Az ellentétek vonzzák egymást

|6.rész|

Asato visszajött az asztalhoz.
- Ai zaklat ez a lány?
- Nem csak beszélgettünk
- Akkor jó, de ha megkérhetlek elmennél?
Az a szegény lány szomorúan ment ki az épületből.
- Asato, ez a lány a húgod volt?
- Nem tudom ki volt. Azt mondta hogy a húgom? Nem is ismerem.
Azután nagyon jól éreztük magunkat, és Asatot úgy ismertem meg mint egy kedves, megértő fiú. Nem gondoltam volna, hogy ismerek majd egy olyan fiút, aki kedves velem. Jó mondjuk Wataru is kedves volt, de amit most tett.. ezt most nem tudom most neki megbocsátani.

Ez után haza mentem, és megint nem tudtam aludni. Éreztem, hogy mintha féltékeny lennék.. pedig nem kéne ezt éreznem. Egész este sírtam, és nem tudtam mit tenni.
Másnap reggel Wat az ajtónk előtt várt rám. Kinyitottam és Wataru kezében egy csokor virág volt. Egy gyönyörű rózsa csokor. Nem tudtam hogy mit tegyek...
- Ai, nagyon sajnálom és kérlek bocsáss meg nekem! Hoztam egy kis ajándékot is..
- Wat..
- Tudom mit gondolsz.. de kérlek bocsáss meg nekem.. Az a lány Dan húga és.. Dan a legjobb barátom, és elég sokat voltam náluk régebben és közben belém szeretett Dan húga.

Valami késztetett hogy ezt tegyem:

- Megbocsátok.
- És Ai mondanom kell valamit... Én már egy ideje nagyon kedvellek téged, és most éreztem a napokban erőt arra hogy elmondjam neked..
(Néztem kíváncsi szemekkel)
Szeretem a bátorságod, az erőd, ahogy mosolyogsz..
- Én is szeretlek..

Ez után elmentünk suliba, és több csapat lányt hallottunk hogy sikoltoznak mögöttünk
- Jézusooooom! Ez WATARU!
- Tényleg ő az! LÁNYOK! Nézzétek milyen hejes!
- Istenem de cuki!
Ezzel nem törődve mentünk tovább.
- Ai.. Tudood a suliban valamiért úgymond "híres" vagyok... És ez amiatt volt.
Tovább mentünk és láttam a szemem sarkából, hogy még mindig itt vannak a sikoltozó lányok. Nem tudtunk mit tenni, bementünk az osztályba, és oda már nem jöttek be.
A nap része szokásos uncsin telt, mint egy péntek... És vagy már egy napja nem ettem Nutellát mert elfogyott! EZ SZÖRNYŰ! BELE FOGOK HALNI! Komolyra véve a szót, Wat ma is átjött hozzánk, és ismét együtt töltöttük a hétvégét. Az a jó az egészben, hogy
1. anya megint elment, csak most a munkája miatt egy hétre, és
2. hogy elment a suliban a fűtés, és emiatt pont ezen a héten nem lesz sulii!
Szóval Wataruval megbeszéltük hogy egész héten ott lesz nálam.
Szombat:
Szombaton elmentünk sétálni a parkba azután, hogy elmentünk moziba. A parkba érve semmi különös nem történt, beszélgettünk stb.. Viszont Wataru..
- Ai.. Lennél a barátnőm?
Ezt hallva a nyakába ugrottam és..

Ez után haza mentünk, megfogtam a kezét, és felfutottunk a szobámba. Elfáradtunk, bedőltünk az ágyába, és igen.. Wataru nagyon aranyosan alszik! Egyszer csak fordult egyet, és véletlenül ( vagy lehet hogy direkt, nem tudom,) átkarolt. És hallottam hogy mondta..
- Ai.. Ai.. ne hagyj itt.. szeretlek..
Ezután én is elaludtam. Együtt aludtunk az ágyban.. Na igen, még soha nem volt fiú az ágyamban, sőt, még a szobámban se Watarun kívül.

______________________________

Sziasztok! Itt egy újabb rész, remélem tetszett! Szerintetek mi fog ez után történni? Írjatok meg egy kommentben, és ha tetszett akkor voteoljatok! Legyen szép napotok! ^^

By:Blani