Rain Drop [Nightmare I.]

Chapter Two

Az eső már megint az ablakon kopogott.

- Agybajt kapok az esőtől - morogta dr. Frances.

- Szeretem az esőt - mosolygott Natasha, akinek a vihartól mindig jobb hangulata lett.

- Menj el a boltba - közölte mogorván a doki. - Vegyél fájdalomcsillapítót, kekszet, csokoládét és tejet.

- Ööö...oké - motyogta a lány, és kivette a férfi kezéből a pénzt.

Natasha nem volt oda túlzottan a boltokért, különösen a gyógyszertárakat gyűlölte. Az emberek mind árgus szemmel bámulták dr. Frances három mérettel nagyobb kabátja és piszkos csizmája miatt. A gyógyszertárak pedig azért voltak különösen rosszak, mert az emberek ott a higiéniára fittyet hányva egymás nyakába köhögték a vírusokat.

Egy hónap telt el azóta, hogy dr. Frances felfedte a Nightmare-programot. A doki úgy tartotta, ha Natasha úgy él, ahogy egy átlagos fiatal, megelőzhetik a Nightmare mellékhatásait, ezalatt értve a tényező használatát is.

Natasha őszintén szólva nem nagyon értette ezt a dolgot a tényezővel. Az övé az eső volt, így valahányszor esett, úgy érezte, hívja őt. Olyankor otthon volt.

A lány gyanította, hogy nem az volt a teljes igazság, amit dr. Frances mondott neki. Persze lehet, hogy vannak olyan részletek, amelyeket ő se ismer.

- Add ide a fájdalomcsillapítót! - köszöntötte Natashát dr. Frances kissé mogorván, amikor hazaért. - Köszönöm.

Nat a nap további részét az ablakban ülve töltötte, az esőt bámulva, dr. Frances pedig bezárkózott a szobájába.

A lány fejfájása csak rosszabbodott az utóbbi időben. Dr. Frances meg volt győződve arról, hogy a közeljövőben el fog múlni, Natasha reménye azonban egyre inkább szertefoszlott.

- Beszélnünk kell - jelentette ki egy napsütötte szeptemberi napon dr. Frances.

- Parancsoljon - Natasha továbbra is a kanapén feküdt, a plafont bámulva.

- Esetleg idefigyelnél, légy szíves?

- Ahogy óhajtja.

A lány felült, és szembefordult a férfivel.

- Úgy gondolom, hogy már nem vagy veszélyben.

- Miért, eddig voltam? - feleselt a másik.

Dr. Frances sóhajtott.

- Úgy látom, hogy mivel a kísérlet nem fejeződött be, nem tudod használni a tényeződet. A sejtjeid csak bizonyos mértékben sérültek, de némi megfelelő mozgással azt is helyre lehet állítani.

- Ez nekem jót jelent?

- Ez azt jelenti, hogy minden következmény nélkül járkálhatsz az utcán. Dr. Brannan nyilván még nem adta fel a keresésed, de úgy tűnik, alább hagyott vele.

- Vagy pont arra vár, hogy magamtól menjek ki.

- Vagy pont arra vár - bólintott a férfi. - Jelenleg nem tudunk mit kezdeni semmivel. Úgy gondolom, hogy hasznossá tehetnéd magad ahelyett, hogy egész nap itt lófrálsz a házban és engem gúnyolsz.

- Például? Mit kéne tennem? Menjek el dolgozni?

- Nem hinném, hogy jó lenne. Egy: nincsenek irataid. Kettő: elméletileg halott vagy. Három: még érzed az utóhatását kísérletnek, nem tudsz koncentrálni.

- Bocs, de mi az, hogy elméletileg halott vagyok?

- Dr. Brannan úgy akar biztosra menni, hogy azokat, akiket alanyként használ, halottként állítja be.