Főszereplőnk Ai, egy átlagos gimnazista lány. Csöndes, de kiáll az igazáért. Elköltözött édesanyjával. Ezzel együtt járt nála az iskolaváltás, de egyszer az életében neki is betoppan valaki, aki megkavar mindent. Mind a ketten más személyiséggel és...
A pegazus őrülten vágtatott egy fa felé. A fa virágai mintha világítottak volna. Csodaszép volt. Mikor kinyitottam a fehér, már majdnem hogy rózsaszínes szemem, egy gyönyörű, kivilágított faluba érkezhettünk. Lassan, félénken kinyitottam a szemem, majd csodálkoztam.
- De szép! -ámulatba esve nézelődtem- Hol vagyunk?
Simogattam meg a paripa fejét. Erre ő csak ügetni kezdett, és bevitt egy házba. Leszálltam róla, és figyeltem hogy mit csinál. A lény hirtelen átváltozott emberré. Én erre csodálkozva néztem.
- Na, mi az?
- Ömm.. - mutattam rá a felsőtestére - Póló az luxus?
Erre felnevetett és felvetett egy pólót.
- Jaj, el is felejtettem! - kapott észbe - Én vagyok az, Ken! Tudod a bandából!
- Mii?! - nyitottam ki nagyra a szemeim - Az nem lehet! Én csak álmodom! De akkor.. te egy - itt azt hittem hogy megfulladok a röhögéstől.
- Igen, pegazus vagyok.. - fejezte be a mondatom, miközben vakargatta a nyakát lehajtott fejjel.
Lerogytam a földre, mert már fájt a hasam a nevetéstől. Vágta a fejemhez, hogy én meg vámpír vagyok, de aztán rájött, hogy az talán annyira nem is ciki...
Körbevezetett a házban és elmondta, hogy miért hozott ide. Magyarul az oka az volt, hogy beszélni akar velem valaki egy fontos dologról. Elaludtunk. Másnap korán keltem. Asato küldött egy sms-t.
Asato: Szia! Remélem jól érzed magad! Hiányzol! Ai: Szia, történt valami különös a suliban? Asato: Ahh dehogy is.. unalmas az élet! De mikor jössz vissza? Nem vagy mellettem, hiányolom. Ai: Igazából azt mondta Wataru hogy 2 hónap, de nem tudom meddig maradok még.
Asato elég fura, hogy úgy törődik velem, mintha a húga lennék. Nem törpöltem rajta többet, lementem csinálni szendvicseket reggelire. Miután megcsináltam (a szendvicsek persze Nutellásak voltak), arra lettem figyelmes, hogy valaki figyel. Ken volt az. Neki dőlt az ajtónak, és figyelte ahogyan készítem a szendvicseket.
- Mit nézel? - dünnyögtem - Talán olyan érdekes a szendvics készítés?
- Hh.. - ámuldozott.
- Halihó! - integettem az arca előtt - Ember! Mi bajod?
- Ő.. csak elbambultam! - mentegetőzött.
Megforgattam a szemem, és leültem az ebédlő asztalhoz. Leült mellém.
- 10-re legyél készen!
Megettem a nutellás csodámat, majd felálltam és bementem a szobámba. Átöltöztem, megfésülködtem és kimentem a nappaliba. Elindultunk a kis faluban. Tele volt boltokkal az egész falu. Butikok voltak mindenhol.
Ismét bementünk az erdőbe. Ken megfogta a kezemet és úgy vezetett egyre beljebb, majd megálltunk egy barlangnál.
- Öhm.. jó helyen vagyunk?
- Persze! - rám szegezte aranyos tekintetét.
Bementünk a barlangba. Mivel nem hoztunk lámpát vakon mentünk a egyre beljebb. Ken meghúzott egy kart, és még annyira megijedtem, hogy nekiestem. Ő erre megölelt.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Nem kell félni! - nyugtatott meg.
Legalább ő vigyáz rám amíg nincs itt Wataru.. ______________________________
Na halihó! Borzasztóan sajnálom, hogy nem volt új rész mostanában, de most durván elfoglalt voltam! Megpróbálom bepótolni!
