Perfect* /H.S./

7. B O N Y O D A L M A K

Reggel már korán ébren voltam, egyszerűen nem jött álom a szememre. Na jó, ne hazudjunk, nem is volt kedvem aludni. A lányok már korán kidőltek, de én nem tudtam. Csak Harryn járt az eszem. Csak körülötte forogtak a gondolataim. Hogyan lehetek ennyire szerencsétlen, hogy pár nap után beleszeretek valakibe? És pont Harrybe?
-Csodás reggelt lányaim!-rontott be Patrik a szobába a semmiből, és Őt is nem várt meglepetés fogadta, mert mind a négyen hozzávágtunk egy-egy párnát.
- Patrik csitt!-tettem a szám elé az ujjam, bár én most egyáltalán nem akartam csendet. A fejemben túl hangos volt a zűr, és ha csönd van, akkor csak kattogok a dolgokon.
-Jó, de akkor kelj fel, és csinálj nekem kaját!-csukta be végül az ajtót mérgelődve.
Végül beadtam a derekam, mert amúgy sem volt kedvem feküdni tovább a gondolataimmal. Túlságosan idegesítőek voltak ahhoz, hogy én tovább feküdjek. Egy halom ruhával indultam el a fürdő felé, de út közben már elkapott a bátyám, így a pizsamámban kellett neki rántottát csinálnom, hogy a reggelt már fehérjével kezdhesse. Ez a sok edzés már az agyamra megy!
Szóval miután a BÁTYÁMNAK elkészítettem a reggeliét, a lányok is megérezték az illatát, így kezdhettem előröl, és csak ezek után tudtam végre felöltözni. Mintha már most lenne négy gyerekem, komolyan mondom.

*

A délutánunkat eléggé pihenősen töltöttük, nagyrészt filmeket néztünk, aztán sokszor be se fejeztük, mert jött egy-egy téma, és azok vonták el a figyelmünket. Aztán persze az egyik témánk Harry lett, amibe eléggé belepirultam.
-Amúgy most akkor mi is van?-nézett rám kérdőn Dóri, Harryvel kapcsolatos dolgunk miatt.
-Hát annyi hogy én szeretem, ő meg valószínű utál engem-filozofáltam el egy kicsit.
-Értem!-biccentett mindent tudóan, de semmit sem tudhatott, hisz alig mondtam valamit nekik.
-Mondjuk, miért is sóvárgok mikor már 9.-ben ő a leghíresebb diák a suliban!-csapok a homlokomra és hátra dőlök az ágyon.
-Mondanám, hogy megértem, de még sosem éltem át ilyet, szóval inkább befogom!-nevette el magát, amitől nekem is mosolyt csalt az arcomra.
-Nem láttátok a fogkefém?-rohant be Fanni a szobába egy nagy táskával a kezében. Ők már ma este mennek haza, mert valami családi összejövetelük lesz, ahol –az apjuk szerint- muszáj ott lenni.
-Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs!-emeltem védekezően a magasba kezem, nehogy engem is meggyanúsítson.
-Nem hiszem el! Egyetlen estét töltök máshol, és már veszítem el a dolgaim!-mérgelődött tovább a kutakodó lány, és idegesen feltúrta a gondosan bevetett ágyat.
-Héjj!-szólok rá, mert személy szerint utálok ágyazni.
-Jólvan na !-állítja vissza az eredeti helyzeteket, majd feldúltan kiviharzik a szobából, de azért hallom ahogy a bátyámmal veszekedik még egy kicsit, amin jót nevetek, mert az ártatlan fiú rémülten szalad be a szobájába. Együtt tudok vele érezni, én is egy kicsit félek a mérges barátnőmtől. Ki tudja, mit meg nem tenne az elveszett holmijáért?
Szóval a délutánunk nagy része azzal telt, hogy –sikeresen- megkerestük a lányok dolgait, majd kikísértük Őket a buszmegállóba, ahol vagy 20 percet vártunk a késő buszra. Méghozzá az esőben, mert az égiek úgy döntöttek, miért ne áztathatnának el minket?
A délutánunk kisebb része pedig elmúlott kisebb-nagyobb beszélgetésekkel, kajakereséssekkel, és Családi Titkok nézésével. Annyira le tud kötni ez az irtózatosan rossz sorozat, hogy csak arra leszek figyelmes, hogy befejeződött egy rész, és kezdjük el a másodikt. Azt viszont nem mondanám, hogy a szereplők színészi munkájuk miatt van ez, mert borzasztóan játszák el a szerepüket.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, mikor a bátyám benyitott a szobámba, és bejelentette, hogy elmegy a haverjaival iszogatni. Én csak biccentve vettem tudomásul, hogy az éjszakát ma egyedül töltöm a barátnőmmel, és valószínűleg a bátyám valamikor hajnalban fog betoppanni atom részegen. De ez mind csak mellékes, hisz már felnőtt, azt csinál amit akar.

*

Gondolataim nem sokára beigazolódtak, hisz pár órán belül Patrik toppant be részegen az ajtón. Nem is betoppant, inkább beesett. A barátainak ezerszer megköszöntem, hogy hazacipelték nekem a részeg testvérem, és nem hagyták magára az utcán a hányásában fetrengve. Ők csak vall rázva tudatták velem, hogy semmiség volt, és két puszi kíséretében mindannyian elindultak haza.
-Patrik!-néztem le rá a kanapára, ahova a fiúk tették.
-Ahj Húgi!-nézett fel rám kábán. Vajon tudja, hogy hol van?-Ez a kurva megint megcsalt!-mérgelődött, majd mondata végére belehányt a mellé készített vödörbe. Még jó, hogy nem a szőnyegre hányt!
Én csak homlokát fogva biccentettem Dórinak, hogy nem muszáj néznie, nyugodtan bemehet a szobába lefeküdni, mire nem is ellenkezett, rögtön kapott az alkalmon, és berohant. Bár nem csodálom. Én is szívesebben aludnék, mint hánytassam a bátyámat.
-Mi történt?- tűrök el egy tincset az arcából, majd homlokát fogva ellenőrzőm, hogy nem lázasodott-e be.
-Semmi!-próbálta felemelni hangját, de nem ment neki, mert nagyon rosszul volt, szóval csak elfordult tőlem, én pedig úgy döntöttem nem nyaggatom tovább, majd ha kijózanodik biztosan el akarja mondani. Szóval egy pléddel a kezemben fészkeltem be magam a fotelba, gondosan betakargattam magam, majd a bátyámat nézve gondolkodtam el azon, hogy anyának kéne most itt ülni, és fejét rázva néznie kéne a részeg bátyámat, akinek valószínűleg most törték össze a szívét.

*

Reggel már korán fészkelődést hallottam. Igazából nem nagyon tudtam, hogy korán van-e, csak gondolni tudtam, hogy az van, mert a nap még nem sütött be az ablakon. Lassan kinyitottam szemem, és mérgelődve vettem észre, hogy szinte mindenemet elaludtam az éjjel ezen a kényelmetlen fotelen.
Ahogy egy kicsit meg tudtam mozdítani a fejem, egyből észrevettem, hogy Patrik is már a szemét törölgeti, és ébredezik lassan.
-Jó reggelt!-szólaltam meg halkan, mert az ilyen másnapos környezetében még én sem merek hangosan beszélni.
-Szia!-nézett rám lassan, majd szemében nem láttam mást, csak bűntudatot.-Nagyon berúgtam?-húzta el a száját.
-Hát, igen. Eléggé csatra vágtad magad!-nevettem fel egy kicsit, de Ő egyből a füléhez nyúlt, szóval egyből elcsendesettem.-Mi történt?-kérdeztem meg egy kis hallgatás után.
-Szofi megcsalt!-ivott ki egy húzásra egy pohár vizet.
-Neked volt barátnőd?-képedtem el, de ahogy mérges pillantását rám vetette, egyből rendeztem arcvonásaim.
-Tegnap elmentem a haverokkal-kezdett bele a mesélésbe.-Benéztünk egy buliba, de kár volt. Szofival kábé egy hónapja vagyok együtt, de már megcsalt. Oké, hogy én is smároltam azzal a kilencedikessel, de akkor épp nem voltunk együtt. Éppen nyitottam be a mosdóba, mikor megláttam, hogy éppen ott baszik az egyik haverommal. Majdnem elhánytam magam. Még belegondolni is rossz, hogy előtte én..
-Ne, ne is folytasd!-pattantam hirtelen fel a fotelből, mert ezek a részletek már nem érdekeltek engem.
-Mindegy. A lényeg, hogy megcsalt, és ennyi. Egy ribanc!-vágta be a durcit, mintha én tehetnék bármiről.
-Szerintem, pihenj még ma!-szedtem össze magam, és el is indultama szobámba, hogy egy órát legalább még aludhassak az elgémberedett testrészeimmel.
-Húgi!-szólt utánam a bátyám.-Ugye te még szűz vagy!-méregetett gyanúsan.
-Nem hallod, én bika vagyok!-forgatom meg nevetve a szemem, majd rohanok is a szobámba, a kényelmes ágyamhoz.

All The Love A.