Az ellentétek vonzzák egymást

|7.rész|

Másnap elmentünk a Sweet Land Cukrászdába. Vettünk sütit, és olyan finom volt! Szerintem máskor is jövünk majd ide. Watnak rosszul adták vissza a pénzt, és visszament reklamálni. Ekkor az a lány jött be, aki Watarut megölelte a múltkor a suli előtt.
- Mit keresel itt Wataruval?!
- Közöd?
- Eléggé sok! Szóval? Ki vagy?!
- Ai vagyok, Wat barátnője!
- Te vagy az, aki elcsábította?!
- Mi az hogy elcsábítottam? Nem is volt veled, és ha megengedi őfelsége, mi elmentünk.
- Nem fogod elvenni tőlem!
Wat pont kijött. Megfogtam a kezét, és kiviharzottam az ajtón Wattal.
- Mi történt? - nézett ijedten -
- Tudod Dan húga megint itt volt. Kérdezgette hogy miért vagyok itt veled? mit keresek itt? miért vagyunk együtt?
Ekkor Wat odament Dan húgához, és elkezdett vele veszekedni.
- Figyelj! Én nem szeretlek, és kérlek hagyd békén a barátnőmet!
- De Wataru! Ő kezdte, elkezdett velem veszekedni és még a meg is akart ütni az a hülye fruska!
- Nem hiszem hogy ezt tette volna. Ő soha nem hazudik, és becsületes. Nem úgy mint te!

Az a kis boszorkány hazudozott össze-vissza rólam. Hogy lehet valaki ilyen?
Én meg azt hittem először hogy valami kislány aki meglátogatta Watot... De tévedtem, ez egy kis boszorkány!Ezek után Wat megfogta a kezem, és haza húztunk.
Ez után a napok csak teltek és teltek. De azt hozzá kell tennem hogy retek gyorsan! Eltelt vagy 2 hét.
Wataruval megbeszéltük hogy ma délután átmegyek hozzájuk hogy bemutatkozzak a családjának.
- Anya! Hazaértünk!
- Jaj sziasztok! - futott oda hozzájuk -
- Jó napot, Ai vagyok!
- Szia, én Emiko vagyok, Wataru édesanyja! - mosolygott kedvesen -Gyertek, és üljetek le nyugodtan. Elkészítettem az ebédet!
Emiko nagyon ügyesen süt, főz. Nagyon finomakat csinált.
- Emiko nagyon ügyesen sütsz és főzöl! Nagyon finom lett minden!
- Köszönöm! Na látod Wat, van akinek ízlik a főztöm!
- Pedig szerintem is finom volt, csak nem mondtam..!
- Köszönöm Wat!
- De anya ha nem haragszol, mi felmennénk a szobámba!
- Menjetek csak!
Felmentünk, és Wat megmutatta a sok gyerekkori emlékét.
Ez még a 7 éves szülinapomra kaptam, és emlékszem ez volt régen a kedvenc plüssöm! És nézd, itt van még a kedvenc játékom! Ezzel játszottam mindig, és ez azért is különleges, mert  ilyen nem volt senkinek az ismerőseim közül. És nézd, még ezzel is...
Csak mondta, mondta, és mondta... Ekkor megzavarta Emiko Wat monológját, és Wat lement.
Ekkor bejött valaki az ajtón, és én az ágyon fekve olvastam egy talált könyvet, miközben letámadtak.

- Szia szépség! Látom egyedül vagy, gondoltam bejövök hozzád!
- Ki vagy te és...
- Stt! Csak maradj csöndben!
- De hagyj BÉKÉN!!
- Tudod, van egy olyan régi mondás, hogy amit megfogtál, azt tedd a magadévá!
- WATARU!
[ PUFF ]
Ütöttem egyet ennek a valakinek a fejére, hátha lemászik rólam. Na ez  nem sikerült.. Ekkor rohant a szobába Wat. Látta, hogy nem tudok mit csinálni, mert ez az őrült körülbelül rajtam feküdt.
- ISATO! MENJ EL INNEN! MOST!
- Pedig pont most akartam vele játszani...
- ISATO! TÜNÉS INNEN!

Ezt Emiko is végignézte. Nem bírtam ki, hogy ne csorduljon ki a könnyem. Leszállt rólam ez a barom, és Wataru nyakába ugrottam.. Sokat köszönhetek neki!

Ez után leültetett az ágyra.
- Ai nyugodj meg! Ez az idióta bátyám volt, aki rámászik azokra a lányokra, akik bejönnek neki.. Kérlek ne sírj! Én itt leszek veled mindig!
- De egyeltalán hogy lehet így viselkedni egy lánnyal? Mint valami rabszolga, úgy viselkedik a másikkal! És mi az hogy játszani?! Körülbelül rám feküdt!
-Nyugi...

_______________________________

Sziasztok! Itt egy újabb rész, remélem tetszett! Próbáltam minél több kicsit izgalmasabb részt ide rittyenteni. Szerintetek mi lesz a folytatás? Írjatok meg egy kommentben, és további szép napot! ^•^

By:Blani