Az ellentétek vonzzák egymást

|24.rész| Rablás

____________________________

- Az nem lényeges! Viszont velünk jössz! - nevetett fel, majd betapasztotta a számat a kezével, amin egy fekete bőr kesztyű volt.

- Engedj.. EL! - haraptam a kezébe.

Ő elengedett én meg a földre rogytam. Ahogy fölnéztem, egy vastag övvel fogták be a számat. A végtagjaimat is összekötötték, így mozogni se nagyon tudtam.

Felakartam állni, amikor az idegen társai segítségével egy zsákot húztak rám, majd megkötötték a zsákot és elvittek. Valószínűleg egy furgonba dobtak, vagy egy kocsi csomagtartójában landoltam.

Beszélni nem tudtam, sikoltozni próbáltam. Nem voltam elég hangos. Inkább megpróbáltam a kiszökést, de sikertelenül jártam. Felültem, és eszembe jutott, hogy a fogaimmal hátha eltudom vágni a köteleket a végtagjaimon. Mintha egy késsel vágtam volna valami nagyon puha anyagot, könnyen ment.

- Ügyes kislány! - hallatszott egy férfias, mély hang - Jobb, hogyha csöndben maradsz, mert akkor nem esik bántódásod!

Erre csak egy fintorral válaszoltam, amit ő nem láthatott, mert a zsákban voltam.
Megvártam, míg megállunk, hogy hátha kitudok majd szökni. Ez egy pár percen belül be is következett. Hallottam, hogy kiszállnak az elrablóim a kocsiból.

Gyorsan kiharaptam a zsákon egy lyukat és beletömtem egy csomó súlyzót, hogy ne tűnjön fel nekik, hogy nem vagyok benne. Majd gyorsan megkötöttem a lyukat, és bebújtam egy nagy zsák mögé.

Kinyitották a csomagtartót, kivették a zsákot. Amikor az egyik rabló lépett ki járműből, egy rövid rudat löktem az ajtóhoz, hogy ne lehessen becsukni és majd kitudjak futni. Felálltam és kirohantam teljes nekifutásból a autóból. Hátra se pillantottam, csak futottam. Majd neki mentem egy táblának.

- Kisasszony jól van? - tette fel a kérdést egy öreg nő - Nem esett baja?

- Öm.. nem! De tudja hogy merre van aa.. - itt elgondolkoztam, mert nem tudtam, hogy hová kéne mennem - palota! Igen, a palota!

- Aranyom biztos jól van? A palotához most nem kéne mennie! A palota környékén most sok a zsivány. A fiatal lányokat viszik el, de senki nem tudja, hogy mit csinálnak velük!

- De.. de nekem oda kéne mennem!

- Szállj meg nálam! Épp vásárolni voltam, így rögtön velem tudsz jönni, mivel hazafelé tartok. - mosolygott kedvesen.

- De itt veszélyben vagyok!

- Köröznek? - sutottagta - Vagy esetleg sietned kéne valahova?

- Tudja, most szabadultam a zsiványoktól... És visszalépnek mennem a palotámba.. v-vagyis a palotába - nevettem fel hangosan, és néztem a nő szemébe.

- Jesszusom! Most látom a szemed! - térdelt le mellém - A szemed pontosan, mint az Övé volt! Az arcod is hasonlít, bár nem hiszem, hogy rokon vagytok! Vagy tévedek?

- N-Nem tudom.. nem igazán ismerem a családom. Mármint nem vagyok árva, félreértés ne essék!

- Na gyere, adok neked szállást! - felpattantunk és elindultunk. Kedves nő, az biztos!

Megérkeztünk egy leveses bolthoz. Bementünk, majd föllépdeltünk az emeletre az ott található lépcsőn. Egyből három szoba ajtót pillantottam meg.
Ahogyan a nő elmondta az egyik az én szobám, az előttem lévő pedig a mosdó. És a harmadik pedig a kedves nő szobája volt. Bementem az ideiglenes szobámba, majd elterültem a puha, fehér és nagyon világos rózsaszín ágyamon. Kicsi szoba volt, viszont otthonos. Volt még egy szekrény, tele könyvekkel.

- Hah.. - sóhajtottam nagyot, mikor átgondoltam a történteket. Gondolkoztam, hogy hogyan kerülhetnék vissza a palotába? - Várjunk! Felhívom! - felültem, aztán rájöttem, hogy nincs meg Kabuto száma.

Visszadőltem és szemeim becsuktam, majd elszenderedtem.

___________________________

❤

By:Blani