokat keresve, de végül feladtam, és a lépcső mellett vártam Harryre. Végigtekintettem a sok emberen, és belegondoltam, hogy fele valószínűleg még Harry nevét sem tudják, nem hogy azt, hogy Ő kicsoda.
A nagy tömeg három fele volt osztható. A részegek, akik már állni se tudtak nyolckor, azok, akik még nem rúgtak be teljesen, de az a cél, és a józanok, akik vigyáztak a részegekre, vagy csak azért nem rúgtak még be, mert Ők vezetnek majd haza.
Valami rémes zene szólt a hangszórókból, amire mindenki rázta magát, és csak reménykedtem fenne, hogy holnap reggel, mikor Anne hazaér, minden vázája épségben lesz.
Gondolataimba elmerülve kémleltem az embereket. Mindenki olyan más volt. Mind egy nyelvet beszéltünk, és valószínűleg egy városban is laktunk, de nem tudtam volna mondani még egy embert, aki hasonlított volna a másikra. És ez volt szép bennünk, emberekben.
-Itt is vagyok!-hallottam meg Harry hangját mögöttem.-Bocs, hogy eddig voltam, de valami elképesztően sok ember jött, és be kellett zárnom pár szobát, mert azok tiltott területek-sóhajtott fel, ahogy mellém ért, majd egy lopott pillantással végigmért engem.-Gyönyörű vagy!-hajolt hozzám közelebb és súgta fülembe, amitől egy jóleső borzongás futott végig testemen, és el is pirultam. Válaszra azonban már időm sem volt, mert meghallottam három barátnőm csivitelő hangját.
-Srácook!-dőlt nekem Panni, és már éreztem is rajta az alkohol szagát. Feltehetően már nyomott egy kör tequilát valamelyik sarokban.
-Sziasztok!-köszöntem nekik, és mindegyikük arcára nyomtam két puszit.
-Nem isztok valamit?-kérdezte meg udvariasan Harry, majd derekamra csúsztatta kezét.
-Én inkább elrabolnám a Hölgyet egy percre!-fogta meg karomat Fanni, Harry pedig csak egy szomorú mosollyal az arcán engedett el barátnőmmel, és ahogy láttam, Zsoltiék is csatlakoztak a társasághoz.
-Hova megyünk?-eszméltem végre fel, mikor Fanni a lépcsőn rángatott engem felfele.
-Beszélnünk kell!-rántott be egy szobába, ami szerencsére nem bűzlött se szex, se alkoholszagtól.
-Mondd nyugodtan-huppantam le az ágyra, ami szépen be volt vetve. Ez is Anne érdeme lehetett.
-Szerinted Panni nincs kikelve magából?-tette fel egy kis hezitálás után a kérdést, amin én csak elnevettem magam.-Ne nevess!-szólt rám.-Ez egy komoly téma!
-Jólvan!-csitítottam el magam.-Miért lenne elszállva?-tértem rá a témára miután kinevettem magam. Őszintén én nem vettem észre a lányon semmi változást, de igaz, hogy nem is én lakom vele.
-Nem tudom! Olyan fura mostanában!-túrt bele idegesen hajába.
-De ha nem tudunk konkrétumot, úgy hiába vagyunk most itt!-rántottam meg lazán vállam, mert most nem igazán akartam feldühíteni Fannit. Amúgy is eléggé idegesnek tűnt.
-Konkrétumot akarsz?-fordult hirtelen felém, amitől majdnem szívrohamot kaptam.-A héten tegnap volt a harmadik, hogy nem jött haza, mert valami pasi ágyában töltötte az éjszakát valószínűleg hulla részegen. Szerinted miért van most is így berúgva? Már mikor elindultunk se volt józan. Jah, arról ne is beszéljünk, hogy már beszélgetni se lehet vele, mert csak a pletyka megy egyfolytában!-állt meg végül, és egy fehér szekrénynek döntötte fejét.
-Nem tudom mi lehet vele-szólaltam meg egy idő után halkan.-Lehet gyors neki ez a váltás. A középiskola egyáltalán nem olyan mint az általános. Lehet idő kell neki, míg megemészti a változásokat.
-Ó, dehogy kell neki idő!-horkant fel.-Már vagy ötször költöztünk más helyre, nem ez az első változás az életében.
-Szerintem csak várjunk. Ha nem lesz változás, majd beszélünk vele. Biztos nincsen semmi baj!-keltem fel helyemről, majd megsimítottam vállát, és egy lágy mosolyra húztam ajkaim. Végül csak lassan bólintott egyet, végül együtt elhatároztuk, hogy nem fogunk ma este ezzel törődni, inkább kiélvezzük a gondtalanságunkat.
Ám mindezeket hiába fogadtuk meg, mert mikor kinyitottam az ajtót, és Fanni szavain nevetve elfordítottam tekintetem a nagy tömegbe, megláttam Harryt és Pannit, ahogy a falnak dőlve falják egymás ajkait.

All The Love A.