Az ellentétek vonzzák egymást

|29.rész| Mindenki tudja?!

❤
________________

Visszatértünk a palotába, ahol ünnepi hangulat fogadott. Különösen miattam lett szervezve az egész.

Nem is ismernek! Miért ünnepelnek akkor ennyien? - Futott át az agyamon.

Kabuto beküldött a szobámba, hogy öltözzek át vacsorára.

- A szarvast nem kéne vinni..! - súgta a fülembe.

- Kérdeztem? - fapofával fordultam felé. Ő csak védekezés képpen felrakta a kezét. - Benne legalább megbízók! - mutattam a mellettem lévő fehér szarvasra.

Fellépcsőztünk a szobámba. A szobám pont a karám felé nyert kilátást. Leültem az ablakhoz. Odajött hozzám a szarvas is. Bámészkodtam.

- Egyébként hogy hívnak? - tettem fel hirtelen a kérdést.

- Mizuki, te meg Ai vagy tudtommal!

- Igen.

Felálltam és átvettem a kikészített ruhát. Testhez simuló, térdig érő, karmazsin ruhát pillantottam meg az egyik fotelben. Utána fel vettem az odakészített fekete cipőt.

- Milyen vagyok? - pislogtam Mizukira - Nagyon rossz?

- Hát igazából nem lenne rossz, csak fordítva vetted fel..! - pillantott végig rajtam - És a címke is kilóg!

Egy sóhajtás után megfordítottam magamon a ruhát. Ez azért is volt nehéz, mivel egy kicsit meghíztam... Na jó, lehet hogy a ruhához képest egy kicsit nagyon! A ruha cipzárját pedig nem nagyon értem el. Magyarul nem tudok felvenni egy ruhát. Egy csődtömeg vagyok. 

- Szóval ez a csődtömeg - mutattam magamra - lenne az a nagy Hercegnő, akit már egy jó ideje várnak az országban? Még egy ruhát se tudok felvenni rendesen! - próbáltam beleférni a szerelésembe.

Mikor magamra sikerült húzni a ruhát, közelebb mentem Mizukihoz. Levegőt éppen hogy kaptam, de sikerült. Közelebb mentem Mizukihoz, de megcsúsztam a levett ruhámba.

- Au! - fogtam a fejemet.

- Még most sem tudom, hogy lehetsz ilyen! - jött oda hozzám, hogy segítsen felállni.

Amikor készen lettem, gyorsan lesiettünk. Lefele menet megpillantottam, hogy szállingóznak be az emberek a palota kapuján. Megilletődve lépkedtem le a lépcsőn, mikor minden tekintet rám szegeződött. Mizuki magabiztosan baktatott mellettem. Mikor leértünk mindenki megpróbált hozzám közelebb jönni. Erre Kabuto is ideért. Mellém állt és a derekamra rakva pihentette a kezét.

- Szép vagy! - súgta a fülembe.

- K-Köszönöm! - hajtottam le a fejemet, hogy ne lássa, miképpen elvörösödtem.

- Mi baj? - fogta meg az államat és közelebb húzta magához, amire egy kicsit ő is átvette a meggy színét.

Láttuk, hogy körülállnak és fotóznak minket. Ekkor hirtelen elváltunk.

- Mióta vannak együtt? - tette fel sietősen egy riporter.

- Hát igazaból egy.. - kezdett bele Kabuto, de a szája elé raktam a kezem, hogy maradjon csöndben.

- Nem vagyunk együtt! - mosolyogtam kínosan.

- De akkor miért van benne az egyik újságban, hogy megvolt az első csókjuk? - faggatózott egy kislány a sorokból.

Köpni-nyelni nem tudtam az előbbi mondat miatt. Számra tapasztottam a két kezem és Kabutora pillantottam. Mi az hogy első csók Kabuto és köztem? Mi történt, amíg nem voltam magamnál? 
A kislány odaszaladt hozzám és megmutatta a cikket. Elképedve néztem a cikket és dörzsöltem a szemem, hogy igaz, amit mondott.

- És mikor? - meredtem idegesen Kabutora.

- Amikor elájultál a folyóban... - vakargatta a fejét - Máshogy nem tudtalak megmenteni!

- Most mindenki tudja.. - gondoltam magamban.

Idegesen felfutottam vissza, a szobámba. Ledobtam magamról azt a göncöt és elmentem lefürödni. Egy kis idő elteltével kijöttem a fürdőből és kerestem egy egyszerű hálóinget. Még a pizsama is díszesen fel volt díszítve. Lefeküdtem az ágyamra. A mellettem lévő kis éjjeliszekrényen egy kis, kibontatlan levél volt. Kinyitottam.

Tudom, hogy eléggé rosszul ért, hogy megcsókoltalak. És innen is sajnálom, de különben most nem lennél itt velünk. A Te érdekedbe nem akartalak újraéleszteni, mert akkor még nem tudtam, hogy lesz-e a csókomtól valami bajod? Sajnos másokra kihathat a sötét hatalmam és féltem, hogy miattam fogsz meghalni... 

Kabuto

_______________
❤

By:Blani