-Ezt mégis mikor akartad nekem elmondani?-mutogataa felém idegesen Harry a telefonomat, amin az az üzenet állt a bátyámtól, hogy kedden már költözünk is. Nem tudtam mit mondani rá, annyira megilletődtem.
-Sajnálom, hogy nem mondatm el!-kezdtem egyből mentegetőzni, de Harry nem foglalkozott ezzel. Ledobta telefonom az ágyra, majd pakolni kezdte a saját ruháit bőröndjébe.
-Kibaszottul nem érdekel!-fortyogott tovább.-El kellett volna mondanod!
-És mégis hogy?-folytak le könnyek arcomon.-Ettől a reakciótól féltem!-kaptam ki egy pólót a kezéből, amitől kicsit megilletődött, de folytatta tovább a pakolást. -Ne menj el Harry!-fogtam meg karját, de csak lerázott magáról.
-Muszáj elmennem, vagy olyat mondok, amit nem szabadna!-húzta be táskája cipzárját, majd elindult az autója felé, amivel együtt jöttünk.-Jössz?-nézett rám végül, én pedig egy apró töprengés után bólintottam, és visszaszaladtam a házba a ruháimért, és egy gyors búcsúzkodás után, bepattantam Harry mellé.
Az egész út csöndben telt. Én csak itattam az egereket, de ez Harryt nem izgatta. A normálnál egy kicsit gyorsabb sebességgel mentünk Pest felé, és kevés idő után csak arra lettem figyelmes, hogy Harry lefékezett a panel előtt. Szipogva megköszöntem a fuvart, majd táskámat kirángatva egy halk sziát motyogtam, Ő pedig el is hajtott. Sajgott a szívem a történtek miatt, és tudtam, hogy elrontottam. Tudtam, hogy most megint hetekig nem fog velem beszélni, de nekem muszáj volt valahogy kibékítenem, mert nem akartam ezt megint végig játszani.
-Hát te?-hallottam meg bátyám hangját, és ahogy odapillantottam, meglátom, ahogy értetlen fejjel hajolt ki az ablakon. Válaszul csak lazán megrántottam a vállam, majd elindultam fel, a lakásba, ahol tudtam, hogy magyarázatot kell adnom a bátyámnak.
*
A repülőn ülve, fejemet az ablaknak döntve tűrtem, ahogy Patrik a kezemet szorongatta. Egyáltalán nem bírta a leszállást, és mindig bepánikolt, hogy valami olyan történik, ami az életünk végét jelenti. Persze a több száz méter magasban egy csepp félelem sem volt benne.
Én már a körmömet rágva vártam, hogy leszálljon a gép, ugyanis Harry már a reptéren várt engem. Pár sort végül tudtam vele beszélni, mikor felvette a telefont, és beleegyezett, hogy megbeszéljük a dolgokat, hisz ebben nincs semmi olyan, ami miatt haragudhatna. A táskámat amilyen gyorsan csak tudtam megkerestem, és már indultam is kifele. Persze bevárva Patrikot is. Lisa már pár napja itt van. Ahogy kiléptem az ajtón egyből Harrybe akadt a tekintetem, ahogy egy nagy mosollyal álldogált a váróteremben. Egy furcsa kabát, és egy napszemüveg is volt rajta, amit nem nagyon tudtam hova tenni, de ez volt a legkevesebb gondom. Egyből karjaiba vetettem magam, és szerencsére Ő is visszaölelt engem, ezzel tudatva, hogy minden rendben van köztünk.
*
-Aztán elaludt!-mesélem mosolyogva Harrynek Patrik szerencsétlenkedését a repülőn, és együtt nevetjük ki a bátyámat.
Ruháimat pakolgattam a szekrényben és közben mérgelődtem egy sort, hogy az összes gyűrődött és újra ki kell vasalnom Őket, amin Harry csak nevetve megrázta a fejét, és tovább kémlelte telefonját. Mostanában nagyon sokat van a kezében a készülék, de nem akarom megemlíteni, mert biztos valami kellemetlen szituációt szülne, így inkább csak figyelmen kívül hagytam.
-El kell mennem! Van egy találkozóm a srácokkal, de később még jövök!-pattant fel egyik pillanatról a másikra, és egy gyors puszi után el is rohant. Nem tudtam hova tenni a dolgokat, de nem is akartam rajta sokat gondolkodni, mert akkor úgyis beleképzelek valamit.
-Elmegyek bevásárolni!-hallottam meg Lisa hangját.-Kinga nem jössz velem?-nyitott be a szobámba, én pedig váll rántva beleegyeztem, mert úgysem tudtam mit csinálni a nap további részében. Cipőmet gyorsan a lábamra kaptam, majd el is indultunk a bevásárlóközpont felé, ami nincs annyira messze a lakásunktól, de eléggé messze van ahhoz, hogy autóba üljünk. Londonban amúgy is nagy a forgalom, ezt tapasztaltam az idő alatt, míg egyszer kétszer nyaraltunk itt, de most teljesen beállt minden, mikor kihajtottunk a mélygarázsból. Lisával együtt szidtuk a sok „hülye" sofőrt, de igazából mi is itt álltunk kocsival, szóval nem mondhattunk volna semmit. Ettől eltekintve tíz perc múlva meguntuk, hogy még az utcába se tudtunk kifordulni, így visszatolattunk a garázsba, és gyalog indultunk meg. Az idő egyébként Londoni időjáráshoz képest teljesen jó volt, nem esett semmi féle csapadék, és ez már egy kész főnyeremény. Farmerkabátomat azért begomboltam, mert én már hozzászoktam az otthoni harminc fokhoz, itt viszont csoda ha húsz volt.
A tömegben úgy kellett átverekednünk magunkat, és mikor egy korlát megállított a további tolongásomban, minden türelmem elfogyott, és mindenkit elkezdtem szidni.
-Helo London!-hallottam meg egy igen ismerős hangot. Mikor felnéztem a mellettem magasodó, csaknem felhőkarcolóra, elkerekedett a szemem és minden értelmet nyert. Pontosan nem tudtam, hogy hogyan hívják azt a szőke srácot fent az ablakban, de emlékeztem, hogy Fanni mondott valamit valami One Edition bandáról, és ott volt valami Noah vagy kicsoda de többre nem emlékeztem. Viszont mikor körbe néztem, és láttam, hogy minden lányon (kivétel nélkül) valami One Direction-os felső van, magamban elnevettem magam.
Aztán minden leesett, mikor nem csak a szőkeség, de négy barátja és társa kilépett mellé. És akkor megakadt a szemem Harryn. Hogy én mekkora barom voltam, hogy nem jöttem erre előbb rá, fogalmam sincs, de nyitott szájjal, felfelé pislogtam a barátomra, aki pár perccel ezelőtt, még a szobámban beszélgetett velem. Ahogy sógornőmre néztem, tudatosult bennem, hogy nem csak én döbbentem meg ennyire.
*
Fogalmam sem volt, hogyan kellett voln Harryvel közölnöm azt a tényt, miszerint rájöttem a legféltettebb titkára. Vagyis azt sem tudom, hogy egyáltalán titoknak nevezhetjük-e. Egyszerűen én nem kérdeztem Ő pedig nem mondta, ez így teljesen rendben van, csak az az érdekes, hogy még feltételezni se feltételeztem volna, hogy Ő az a Harry.
Gondolataimban járó fiú a fotelemben ült, és a tv-n játszott valami nagyon érdekes játékkal, mikor megköszörültem a torkom és kínosan rá néztem. Ő egy darabig nem vette az adást, de mikor leestek neki a dolgok, odébb dobta a konzolját, és rám koncentrált egy érdeklődő tekintettel szemeiben.
-Harry nem szeretném, ha kiakadnál, vagy bármi más-kezdtem bevezetőmet, ami szerintem egész jóra sikeredett-, de tudom, hogy ki vagy!-néztem rá tök komolyan, ám a következő pillanatban nem várt dolgot tett. Elnevette magát.
All The Love A.!
YOU ARE READING
Perfect* /H.S./
Fantasy-Tudod, mondtál valamit, mielőtt még elaludtál volna, és csak tudni akarom, hogy komolyan gondoltad-e? -Igen, valami rémlik abból is, hogy kimondtam, hogy szeretlek. Persze, hogy komolyan gondoltam Bébi! ________________________________________ -Ha...
