Fantôme (I. rész) [Szünetel]

XI.

Ezúttal szótlanul követte Petert. Amíg vissza nem tértek a kastélyba, naívan úgy hitte, csupán Popper fogja tudni lelombozni a kedvét. Ugyan lefolyt egy borzalmas párbaj közte és Peter között, mégis minden jól alakult. Úgy érezte, mintha a fellegek közt járna, nem elég, hogy a falka tagja lett, egyenest az Alfa egyik legközelebbi társává vált. Végre vannak hozzá hasonló barátai, egy olyan otthona, ahol feltételek nélkül elfogadják olyannak, amilyen, és mindezek mellett, családtagként tekintenek rá. Míg vissza nem tértek a kastélyba, Peter boldogan beszélgetett vele. Mesélt a goromba és igencsak félelmetes apjáról, a karót nyelt édesanyjáról és a kisöccséről, aki igazán az idegeire tud menni, és legszívesebben megverné ezért, de csak néha. Aztán felkacagott azon, hogy Kölyöknek hívja Wolfot, pedig kettőjük közül igenis ő maga a fiatalabb. Mivel a félvér nem bánta mindezt, így Peter sem vonakodott attól, hogy használja a becenevet. Az viszont igazán meglepte az ifjút, amikor az Alfa kikérte a véleményét, miszerint ő maga nem tudja eldönteni ezek után, hogy a fivérének vagy az öccsének kezelje Wolfot. A kérdésen sokáig tépelődtek, Peter nem akarta megsérteni újdonsült barátját, a félvér pedig igazán nem tudta, hogy mit kellene felelnie mindezre. Hiába volt idősebb, szinte semmiben sem érezte okosabbnak magát az Alfával szemben. Nem akarta, hogy a másik kényszerből nézzen fel rá és kezelje úgy, mintha az idősebb tervére lenne. Így végül arra a döntésre jutottak, hogy Wolf marad a Kölyök, akinek még rengeteget kell tanulnia.

Amíg vissza nem tértek a kastélyba, azt hitte semmi nem fogja a kedvét szegni. De aztán megjelent Ő... A gúnyos mosolya, a nyájas, mégis bántó hanglejtése, a tekintete, amivel a lelkébe akart látni, hogy minden olyan titokról tudjon, amit később fegyverként tudna használni ellene.

Egy mély sóhaj közepette összébb húzta magát, tartása meggörnyedt, amikor gyomra a felére zsugorodott a lelkét elöntő érzelmek hatására. Talán fel kellene végre nőnie... nem lehet többé naív kisgyerek, aki mindenkiben csak a jót keresi. Csupán újabb sebeket fog szerezni, ha hinni akar abban, igenis szorult jóság az olyan lelkekbe is, mint George Overlord. De mégis kit akar áltatni? Egy démonról van szó, aki immár nagyon is jól tudja, mivel lehet őt igazán megsebezni. Tudta a nevet, amit soha többé nem akarna hallani. Az egy másik élet volt... amit szíve szerint ki akarna törölni az emlékeiből.

– Minden rendben, Kölyök? – fordult hozzá Peter aggódva. A hang hallatán kizökkent a gondolataiból, kérdőn kapta fel a fejét, amikor társa a vörös szőnyeges folyosó szélére húzódott.

– Igen – felelte habozás nélkül, de a kiérdemelt pillantás hatására arcáról lehervadt a műmosoly. – Vagyis... majdnem... – javította ki magát csendesen.

– Overlord egy seggfej, ne törődj vele. Nem érdemel meg annyit sem, hogy miatta érezd rosszul magad. Már bocsánat a kifejezés miatt, de... Szard le, és jó ívesen. És ha mégis szívózni akar, akkor seggbe harapom megint, és ezúttal elintézem, hogy...

– Szóval te voltál az? – kérdezett közbe ledöbbenve, amikor eszébe jutottak azok a szavak, amik elhagyták Peter száját pár órával ezelőtt. Az Alfa arcán ezúttal egy széles, büszke mosoly jelent meg, miközben kihúzta magát.

– Liz a Társam, nem tűröm, ha valaki bepróbálkozik nála. És amúgy is, velem még mindig jobban járt az a félszerzet ördög fattya.

– Ha te mondod, én elhiszem – húzta féloldalas mosolyra a száját, majd elgondolkozva összeráncolta a homlokát. – Hogy érted, félszerzet?

– Úgy, hogy egy hozzá hasonló korcsnak semmi joga nem lenne ahhoz, hogy más félvér lényeket lenézzen. Tudod, George nem tartozik sehova, a démonok kinézik, mert lélekkel rendelkezik, az angyalok megvetik, mert pokolbéli erőket ural. Ha jól hallottam, akkor eredendően lusangun lenne, olyan angyal, akit megrontott és bemocskolt a Pokol tüze, ezáltal uralni tudja azt az erőt. Ismerem már pár éve, egyre nagyobb az ereje, és... egyre veszélyesebb – tette hozzá halkan, majd megrázta a fejét, hogy elhessegesse gondolatait. – Tudtommal tavaly már a daemoliusok közé sorolták be hivatalos iratokon is. Szóval immár olyan démon, akit Isten ereje gyengít és szennyez. Ha így folytatja... egy-két éven belül tisztavérű démon lesz.