Perfect* /H.S./

9. O T T H O N

Mikor felnéztem, nem akartam hinni a szememnek. Harry állt előttem aggódó tekintettel kémlelve engem. Milyen rég álltunk ilyen közel egymáshoz.
-I-igen, jól vagyok!-poroltam le magam egy kicsit és az összetört telefonomra tekintettem. Ismét tönkretettem.-Köszönöm!-néztem végül fel a megmentőmre, aki csak lazán legyintett engem. Ahogy végig mértem, egyből tudtam, hogy nem egy egyszerű kora esti sétára indult, de nem akartam tőle megkérdezni merre megy.
-Akkor én..-szólaltam meg, de mondatomba vágott.
-Haza kísérlek!-szólalt meg, de hangja olyan távolinak tűnt. Hiányzott már, hogy beszélgessünk.
Viszont hiába hiányzott, ha egyszerűen nem is mertem megszólalni míg a hideg estén egymás után szedtem a lábaim. Harry sem szólal meg, halkan lépkedett mellettem zsebre dugott kézzel, lehajtott fejjel. Mondani akartam valamit, de nem mertem. Hátha olyat kérdezek, amivel megint kiütöm a biztosítékot és megint hónapokig nem beszélünk. Így a hallgatást választottam. Ahogy Ő is.
A ház elé érve vagy öt percig toporogtam egyik lábamról a másikra, de egykőnk sem szólalt meg, szóval feladtam, és meg egyszer megköszönve szomorúan besétáltam az épületbe.

*

Reggelemet a közösségi oldalakon kezdtem, hátha találok valami értelmes bejegyzést, vagy posztot. Mondanom sem kell, hogy ezek a gondolataim egyből elszálltak, amikor megláttam Harry posztját. Egy nála alacsonyabb lányt karolt, és arcára adott egy puszit éppen amikor készült a kép. A fotó alatt csak egy szív ikon volt. Több ezer like gyűlt rajta össze, én mégsem tudtam rányomni a szívecske alakú like ikonra. Bevallom, hogy fájt ezt látni, de nem tehettem ellene semmit, hisz nem álltunk semmilyen viszonyban.
Miután kibőgtem magam és megettem kb. 2 doboz fagyit és 3-szor megnéztem a Titanic-ot megcsörrent a telefonom. Ma nem akartam foglalkozni az iskolával, és beadtam Patriknak azt a hülye dumát, hogy megfáztam és kipihenem magam. Viszont mikor megláttam Dóri nevét a kijelzőn, nem éreztem magam jobban. Sőt, egy hajszálon múlott, hogy nem sírtam el magam. Úgy döntöttem ma senkivel nem teszek kivételt, így Dórinak se vettem fel a telefont, akár mekkora bűntudatot is éreztem. Nem akartam ma velük foglalkozni, sőt senkivel nem akartam foglalkozni. Ha kívánhattam volna, azt kívántam volna, hogy Harry lépjen be az ajtón egy nagy csokor virággal és egy bocsánatkéréssel. Bár mit is várhattam volna, hisz én rontottam el. Én mondtam azt neki hogy hagyjon békén, Ő pedig csak állta a szavát azzal, hogy nem keresett.
-Na jólvan most már kurvára felkelsz ebből az ágyból!-rontott be Patrik a szobámba. Azt hittem iskolában van.
-Te hogy kerülsz ide?-ijedtem meg egy pillanatra mert nagyon dühös fejet vágott. Nem értem miért pont rám volt dühös, miközben Ő szökött el az iskolából.
-Nem mindegy? Ez az én lakásom!-forgatta meg szemeit, végül komoran rám nézett.-Kinga! Mi van veled?-fogta meg lábamat takarón keresztül, közben pedig lassan leült az ágyam végébe.
-Semmi!-szabadkoztam egyből, és nem akartam, hogy tudja, megint Harry miatt sírok.
-Aha, szóval azért bőgtél egész nap, és azért van tele a szobád üres fagyis dobozokkal, mert nincs semmi baj?-kérdezte lassan, mire én csak helyeslően bólogatni kezdtem. Egyből felállt, és az ajtó felé indult. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan feladja.
Bár hogy is lehettem ilyen naiv? Másodpercek alatt fordult vissza és ugrott be mellém az ágyba amitől őszintén szívrohamot kaptam.
-Ne játszadozzunk Húgi! Tudom hogy történt valami közted és Harry között. A lányok mondták, hogy jöjjek haza, mert nem veszed fel a telefont. Szerinted vicces volt, hogy nem tudtunk rólad semmit? Szétidegeskedtem magam!-ölelt szorosan magához bátyám, és élveztem közelségét. Sosem voltunk a legjobb és legpéldamutatóbb testvérek, de mindent megtettünk volna egymásért, és ezt nem is titkoltuk.
-Tényleg történt valami köztem és Harry között-szólaltam meg halkan karjai között, mire meghallottam, hogy szíve kicsit gyorsabban kezdett el verni.
-Ugye nem szex?-kérdezte halkan. Szinte olyan halkan, hogy alig hallottam. Aprót felnevettem, és nemlegesen megráztam a fejem.
-Nem, semmi ilyesmi-kuncogtam még mindig, és éreztem, hogy Patrik egy kicsit lazít a szorításán.-Egyszerűen csak összevesztünk, és azóta szerintem talált valaki mást magának. Nem mintha együtt lettünk volna!-nevettem fel keservesen.
-Esküszöm összetöröm ezt a gyereket!-mérgelődött a védelmező bátyám.
-Ne! Kérlek ne keveredj ebbe bele! Amúgy is elég zűrös az egész!-kászálódtam ki öleléséből.
-De hát bánt téged!-könyökölt fel, és furán rám nézett.
-De én akkor is szeretem. Nem bánthatod, csak azért, mert összevesztünk. Az felelőtlenség lenne bátyó!-borzoltam össze növésben lévő haját. Már borzasztóan hosszú volt, ahhoz képest, hogy milyen rövidet szokott nyíratni magának.
-Jó, de ha még egyszer megbánt, az öklöm véletlenül találkozik a csili-vili pofijával!-mosolygott édesen, de a mondata egyáltalán nem tükrözte arca ártatlanságát. Én csak felnevettem mondatán, és visszadőltem mellé az ágyba.
Mivel se nekem, se Patriknak nem volt kedve visszamenni az iskolába, így úgy döntöttünk, ma lógunk egy napot, és végig filmezzük az estét.

*

-Borzalmas ez a film, csak hogy tudd. Tíz éve is szörnyű volt, mikor a nagyiékkal ezt kellett nézni!-horkant fel legalább huszadjára bátyám a film elindítása óta.
-A nagyinak is ez a kedvenc filmje! Nem tudom mi rossz van benne!-forgattam meg szemeimet, és figyelmemet ismét a filmre szenteltem.
-Jah el is felejtettem!-kapott fejéhez testvérem.-A nagyiék azt kérdezik, hogy mit adjanak szülinapodra?
-Szerintem ezt tőled kérdezik, és nem tőlem!-nevettem fel hangosan.
-Igen, ez előfordulhat!-gondolkodott el, majd vállat rántva kémlelte tovább a televízióban szóló filmet.
Igaz még messze van a szülinapom, de én már elmondhatatlanul várom, hisz ki ne várná a szülinapját? Sosem szerettem, mikor titokban meglepetés partit rendeztek nekem, mert szerintem ez egy olyan nap, amit a legközelebb álló emberekkel kell tölteni, és nem azokkal akik csak azért jöttek el, hogy megnézzék mennyit nőttem az évek alatt.

*

-Végre, hogy felveszed a telefont!-ordított bele barátnőm a telefonba. Kicsit távolabb tartottam fülemtől a készüléket, nehogy halláskárosodást kapjak, majd mikor tisztáztam magamban, hogy nem kiabál tovább, beleszóltam.
-Sajnálom, hogy nem vettem fel, őszintén nagyon sajnálom!-kezdtem mentegetőzni, de nem hatottam meg barátnőmet.
-Nem! Egyáltalán nem fogok megbocsájtani! Szépen told le a segged a parkba! Húsz perc múlva ott találkozunk! És ne késs, mert megültek!-fenyegetőzött, és nem is hagyta, hogy szóhoz jussak, bontotta a vonalat. Miért kellett nekem ilyen erőszakos barátnőt összeszednem?

All The Love A.