Főszereplőnk Ai, egy átlagos gimnazista lány. Csöndes, de kiáll az igazáért. Elköltözött édesanyjával. Ezzel együtt járt nála az iskolaváltás, de egyszer az életében neki is betoppan valaki, aki megkavar mindent. Mind a ketten más személyiséggel és...
Visszaültem Wataru ágyára és a szemeim leragadtak. Elaludtam. Reggel Wataru ott feküdt mellettem. Benéztem a takaró alá, hát póló nem volt rajta. A gatya rajta volt ( szerencsémre ). Kinyitotta a szemét és rámosolygott.
- Jó reggelt hercegnőm!
- Jó reggelt! - viszonoztam a mosolyt.
Felkeltünk, és lementünk a többiekhez. A többiek már javában fent voltak. Leültünk az asztalhoz és megreggeliztünk.
- Ám Ai.. mióta fehér a szemed? - Izuru belenézett mélyen a szemembe. Sajnos mind a ketten más választ adtunk, és gyorsan szépítettem rajta, hogy elhigyék.
- Jaj, csak kontaktlencse! - vágtam rá gyorsan.
- Csak rossz fényviszonyok vannak!
- Vagyis van rajtam egy fehér kontaktlencse ami kicsit lehet hogy fura a fényviszonyok miatt! - mosolyodtam el.
Megettük a reggelit és lementünk Wataruval a közeli parkba. Fura volt, mert olyan volt, mintha nem emberek lennének az itt élő valamik.
- Wataru - súgtam a fülébe - hol vagyunk? Ez nem New York! És kik ezek a valakik? Nem emberek az biztos!
- Ajj.. elfelejtettem mondani hogy nem New Yorkban vagyunk, hanem a Törzsek városában.. - vakargatta a fejét.
- Jó hogy mondod! De miért nem azt mondtad hogy nem New Yorkba jövünk? - borultam ki.
- Mert azt hittük hogy így nem fogsz eljönni...
- Így is eljövök, mert nem bírnék ki nélküled 2 hónapot! - csókot leheltem az ajkaira és ő el is fogadta.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Még egy kicsit sétáltunk, de utána haza mentünk. Bementünk a szobámba és beszélgettünk Wataruval.
- Ai, egyébként már kiskorod óta ismerlek, - dőlt hátra a székben amiben ült - csak kitörlődtek az emlékeid.
- Mi?! - lepődötten néztem rá - Hogy tudtalak elfelejteni?
- Nem a te hibád..
Lementünk vacsizni, és csináltam magunknak melegszendvicset. Jó ízűen ettünk belőle. Utána egy kicsit tévéztünk és felmentünk ismét a híres nevezetes szobámba ketten. Az egész napot együtt töltöttük.
Elaludtunk. Azt este közepén felkeltem, Wataru aludt. Felkeltem az ágyból és kinéztem az ablakon. A hold nagy volt, és fényes. Különösen is nagyobb volt mint korábban. Olyan volt, mintha egy gyönyörű, hosszú ruhás nő ült volna a holdon. Tudom, hülyeségnek hallatszik, de ezt láttam. Pislogtam párat, és eltűnt. Felvettem a köntösömet és kimentem gyorsan a teraszra. Amikor kimentem, nem láttam semmit. Felnéztem az égre.
- Várjunk csak..! - forogtam, hátha valami értelmes szót tudok kirakni a csillagokból.
Az égre mintha az lett volna felírva hogy: Gyere! Gondolkoztam, de csak arra jutottam, hogy biztos csak véletlenül pont úgy vannak a csillagok "kirakva".
Rákönyököltem a korlátra, és lenéztem. Biztos csak én képzelődök! Ki az aki pegazusokat lát csak úgy random? Mintha mi sem történt volna, visszanéztem a holdra, és a hátam mögül hallottam egy hangot.
Kirázott a hideg. Hátra néztem, senki nem volt ott majd vissza akartam fordulni, de éreztem mintha eltűnt volna a korlát. Na ezt nem csak képzeltem. A torkomon egy hang se jött ki. "A történtemnek most lesz vége!" Gondoltam magamban. Aztán minden lelassult. Lassan zuhantam, lassan estek le a levelek a fákról.
______________________________
Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész is és legyen további krumplis napotok! ^^
