Perfect* /H.S./

20. P I H E N É S

A napom sokkal jobban telt, mint gondoltam. Miután a bátyámmal mindent megbeszéltünk, le is feküdt mindenki aludni. Reggel viszont bal lábbal kellett kelnem, mert Patrik rohant be a szobába.
-Mondd meg neki, hogy nagyon is gengszter gyerek voltam kiskorunkban!-hisztizett a bátyám, bár én elsőre nem igazán fogtam fel a szavait. Most akkor mit is akar tőlem?
-Hogy mi van?-dörzsöltem meg a szemem, és felkönyököltem az ágyban.
-Nem hiszi el nekem Lisa, hogy gengszter voltam. Mondd el neki, hogy az voltam!-utasított.
-Rendben, elmondom neki reggeli közben, de megköszönném, ha addig békén hagynál!-mondatom végén ránéztem a falamon lógó órára. Még csak fél hét volt. Minek kelnek fel ilyenkor?
Patriknak nem igazán tetszett ez a válasz, ugyanis dübörögve viharzott ki a szobámból, és még az ajtót is becsapta. Azonban engem, ez cseppet sem érdekelt, csak álmosan visszadőltem Harry mellkasára, aki halkan kacarászott a jeleneten.
-Őrültek háza!-túrt bele egyre növő hajába, és ezen a mondatán én is elnevettem magam.
-Patrik ne akadj fent ilyen hülyeségen!-kiabált Lisa a bátyámnak, és még csukott ajtón keresztül is rendesen értettük szavait.
-Hülyeségen?-vékonyult el a bátyám hangja. Nem normális, hogy ilyen apróságon vitatkoznak, azonban nagyon szórakoztató.
-Ha még egyszer bemész hozzájuk, megütlek!-fenyegetőzött sógornőm.
-Mért ne mehetnék be? Elvégre az én lakásom!-háborgott tovább, és ahogy hallottam léptei távolodni kezdtek, viszont mikor Lisa újra megszólalt, egy pillanat alatt megállt.
-Ha szex közben nyitsz rájuk, Ő is megüt!-kontrázott Lis. És ez volt az a pillanat, amikor én is és Harry is tök vörösen elnevettük magunkat.
Bátyám ebben a pillanatban jelent meg, és szinte kifulladva közénk ugrott.
-Csak semmi szex!-nézett szigorúan Harryre.-Túl fiatalok vagytok még hozzá!-méreget minket tovább.
-18 vagyok!-röhögte el magát Harry önkívületi állapotban. Neki szerintem ez nem egy szokásos reggel. Bár már megszokhatta volna, lassan két hónapja nálunk dekkolt.
-Akkor sem! Tartsd a pici Harryt a helyén. Az ugrálóház még nem nyitotta meg kapuit!-utalt rám.
-Ez hülye!-horkanok fel, és fejemet a takaróba fúrom. Már olyan lehet a színem, mint egy paradicsomnak.
-Patrik mássz ki onnan!-jött be Lisa egy konyharuhával a kezében, és kihajtotta a bátyámat az ajtómon. Szappanoperához hasonlított ez a reggel.
Harry nevetve rám emelte tekintetét, és én is elnevettem magam. Egy apró csókot lehelt ajkaimra, majd egy tincset a fülem mögé tűrve kémlelte arcomat.
-Elmegyünk ma piknikezni!-jelentette ki, nekem pedig egy pillanatra elállt a lélegzetem.
-Szóval egy randi!-húztam nagy mosolyra ajkaim, és boldogságomtól Harry is elmosolyodott, és helyeslően bólogatott.
-Igen, nevezhetjük randinak is-játszotta el ahogy gondolkodik, de be kell vallanom, szörnyű színész volt.-Viszont nekem van egy kis megbeszélnivalóm a bátyáddal, szóval ha nem haragszol, most elszökök egy kicsit-kelt ki az ágyból, majd miután megigazította haját, és megtörölte szemeit, az ajtó felé indult.
-Ezt vedd fel, nehogy rosszra gondoljon!-dobom utána pólóját, amit tegnap este hanyagul a földön hagyott mikor befeküdt mellém.
Tettemre csak elnevette magát, majd belebújt a pólójába és elindult bátyám felkeresésére. Őszintén, fogalmam sem volt, hogy mit akar vele ilyen sürgősen megbeszélni, de hiába nyaggattam volna, ha úgysem adott volna ki addig információt, míg nem rendezi el az ügyeket. Mindig ezt csinálta. Én addig lassan felöltöztem, és elkészülődtem, hogy minél hamarabb indulhassunk a beígért piknikre. Imádtam ha Harryvel tölthettem a szabad perceimet, és még jobban imádtam, ha valami érdekes dolgot csináltunk közben. Piknikezni már elég sokszor elmentünk idén, és valamiért az az érzés kerített hatalmába, hogy ez lesz az idei évünk utolsó piknike. Hazznek még vissza kell utaznia pár hétre Londonba, ugyanis fel kell venniük egy-két dalt, pluszban még néhány koncertet is lenyomnak. Ami egyébként nagyon menő dolog, és semmiért sem akadályoztatnám ebben, viszont eléggé fog hiányozni, annak ellenére, hogy így is rengeteget fogunk találkozni.
-Elkészültél?-nyomott egy puszit Harry a nyakamba, amitől hirtelen megijedtem, de fél pillanat múlva már csak kacagtam rajta.
-Igen, mindent beraktam!-emeltem fel a nagy kosarunkat, amit direkt ezekre az alkalmakra vettünk.
-Akkor induljunk is!-vette át tőlem a kosarat, és észre se vettem, hogy ilyenkor már talpig felöltözve várt rám az ajtóban.
-Majd jövünk!-kiáltottam el magam, mikor becsuktam az ajtót, majd el s indultunk a kis helyünkre.
Egy apró kis tisztás volt az úti cél, az erdő mélyén. Sosem voltak itt sokan, és a vadak se igen jártak erre, szóval kényelmesen pihenhettünk itt, ameddig csak akartunk. Bár sötétedés után már nem igen szerettünk erre tartózkodni, mert ki tudja, mik rejtőzködnek az erdő közepében. Így csak pár órát szoktunk piknikezni, hogy ne támadjon meg minket senki, és semmi.
-Miről beszélgettetek?-dobtam fel egyből a témát, ahogy kifordultunk az utcából. Harrynek egy széles mosolyra húzódott az arca, majd kifordult a főútra.
-Nem árulom el!-mosolygott tovább.
-Közöm van hozzá?-kíváncsiskodtam tovább.
-Ó, nagyon is!-kacsintott felém, és egyik kezét combomra helyezte.
-És akkor miért nem tudhatom?-firtattam tovább a témát.
-Mert meglepetés lesz. Ha elmondanám, akkor oda lenne a meglepetés. Egy biztos, hogy nagyon örülni fogsz neki-szorította meg egy kicsit a combomat. Én annyira nem értékeltem a válaszát, ezért egy kisebb időre bevágtam a durcit, de mikor meghallottam Hazza jóízű nevetését, nekem is jobb kedvem lett, és végül elengedtem az egész meglepetés dolgot. Ha meglepetés, akkor inkább el se árulja. Mondjuk, utálom a meglepetéseket.
Az út többi részében csak közösen énekelgettük a közös listánkra felvett zenénket, de ennél jobban talán sosem éreztem magam.
Imádtam az ilyen közös kiruccanásokat, mikor csak kettesben voltunk, és nem kellett semmi mással foglalkozni, csak egymással.
Mikor kiértünk a tisztásra már lassan dél is elmúlott. Most valamiért sokkal lassabban értünk ide, mint álltalában. Talán csak azért, mert mindketten éreztük, hogy ez az év utolsó piknike ezen a helyen.
-Na, gyere!-szállt ki Harry az autóból, és egy nagy sóhaj után én is követtem Őt.
A nagy kosárban a kezünkben indultunk a mező felé. Már látszott a nagy világosság, ahogy a fák alatt haladtunk előre.
Furcsa érzés volt ez a pillanat. A fák lombjai már kezdtek sárgulni, és ez jelezte, hogy hamarosan beköszönt hivatalosan is az Ősz. Amit én sosem szerettem, mert mindig valaminek a végét jelentette. Egy rossz, vagy egy jó nyár végét. Egy szerelem, vagy egy barátság végét. Azonban néha a kezdetet is. Viszont az én életemben ez volt a ritka, és féltem, irtózatosan féltem attól, hogy Harryt is elveszítem. Mert talán ezt tudtam volna a legnehezebben feldolgozni.  

All The Love A.!