Az ellentétek vonzzák egymást

|23.rész|

_____________________________

Egy kis idő elteltével könnyes szemmekkel néztem rá Kabutora. Odafutottam hozzá, és hozzá bújtam.

- Emlékszem! - suttogtam - Csak hogy eszembe jusson, emléktárgy kellett!

Lementünk a konyhába. Bemutatta a szakácsokat miközben ők sürgősen megterítettek nekünk Kabuto parancsára.

- Finom? - tett kérdőre.

Erre nem válaszoltam, csak tömtem magamba a süteményeket. Mikor megettünk mindent, ami az asztalon egykor még létezett, kimentünk a kertbe.

- Ugye tudod, hogy egy hercegnőnek lovagolni legalább alapszinten tudni kéne?

- Ahaa! De ugye tudod hogy nekem még iskolám van? És nem tudnám kezelni az egész országot? Lehet, hogy te most azt gondolod, hogy majd Én kezelem az országot, de remélem tudod, hogy egy 16 éves lánynak fogalma sincsen ezekről? - feleseltem.

- 16 vagy? - csodálkozott.

- Te komolyan ennyit tudtál megfogni abból, amit mondtam? - idegeskedtem- Huh Ai, nyugodj le! - nyugtatgattam magamat.

- Ne-Nem! Csak hogy még 16 vagy? Mármint nem nézel ki öregebbnek - magyarázkodott -, csak.. én tizenkilenc vagyok.

- Basszus!

- Ennyire nagy baj?

- Nem az, hanem csak most jövök rá, hogy nem kéne itt lennem! Mi van ha elájulok? V-Vagy esetleg rosszullét fogna el? Te nem tudsz rajtam segíteni, mivel sárkány vagy! Jézusom! Mivan ha a nagybácsim rájön, hogy veled vagyok? Akkor biztosan megöl!

- Mármint kit?

- Téged.

- Nem tudjuk megbeszélni, hogy ne öljön meg, ha megtalál minket? - próbálta menteni az írháját.

- Nem, de nem hiszem hogy mondjuk idejönne. Viszont van vér?

- Persze! Az országban azért nem kevés vámpír van! - kacsintott.

Körbevezetett, majd óriási istállóhoz értünk. Bementünk a lovakhoz. Megmutatta az összes lovat. Elérkeztünk egy gyönyörű fekete paripához. "Haru", ez volt az előtte lévő táblácskára írva.

Kabuto lemaradt és csak éppen hogy kiáltott, amikor a rácsokon benyújtottam a kezemet Haruhoz.

- Ne! - kiáltotta - Ingerlékeny!

Én ezzel mit sem törődve tovább nyújtottam lassan a kezemet. A szememet becsuktam. A ló közelebb jött hozzám, hallottam a lépteit. Amikor már kinyitottam a szemeimet, Haru a kezem alá tartotta a fejét. Nyugodtnak tűnt. (A Haru igazából fiú név és a jelentése; Nap.) Pár percre olyan volt, mintha kötődött volna hozzám. Simogattam, engedte.

Mikor Kabuto odafutott hozzám, meglepődött. Haru rögtön hátrébb ment, majd lefeküdt a helyére.

- Ez csodálatos! Haru nem egy olyan ló, aki bárkit megszeret. Bár érdekes, hogy pont te vagy neki szimpatikus! - nézett Harura.

- Ha ha, de vicces! - forgattam a szemem.

- Aranyos vagy amikor mérgelődsz! - rám nézett, majd megfogta az állam - Nagyon is!

Eltoltam a kezét, majd összekulcsolt karokkal a kijárat felé vettem az irányt. Hátra néztem, Kabuto értetlenül nézett rám.

Kiléptem az ajtón. A tavaszi virágillat csapta meg az orromat. Levendula, menta, rózsa és még sorolhatnám mennyi növény volt körülöttem. Vissza sétáltam a palotához, viszont éreztem a hátamon valakinek a tekintetét. Nem tudom megmondani kié. Mögöttem nem volt senki. Megfordultam teljesen és megálltam.

- Van itt valaki? - tettem fel a kérdést óvakodva - Hahó!

Lassan elkezdtem hátrálni. Valaki megfogta a vállamat. Libabőrös lettem. Hevesen kezdett a szívem verni, nem tudtam megnyugodni. Becsuktam a szememet, majd feltettem a kérdést:

- Ki vagy te? És mit akarsz tőlem? - nyeltem nagyot.

__________________________

❤

By:Blani