Fantôme (I. rész) [Szünetel]

V.

Eric ördögi terve nagyobb hatással volt rá, mint azt Wolf eleinte gondolta volna. Izgatottan hallgatta barátja minden szavát, máskor kíváncsian kérdezgette őt. Minden apró információról tudni akart, így a leprechaun a cluedon növény magjainak elültetésétől kezdve egészen a levelek kiszárításáig, mindenről is mesélt. A félvérnek újdonság volt minden, lenyűgözte a manó tudása és kreativitása. A terv az volt, hogy Sabrina Overlord segítségével süteményt készítenek a cluedon levelek felhasználásával és majd mindezt odaadják Georgenak. A tervbe eleinte Lester Vritrát is be akarták vonni, aki az Overlord testvérek tiszteletbeli tagjaként van számontartva a dinasztiák között is. Róla viszont tudni illik, hogy túl sokat fecseg és nehezen tud titkot tartani, emiatt megbízhatatlan tettestársnak számít, akárcsak Daniel Wring. Így került Sabrina a képbe, aki akárcsak Wolf, az intézmény gólyái közé tartozik immár.

Eric vidám csevegés közepette kísérte el barátját az évnyitóra, nehogy a farkas eltévedjen, vagy olyan alakokkal találkozzon, akikkel nem kellene. A manó ügyelt arra, hogy ismét kerülőúton vezesse végig Wolfot, ezzel nem csupán a tömeget elkerülve, de a nem kívánatos személyektől is távol tudták tartani magukat. A szűk folyosók útvesztőjében a félvér hamar elvesztette, hogy mégis milyen irányba haladnak.

– Vegyük át még egyszer... – torpant meg Eric és a folyosó szélére húzódott, a farkas kíváncsian oldalra billentette a fejét. – Ki az, akiket érdemes elkerülni?

– Eric – sóhajtott fel egy szemforgatás közben. – Nem vagyok kisgyerek, meg tudom védeni magam, ha kell.

– Tegnap kis híján kinyirattad magad George Overlord pokolfajzatával! – csattant fel a vörös, de a farkas ismét csak a szemét forgatta mindezen. Tekintete végig pásztázta a vörös szőnyeges folyosót és a falakra akasztott festményeket, amik között egy-egy gyertyatartó csüngött a falon.

– Az tegnap volt – fordult vissza Erichez, ezúttal a vörös forgatta a szemeit mindezen. – Ma pedig ma van.

– Mondok neked valamit, itt minálunk, ha egyszer bajba keveredsz... utána nem mászol ki belőle többet és a baj mindig meg fog téged találni – szólt figyelmeztetően, majd tovább indult, így Wolf is ismét melléje húzódva folytatta az útját.

– De velem ellentétben, te magadnak keresed a bajt azzal, hogy másokkal tréfát űzöl.

– Rémlik, hogy te is nyakig benne vagy már a következő tréfa kifundálásában? – horkantott fel a vörös, amire a farkas orra fintorba rándult. – Na látod. Hopp itt befordulunk – intett fejével a Wolf felé eső folyosó irányába, ami mellett majdnem elsétáltak. – Amúgy már nincs messze az a terem, ahova megyünk.

– Hála az égnek – sóhajtott fel a félvér. A feje már zúgott a poros szőnyegből áradó szagoktól, ugyan jóval kevesebb lény illatát érezte, de azoké erősebb volt, mint az átlag. Arca fintorba torzult és nagyot tüsszentett, Eric egy pillanatra megtorpant és elfojtott egy mosolyt.

– Úgy tüsszentesz, mint egy kiskutya. Ennyire facsarja az orrod, hogy ezen a területen a tanárok szoktak közlekedni?

– Igen – nyafogott miközben farmerja zsebeiben zsebkendő után kutatott, hogy kifújhassa az orrát. – Amúgy nem lenne bajom vele, ha nyitott térben lennénk, akkor még azt is jól tűrném, ha közvetlen mellettem ácsorogna egy vámpír, vagy akárki más. De így... – lemondóan megcsóválta a fejét, amikor szemei könnybe lábadtak és orra eldugult. – Olyan, mint egy rossz allergia – tette hozzá, majd hálásan biccentett egyet a manónak, aki felajánlott neki egy zsebkendőt. A hangos orrfújását Eric újabb megjegyzéssel kísérte.

– Úgy trombitálsz, mint egy elefánt.

– Néha bántóan szellemes vagy – szúrta oda a megjegyzését ezúttal a farkas is, de a vörös csak vidáman vigyorgott mindezen és megemelte neki nem létező kalapját.