Rain Drop [Nightmare I.]

Chapter Six

Albert ajkához emelte a cigarettát, majd mélyen beleszívott. Lassan fújta ki a füstöt, újra és újra megismételve a műveletet.

A másik férfi óvatos léptekkel közeledett a sikátorban. Nem akart zajt csapni.

Albert utoljára kifújta a füstöt, majd rátaposott a csikkre.

- Jó estét, Matthew.

A Matthewnak nevezett férfi hátradöntötte a kapucniját.

- Nézz a szemembe, Albert.

Albert szembefordult a másikkal.

- Szörnyen nézel ki - fintorodott el Matthew.

Albert ijesztő mosolyra húzta a száját. Az útszéli lámpa fénye beesett arcára esett, sápadt bőre valóságos gyertyafény volt az éjszakában. Testvérével ellentétben a mélyen ülő sötét szempár elvakultságot tükrözött.

- Én is örülök, hogy látlak - mondta végül Albert. - Mi szél hozott szerény hajlékomban?

- Ez nem a hajlékod, ez egy sikátor. Nem a te tulajdonod. Ezt amúgy is csak bagóhelynek használod...

- Túl sok időt töltöttél azzal a Brannan fazonnal, Matt. Kiforgatod a szavaimat.

- Talán tényleg túl sok idő volt, de most már megszakítottam a kapcsolatot vele és a kutatása ellen harcolok.

- Mi van, megjött az eszed?

- Te ne beszélj nekem az észről - mordult fel a másik.

- Jól van, essünk túl a formaságokon és térjünk a lényegre. Miért jöttél, Matthew?

A férfi sóhajtott.

- Meséltem neked Brannan kutatásáról, ugye?

Albert bólintott.

- A Nightmare-program. Emlékszem.

- Fiatalokon kísérletezik. Három hónapja az egyik kísérleti nyula megszökött, én pedig a gondjaimba vettem.

- Bébiszitter lettél, Matt? - vigyorodott el Albert, nem is titkolva mennyire tetszik neki a dolog.

- Pofa be. A lány stresszes, és a kísérlet mellékhatásai miatt folyamatos fájdalmai vannak. Emellett nem tudja uralni az erejét. Retteg. Az emlékeit akarja, az életét, a családját, az ismerőseit, a szerelmet. Érezni akar, tudni milyen ember volt ő. Én pedig... Nem mondhatok neki semmi konkrétat. Nem mondhatom el neki, érted? Nem tehetem, mert azzal összetörném.

- Előbb-utóbb úgyis meg fogja tudni - jegyezte meg Albert. Új cigarettát vett elő és rágyújtott.

- Tudom - sóhajtott Matthew Frances. - Annyira gyámoltalan. Ameddig nem tudja megvédeni magát és nekem kell rá vigyáznom, nem szerezhet tudomást a dologról.

Albert fújt egy füstkarikát, majd öccse szemébe nézett.

- Miért jöttél?

- Azt szeretném, hogy segíts. Te ismered a háttértörténetet, ismered Brannan-t, és... Ketten együtt talán megtaláljuk a kiutat. Megtaláljuk, a lány hogyan tanulja meg használni a tényezőjét.

Albert letüdőzte a füstöt, ami enyhe köhögőrohamot váltott ki belőle, de végül válaszolt.

- Kiszálltam, Matt. Megfogadtam, hogy nem csinálom többet.

- Egy ártatlan fiatal, Al! Nem tett semmit a világ ellen! Segítségre van szüksége. Kudarcot vallottam, egyedül nem megy. Szükségem van rád, értsd meg! A lánynak szüksége van rád!