További időnkben beszélgettünk, ettünk még egy rakat nutellás kenyeret és nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos dél után Watnak mennie kellett. Anya is hazaért.
- Hazaértem Ai!
- Szia anya!
- Jó volt a buli? Jól éreztétek magatokat?
-Igen,igen. Csak most mennem kell tanulni.
- Jó, majd viszek fel valami nasit.Felfutottam a szobámba és tanultam. Egész jó tanuló vagyok a suliban (szerencsémre), amit nem nagyon értek mivel nem tanulok túl sokat. Bár igaz hogy figyelek általában az órákon.
Megtanultam gyorsan a dolgokat, és láttam hogy Wat küldött egy üzenetet.
-Szia Ai! Nagyon jól éreztem magam, és köszönöm a meghívást!
- Szívesen.
- Holnap megyünk majd együtt suliba?
-Persze gyere majd 7:30-ra.
- Ott leszek!Este nem tudtam aludni... Nem tudom mi miatt. Járt a fejem Watarun, és éreztem valami fájdalmat is, csak nem tudom mi miatt... De igazából örülnöm kéne, mivel holnap lesz a szülinapom. Reggel odamentem anyához, hogy nem érzem jól magam. Rám nézett, és nagyon megijedt, nem tudom miért.
- Ai! Mi a baj? Nagyon rosszul nézel ki!
- Nem érzem jól magam.. szédülök..
- Ai, mondanom kell valamit... De először gyere, menjünk a fürdőszobába!
Bementünk és a tükör elé állított és mondta hogy nézzem meg a fogaim...
- Any..a mi-mi... Nem lehet..
- Kicsim az apád egy vámpír volt... Te is az vagy! Nem tudunk mit tenni ez ellen! Idehívom az egyik rokonunkat, ő majd segít neked, tanít téged!
- De eddig ezt miért nem mondtad el?! -zokogtam és zokogtam.-
- Mert most érted el azt a kort, mostmár érett vagy ehhez!
- És akkor mostmár nem mehetek napra meg ilyesmi? - kérdően néztem anyára. -
-Jaj! Ez hülyeség! Az igazi vámpírok nem égnek el a napon meg ilyesmi hülyeség nem történnek velük. Egyébként nem olyan rossz vámpírnak lenni, csak egy kicsit más mintha ember lennél. És hidd el, erős vagy ehhez!
- Köszönöm anya!
- És készülj, mert hallottam jön Wataru érted!
- Futok!
Amíg Watra vártam, elgondolkoztam hogy lehet hogy mégsem olyan rossz vámpírnak lenni. De mi van ha rájönnek az emberek hogy vámpír vagyok? Ai inkább ne gondolj erre!
Wataru megérkezett és elindultunk a suliba. Mindketten csöndben mentünk, amikor Wat megtörte a csendet.
- Ai, van valami baj? Látom rajtad!
- Semmi, csak még fáradt vagyok.
- Akkor jó. (Látom hogy van valami baj)
Mindvégig csöndben voltunk, láttam Waton hogy nagyon gondolkozik valamin.- Wat én.. nem vagyok jól..
- Mi a baj?!
Annyira emlékszem hogy minden elsötétült, és nem láttam semmit...Wataru szemszöge:
- Ai! Hallasz? AI!
Hazavittem Ait és megmutattam Yuinak(Ai anyukájának), hogy mi lehet vele.
- Wataru, mi történt?
- Összeesett.
- Te menj csak nyugodtan, majd elintézem.
- Viszlát, Yui.[Vissza Aihoz]
Felkeltem, és anya meg egy barna hajú és piros szemű fiú volt körülöttem. (Kitudja miért piros a szeme, ne kérdezzétek xdd)
- Ai, ő itt a nagybácsid, Akira.
- Szia Ai!
- Csá.. ( A Nagybácsim?? Nagyon fiatal!)
- Ai, ő fog téged tanítani. Ameddig tanít itt fog lakni nálunk.
- Akkor kezdhetjük?
- Aha. ( Kicsit félek... Na jó nem kicsit.. Mi lesz ha nem is sikerül??)
- Nyugi nem kell félni, menni fog!
- Ch. Nem is félek..
- Ne mond, mert még el is hiszem!_
____________________________
Sziasztok! Elhoztam nektek a kövi részt, remélem tetszett.
Vajon Ai képes lesz irányítani az erejét? Wataru tudni fog róla? Vajon Wat szereti Ait? Majd mindent megtudhattok a kövi részekből! Addig sziasztok!✓ ^^By:Blani
ESTÁS LEYENDO
Az ellentétek vonzzák egymást
RomanceFőszereplőnk Ai, egy átlagos gimnazista lány. Csöndes, de kiáll az igazáért. Elköltözött édesanyjával. Ezzel együtt járt nála az iskolaváltás, de egyszer az életében neki is betoppan valaki, aki megkavar mindent. Mind a ketten más személyiséggel és...