Fantôme (I. rész) [Szünetel]

I.

Az állomás üresen állt, vörös téglából épített falait és oszlopait néhol már megkoptatta az idő vasfoga. Vastag porréteg terítette be a peron beton felületét, míg a magasban húzódó üvegtetőt tartó rozsdásodó vasszerkezet pókoknak és kisebb madaraknak adott otthont. A tetőről és a téglából rakott tartóoszlopokról – melyre átutazók karcolták fel neveiket – vasból kovácsolt lámpák csüngtek alá, hogy barátságos sárga fényükkel világítsák meg az állomást.

Csupán az öreg peronőr rótta a végeláthatatlan köreit a vágányok közt, miközben fekete csizmájával néha felrúgta a port. Unottan a karórájára pillantott, elmormogta bajusza alatt az óra állását, majd kihajolt a sínpár fölé. Félhomály honolt az állomáson kívül, a zuhogó eső hangos robaj kíséretében csapódott neki az üvegtetőnek. A távolból felhangzott egy füttyszó, majd a messzeségbe vesző sínpáron feltűnt egy reflektor sárga fénye. Elégedetten bólintott az őr s megigazította bíborszín egyenruháját majd visszahátrált a peron széléről, hogy elfoglalja helyét.

Egy fekete gőzmozdony gördült be a vágányon, a masiniszta karintéssel köszönt a peronőrnek, aki mosolyogva viszonozta a gesztust. A vonat kürtjéből füst szállt fel és a kerekek csikorogva állították meg a szerelvényt, a pirosra festett vagonok ajtaja kinyílt, de csupán néhány fiatal szállt le, köztük egy magas, szálkás testalkatú férfi. Fehér pólója összegyűrődött az út alatt, fekete farmernadrágját néhol napszítta foltok tarkították, ugyancsak fekete bakancsa látott már jobb napokat is. Fekete bőrdzsekije meggyűrődött, ahogyan megigazította a vállán lógó sporttáskáját. Kíváncsian nézett körbe, míg a többi utas már elhagyta a peront, az őr eközben ismét intett a masinisztának. A vonat hangos füttyszóval jelezte, hogy tovaindul, a kerekek ismét nyikorogva hajtották meg a szerelvényt.

Kíváncsian a vonat után fordult, figyelve, ahogyan az lassú megfontolt tempóban gördül ki ismét az esőbe. A mozdony által okozott enyhe szellő belekapott vállig érő platinaszőke hajába. Ujjaival belefésült kusza tincseibe, hogy azok ne lógjanak arcába. Kora ellenére fiatalabbnak tűnt, finom arcvonásai sokakat megtévesztett, csupán égszínkék szemeiben égő fény árulkodott arról, hogy nem érdemes próbára tenni a türelmét. A fiatal ismét körbe nézett, szemügyre véve a falakra felszerelt mélykék táblákat, amelyeken fehér írás és piktogramok jelezték merre találja a parkolót, mosdófülkét, büfét, jegypénztárakat. Gondolataiból kizökkenve, hirtelen kapta oldalra fejét mikor meghallotta a peronőr közeledő lépteit.

– Éles a hallása a fiatalúrnak – biccentett feléje elismerően, mikor közelébe ért. – Bocsátsa meg, hogy így ide állítok, de tanácstalannak tűnt. Segíthetek valamiben?

– Hálás lennék, ha el tudna irányítani a parkolóhoz, egy ismerősöm vár rám, de nem tudtam értesíteni, hogy kések – felelte lágyan csengő hangon, szavaiban és tekintetében mégis gondterheltség lakozott.

– Itt egyenesen felmegy azon a lépcsőn. Látja? Az ott szemben. Az a pályaudvarra vezet. Majd onnan a parkolóhoz, a két jegypénztár közötti lépcsőn lejut. Nem téveszti el – biccentett feléje ismét miközben ráfogott kalapjára.

– Hálásan köszönöm! – mosolygott rá, majd sietős léptekkel indult tovább.

Hideg szél fújt kint, friss eső illatot hozva magával. Nagy cseppekben zúdult alá a felhőkből a víz, hangos robaj kíséretében kopogott a betonon és a parkoló autók tetején. Három piros taxi és egy öreg, kissé kopott, néhol horpadt fekete Citroen Traction Avant várakozott csupán a parkolóban. A taxik új utasaikkal kigördültek helyükről, elindulva a félhomályban miközben reflektoruk fényében felcsillantak az esőcseppek. A Citroen ugyancsak járó motorral, égő lámpákkal várt, melyek fényében felragyogott az orrán díszelgő rácsokra szerelt márkajelzés. Keskeny szélvédőjének tetejére szerelt, apró, nyikorgó ablaktörlők fáradhatatlanul próbáltak tiszta kilátást biztosítani. Mikor a fiatal férfi elérte a parkoló felett húzódó tetőt, a kocsi ajtaja kinyílt és sofőrje egy szürke esernyővel a kezében kerülte meg az autót, hogy fellépjen a padkára, ahol a másik is állt.