Perfect* /H.S./

22. P Á R I Z S

Szóval így történt meg az, hogy két nappal később már a bőröndömbe pakoltam, és össze-vissza futkostam a házban. Nem akartam semmit sem itthon hagyni, hisz ez mégis egy több napos utazás, és felesleges pénzköltésnek amúgy sincs helye. Nem szerettem mikor olyanokra kell pénzt kidobni, ami alapból is van, csak valamiért otthon felejtettem.
Így hát két hatalmas bőrönddel indultam el a reptérre, és szerencsétlenségemre rá is kellett fizetnem a csomagjaimra. De ezt örömmel tettem, és közben arra gondoltam, hogy semmit sem hagytam itthon legalább.
Harry egy apró bőrönddel jelent meg a reptéren, én pedig csak elképedve figyeltem, hogy ekkora bőröndbe hogyan fér bele 4 napra való ruhája.
-Indulhatunk?-rántott egyet táskáján Hazz, majd miután elköszöntem a bátyámtól, kézen fogva indultunk el a kapunk felé.
Talán húsz percet sem kellett várnunk, mikor végre a magasba emelkedett a repülő, és már el is hagytuk London területét.
És tényleg megtörtént. Elindultunk az első közös utazásunkra.
Harry az út felénél már el is aludt, én viszont sose szerettem aludni utazás közben, szóval inkább fejemet az ablaknak döntöttem, és gyönyörködtem a felhőkben. Bár nem tudom mi bennük olyan szép, mert még sötét volt, és alig láttam valamit.
Aztán mikor már kezdtem volna elszundítani, hangokat kezdtem hallani magam mögött. Na jó, ez természetes dolog egy repülőn, hisz nagyon sok ember ül itt, ez mégis más volt. Olyan izgatott susmorgás. Harryre pillantottam, aki még mindig álmai tengerén evezett, így úgy döntöttem én nézek körül. Amint felálltam egy sikolyt hallottam, ami miatt inkább vissza is huppantam a helymre.
-Kisasszonyok! Legyenek szívesek, és kicsit csendesebben!-szólt rájuk egy stewardess, a lányok pedig visszavettek a hangjukból.
Felismertek minket. Gondoltam, hogy Harryt fel fogják, és az volt az érdekes, hogy még csak most. Viszont az, hogy most már engem is ugyan úgy felismernek, kicsit elriasztott az egész dologtól.
-Harry!-kezdtem el idegesen ráncigálni a karját, de semmi.
-Harry!-rángatom meg újra, és a mellettünk ülők elég furcsán néznek rám.
Második rángatásom után bágyadtan kinyitotta a szemét, majd riadtan rám nézett.
-Baj van?-kérdezte meg egyből riadtan, mire én csak leintettem, hogy semmi bajom, de inkább maradjon csendben.
-Mi a baj bébi?-suttogta nekem.
-Felismerte Harry!-suttogtam neki vissza, mire háromszorosára dagadtak a szemei. Ettől féltünk mindketten.
-Jó, rendben. Ameddig nem jönnek ide, addig nincs baj!-suttogta. Halál izgalmas és kényelmes lesz még ez a pár óra, ha tényleg így kell maradnunk.
Viszont amint kimondta ezt a mondatot, fészkelődést hallottam magunk mögül, és ez semmiképp nem jelentett most jót.
-Harry?-halljuk meg a két lány hangját, mire Hazz egy pillanatra lesüti a szemét, majd a lányok felé fordulva egy aranyos mosolyt erőltet magára.
-Sziasztok lányok!
-Úr isten tényleg Ő az!-néztek egymásra, és szerintem tényleg nem akarták elhinni, hogy Harry Styles ül előttük pár centire.
-Kérhetünk egy képet?-szólalt meg a másik lány is.
-Persze!-egyezett bele Harry.
Lehet erről a fiúról bármint mondani, de azt senkitől nem tűri, ha a rajongóikat ócsárolják, és ez olyan csodálkozást vált ki belőlem minden alkalommal, hogy egy kicsit még jobban beleszeretek.
-Köszönjük!-örültek a lányok, mikor elkészült a kép. Hazz mindkettőjüket megölelte, majd a lányok vissza is vonultak a helyükre.
Hazza még jobban belehúzta a fejébe a csuklyáját, majd visszahelyezkedik az ülésbe, és átkarol engem.
-Sajnálom!-puszilt bele a hajamba.
-Mit?-értetlenkedtem, hisz nem csinált semmit.
-Hogy még ilyenkor se lehetünk nyugodtan-fejti ki.
-Ne butáskodj Harry! Ez veled jár, én pedig elfogadtam ezt. Nincs semmi baj!-adtam egy puszit az arcára, amitől látszólag megnyugodott, majd zsebéből előhúzta a telefonját, és azon kezdett ügyködni.
Én csak a kis kivetítőt figyeltem, és nyomkodtam, hátha valahol kiírja, mikor szállunk le. Tíz perc után meg is találtam ezt az adatot, majd ezek után egy jó film után kezdtem kutatni.
Végül feladtam, és inkább Hazz telefonját figyeltem. Dobott pár sms-t az anyukájának, majd pár szót beszélt Louisval, aki szintén Párizsban tartózkodik, és megpróbál ránk is fordítani majd egy kis időt. A fiúk egyébként most kaptak egy kis kimenőt, és pár hétig nyugodtan csinálhatnak azt, amit akarnak. Viszont utána jön a fekete leves, mikor indul a turné, és hónapokig távol lesznek.

*

Mikor végre leszálltunk a gépről megnyújtóztattam egy kicsit a végtagjaimat.
Egyből a csomagjainkért indultunk, és minél előbb meg akartuk őket találni, nehogy felismerjenek minket. Hát igen, ez volt a terv, de nem igazán jött össze. Már mikor a csomagjainkkal a kezünkben siettünk kifele, megállították Harryt a lányok, és persze perceken belül vagy százan voltak ott.
Harry próbált mindenkivel készíteni egy képet, és beszélni pár szót, de mikor olyan sokan lettek, már nem igazán bírta az iramot, és engem kézen ragadva szaladtunk ki az épületből. Egyből fogtunk egy taxit, és el is hajtottunk.
-Szerintem ezek osztódnak!-nézett hátra Harry, és elnevette magát, mert pár kitartó lány még mindig futott utánunk.
Fél óra utazás után, meg is érkeztünk a szállodához, ahol ezt a csodás 4 napot fogjuk eltölteni. Még csak dél fele lehetett, amit a hasam meg is érzett, és már alig vártam, hogy felérjünk a szobánkba, és ehessek valami jót.
El is kértük a szobánk kulcsát, majd sietve a lift felé kapkodtuk a lábunkat, mert megint megtaláltak minket a nálam is fiatalabb lányok.
-Nem vagy éhes?-kérdezte meg Harry, miután beszálltunk a liftbe.
-De, irtózatosan éhes vagyok!-simogattam meg hasamat, ami ebben a pillanatban kordult meg. Harry csak elnevette magát, majd megígérte, miután kipakoltunk, elvisz engem Párizs legjobb éttermébe.
-Nem kell nekem a legjobb, elég, ha egy gyorsétterembe viszel-kezdtem egyből mentegetőzni, mert nem akartam, hogy sok pénzt költsön rám.
-Kinga ne butáskodj!-nevetett fel.-A legjobbat érdemled, és kérlek, hagyd, hogy egy kicsit elkényeztesselek a születésnapodon!-nyomott egy puszit a fejem búbjára, majd a lift ajtaja ki is nyitódott.
-Nem is ma van a szülinapom!-rohantam utána a folyosón.
-Szörnyű vagy!-nevetett fel, majd a kulcsot a zárba dugta, és kitárta előttem az ajtót.
A szoba egyszerűen csodálatos volt. Vajszínű falak, egy apró konyha, üveglappal elválasztott fürdő, és egy hatalmas francia ágy. Te jó ég, ebben egy éjszaka is vagyon lehet.
-Harry szerintem ez nem a mi szobánk!-lépkedtem lassan a hatalmas ablakok felé, és a kilátástól elállt a szavam. Tökéletesen lehetett látni a város minden zeg-zugát.
Hazz csak elnevette magát, majd becsukta maga mögött az ajtót, és felém sétált. Lassan átkarolt, majd Ő is a kilátást kezdte nézni.
-Ez a mi szobánk!-nyomott puszit a fejemre.
-Ez egy kész vagyon lehetett!-hajtottam vállára fejemet.
-Mondtam, hogy ne foglalkozz a pénzzel!
-De nem akarom, hogy azt hidd, csak ezek miatt vagyok veled!-kezdtem egyből magyarázkodni.
-Tudom, hogy nem csak ezért vagy velem, viszont, ha végre befejezted ezt a pénzes dolgot, akkor el is indulhatnánk kajálni, mert mindjárt éhen halok!-viccelte el az egész beszélgetést, és végül én is beláttam, ha nem megyek vele, valószínűleg éhen fogok halni.

All The Love A.!