Rain Drop [Nightmare I.]

Chapter One

Hideg, szeles éjjel volt, sötét és borongós. A vihar már órák óta tombolt Bristol utcáin.

A ködből egy lány alakja bontakozott ki. Arca sápadt, hajából csurgott a víz. Törékeny teste botladozva ugyan a csúszós úton, de haladt. Órák óta lehetett az esőben, ruhája mindössze egy kórházi köpenyből állt. Mezítlábasan, remegve lépkedett a hideg aszfalton.

A lány egyszer csak összeesett. Egész teste rázkódott. Ennyi hidegtől bizonyára már rég tüdőgyulladást kapott.

Ekkor azonban egy másik alak is megjelent eme rideg, esős éjjelen.

Férfi volt, magas és széles vállú.

Felnyalábolta a remegő a lányt, berakta a kocsijába, majd elhajtott vele.

********

N, amikor felébredt, már nem reszketett. Kellemes meleg vette körbe, bár minden porcikája sajgott.

Felült.

Egy férfi arca nézett vele szembe.

- Szép reggelt! - köszöntötte a férfi a lányt.

- Hol vagyok? - N feje visszahanyatlott a párnára.

- Biztonságban - hangzott a rövid és titokzatos válasz.

- Ki maga? – kérdezte a lány, a szemét dörzsölve.

- A nevem dr. Matthew Frances - mutatkozott be a férfi. - És téged hogy hívnak?

- N - nyögte ki a lány.

- Anne?

- Nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy a nevem n betűvel kezdődik.

Néhány percig hallgattak, majd N szólalt meg ismét.

- És... Miért vagyok magánál? Talán rokonom? Vagy ismerősöm?

- Úgy is mondhatjuk - finomított Dr. Frances. - Igen, ismerjük egymást.

N gondolatiba mélyedve meredt maga elé. A feje kongott az ürességtől, semmit nem tudott felidézni.

- Nem emlékszem semmire.

- Az emlékeid bizonyára vissza fognak térni. Ha egy ember komoly traumán megy keresztül, könnyen lehet, hogy amnéziás lesz.

- Komoly trauma? – kapta fel a fejét a lány. - Maga pszichológus?

Most Dr. Frances gondolkodott el.

- Igen, hozzád hasonlókkal is foglalkozom.

- Talán... Talán őrült vagyok, és maga volt a pszichiáterem?

A férfi felnevetett. N igazán nem értette miért, hiszen ő nem viccből mondta.

- Nem, nem vagy őrült.

- Ha maga ismer... Akkor nem mondaná rólam egy-két dolgot?

Dr. Frances elkomorult, N-nek azonban sejtése sem volt, hogy miért.

- Én sem tudok többet rólad, mint te magad.

- Akkor miért mondta azt, hogy ismer?

- Én ismerlek téged, de te nem ismersz engem. Futólag találkoztunk, tegnap este.

N ismét eltűnődött.

- Dr. Frances... ez melyik város?

- Bristol. Angliában vagyunk.

- Szóval angol vagyok?

- Az akcentusodból ítélve igen.

Ezután hosszú órákig nem szóltak egymáshoz.