Az ellentétek vonzzák egymást

|27.rész| Hagyj békén!

❤

____________________

Lefeküdtem a fűre, majd magam mellé raktam az üveg bort. Haru közelebb jött hozzám és oldalról feltűnően a szemembe nézett, miközben az égen legeltettem a szememet.

Mellém feküdt, de a szemét nem vette le az én fehér íriszeimről utána se.

Felé fordultam.

- Miaz? - tettem fel a kérdést.

- Semmi, tudom hogy nem szereted ha dicsérgetnek, de gyönyörű vagy! És hogy ilyen ámulatba ejtő a szép szemed! - fordult megjobban felém.

- Én utálom... És hagyd abba! - förmedtem rá.

- De Ai-sama, kérem ne tagadja!

- Most! Nem kell nyalizni! Én csak a nyugodt életemet akarom élni! - felültem és a térdemre hajtottam a fejem.

Nem tagadom, hideg volt. Nem ittam még annyi alkoholt, hogy belülről melegítsen. Vacogtam.
Éreztem egy szőrös, meleg  kabátot és egy ölelést magamon.

- Hm? - felnéztem és Kabuto volt. Itt megállt bennem az ütő.

- Haru, azt hittem vigyázol rá! - megszólalt Kabuto dühös, mély hangja - Csalódtam! De hercegnőm, kérem jöjjön!

- Ka-Kabuto?! Hogy kerülsz te ide? -  pattant fel Haru.

- Az nem a te dolgod! És egyébként a karámban kéne lenned, vigyázni a többiekre! - arca nyugodt, viszont hangja annál inkább dühös volt.

Kabuto felhúzott. Haru rám pillantott, és kinyögött egy ' Bocsánat Ai '-t. Átváltozott, majd visszament a palotához.

- Most ezt miért kellett? - löktem el magamtól Kabutot - Mindig ott vagy mindenhol! Agyamra mész lassan! Csak.. csak hagyj békén! - mérgelődtem.

- Loptatok! - emelte fel az üveg bort, és bele ivott.

A számhoz kaptam a kezemet, majd egy 'sajnálom' felét molyogtam.
Kabuto félig átváltozott. A szárnyai megjelentek, és közelebb jött hozzám.

- Ha rosszak lesztek megbüntetlek titeket! - fogta meg az államat, amit rögtön el is húztam.

- Remélem tudod azért, hogy utállak! - mondtam halkan.

- Sajnos igen. - hajtotta le a fejét - Csak ne legyél rossz, mert neked fog fájni! És most gyere, hazaviszlek a palotába.

- Szégyen amit csinálsz! - dörmögtem az orrom alatt - Veled biztos, hogy nem megyek! - ezt már hangosabban mondtam.

- Nem halottam tisztán! - pimaszkodott.

- Nem hallottad tisztán? Ez van! - elindultam a palota felé.

Várt egy kicsit, majd hirtelen felkapott, én meg mint a fába szorult féreg, üvöltöttem. A felhők fölé repültünk.
Miután ezt meguntam, összefontam a karomat és halálos tekintettel néztem Kabutot.

- Lennél szíves lerakni? Te nagyon okos, hozzád beszélek! Itt vagy? - integettem az arc előtt.

Megforgattam a szemem.

- Szeretnél fürdeni?

- Hát jólesne egy jó meleg fürdő, mivel megfagyok! - az utolsó szót hangosabban mondtam, hátha átérzi a helyzetemet.

Itt elengedett.

- Ha meghalok megöllek! - üvöltöttem.

Sikoltoztam, és kalimpáltam. Egy kis idő elteltével, egy jó hideg vízbe estem. Itt kezdődik a probléma, hogy a víz mély volt és én nem tudok úszni.

Lesüllyedtem az aljára.

Már alig volt levegőm, amikor elkezdett világítani a rózsás nyakláncom, amit kaptam. Magamhoz szorítottam a maradék erőmmel.

Kabuto szemszöge:

- Ai! Jól vagy azért? - kiáltottam, majd leszálltam a földre.

Senkit nem láttam, de a víz nagyon fényesen világított.

- AI! Ne szórakozz velem! - közelebb mentem a vízhez.

Megláttam egy alakot, a mély vízben. Közelebbről megnézve, Ai volt az. Rögtön vettem az adást, hogy baj van. Minél gyorsabban próbáltam leúszni hozzá, de nem ment. Kijöttem a formámból. Kitartóan próbálkoztam, de egyre erősebb sodrás jött Ai felől.

Láttam, hogy Ai körül egy levegő burok képződik.

Mikor elértem a buborékot, Ai mellé estem.

- Ai! Kérlek ne! Idióta vagyok! - hajtottam a fejemet a mellkasára.

Elkezdtem újra éleszteni. Mindent kipróbáltam, kivéve egy dolgot. Azt az egy dolgot, aminek tudom, hogy nem örülne Ai. Nem volt más választásom.

Mély levegő, nyugodj meg! Csak így tudod megmenteni! Végülis szereted, csak ő ezt nem tudja! De mégsem teheted meg, mert lehet, hogy baja esik...

Ez futott át folyamatosan az agyamon.

A nyakában egy fehér rózsás nyaklánc volt, amit még nem láttam soha. Az országban vannak titkos dolgok, de ezt mintha még nem láttam volna. Valószínűleg emiatt van itt egy védő burok.

A nyakláncából egy fehér szarvas jelent meg.

Eleinte nem tudta, hogy mit kezdjen velem, de aztán próbált nekem segíteni. Ugrált, mint egy béka, hogy tegyem meg, mert baj lesz.

- De akkor rossz lesz neki.. - sütöttem le a szememet a hófehér arcára.

_________________

❤

By:Blani