Rain Drop [Nightmare I.]

Chapter Nineteen

Natasha óvatosan lépkedett az úton, majd futásnak eredt. Tudta, hogy veszélyes, amit művel, és félelmében még visszanézni sem mert. Egyszerűen el akart tűnni erről a baljós helyről, méghozzá nagyon gyorsan.

Az eső az aszfaltot verdeste, a lány ruhája pedig csuromvíz volt. Késő este volt, a hold sejtelmes fénye kivilágította az utcákat, Natasha lelkében azonban teljes volt a sötétség. Emésztette, ami a laborban történt, és félt. Tudta, hogy Brannan nem kispályás, de akkor sem hagyja el a várost.

Erős szél fújt, odébb söpörve az utcai szemetet. Natasha hálásan sóhajtott fel, amikor meglátott egy telefonfülkét, betért, majd tárcsázott.

- A francba, vedd fel... - motyogta, és hatalmas megkönnyebbülés áradt szét a mellkasában, amikor a vonal túlsó végéről egy ismerős hang szólt bele.

- Tessék.

- Lauren, én vagyok. Hol vagy?

- Ugyanott, ahol reggel. Mi történt?

- Brannan elkábított, fenyegetőzött, aztán megszöktem. Mindegy, nem telefontéma, fel tudsz venni?

- Hol vagy?

- Fogalmam sincs. - Natasha arcát a piros fülke üvegének nyomta, és próbált valami jellegzetest találni az utca látképében. - Egy pillanat... Azt hiszem, az ott a British Museum.

- Remek, akkor odamegyek.

******

- Oké, most próbálom figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy már megint nélkülem szervezkedtetek - dörzsölte az orrnyergét dr. Frances. - Lauren, megtennéd, hogy főzöl egy kávét? Jó erőset.

- Aha - dünnyögte a lány, majd a konyhapulthoz indult.

- Rendben, vegyük át újra. Brannan azt akarja, hogy tűnj el a térképről, mert valaki fontos neki és miatta kell? Kicsit zavaros.

- Hogy lehet Brannan-nek fontos bárki is? - fintorgott Lauren, miközben kitöltötte a forró vizet egy csészébe.

- Á, simán. Mind emberekből vagyunk, kötődünk másokhoz és bármilyen meglepő, még Brannan is. Csak az a kérdés, hogy ki ez a bizonyos illető.

- Volt valaha felesége, vagy barátnője? - érdeklődött Natasha, bár már maga a gondolat is felettébb bizarrnak hatott.

- Ha volt is, én nem tudtam róla. Mindenesetre jegygyűrűt nem visel, ezt megfigyeltem egy párszor.

- Lehet, hogy meleg - vetette fel Lauren az italt kavargatva.

- Nem tudhatjuk, Brannan nagyon sok mindent titkol saját magáról. De az az érzésem, hogy nem. Mint mindenkinek, Brannan-nek is van gyenge pontja, ami talán nem csak az egója, hanem egy személy. Brannan-t megzsarolták.

- Miből gondolja?

- Eddig mindig görcsösen ragaszkodott, hogy a közelében legyél, akkor miért akarna most véglegesen eltávolítani? Ráadásul azt mondta, hogy ez azért a bizonyos személyért szükséges, aki veszélybe került. Valaki, aki elég jól ismeri Brannan-t, még a neki legfontosabb személyt is ismeri, és elég rafinált ahhoz, hogy befolyásolni tudja kedvenc tudósunkat, egy nagyon régi és primitív módszert alkalmazott, hogy elérje célját; a zsarolás.

- És ki volt ez az illető? - kérdezte Natasha, ugyanis a férfi gondosan kidolgozott elméletéből hiányzott a zsaroló személyazonossága.

- Fogalmam sincs - sóhajtott dr. Frances gondterhelten, majd belekortyolt a kávéjába.