Rain Drop [Nightmare I.]

Chapter Seventeen

Másnap reggel a hosszú csendet dr. Frances konyhájában egyedül Natasha szapora lélegzetvétele törte meg. A lány hosszú, vizes haját törülközőbe csavarta, úgy fogyasztotta szerény reggelijét. A hajnali fény sárgára festette a fehér asztalterítőt, mintákat rajzolt a falra, megcsillant Natasha szőkésbarna haján. A lány pedig egy idő után már csak annyit vett észre, hogy könnyei lassan csorognak végig világos bőrén.

Mérhetetlenül fáradtnak érezte magát, egyszerűen képtelen volt aludni. Az előző este eseményei jártak a fejében, és egyszerűen nem ismert magára. Ő biztosan nem képes ilyesmire, nem gyűrhetett le ennyi képzett harcos férfit. Nem, ez nem lehetett ő.

- Gondoltam, hogy itt talállak.

Natasha könnyes szemmel nézett fel dr. Francesre. A férfi hasonlóképp fáradtnak tűnt, kék írisze alatt sötét karikák húzódtak.

- Ki volt az a lány, aki győzött tegnap este? Én nem lehettem.

Dr. Frances halványan elmosolyodott.

- Esőcsepp volt. Vagyis így hívod magad mostanság, nem?

Natasha a szemét forgatta. Igen, ez határozottan hiányzott a dr. Frances-mentes időkből.

- Csak azért mondtam, mert a Vízlány valami rettenetes. Ennél még Brannan is kreatívabb volt.

- Büszke voltam rád tegnap - komolyodott el a férfi. - A nőre, akivé váltál, hogy már nem az a bizonytalan lány vagy, akit megismertem. Tudtad, mit kell tenned, és nem féltél megtenni.

- Elpirulok - dünnyögte Natasha kissé zavartan.

- Ezt nézd meg. - Dr. Frances egy gyűrött papírlapot halászott elő a zsebéből, majd a lány kezébe nyomta.

- Mi ez? - nézegette Natasha az ábrákkal teli lapot.

- Feltérképeztem, hogy körülbelül miket tudsz tenni az erőddel.

- De hiszen...

- Jól látod. - Dr. Frances elvette a lapot. - Ezt a szintet már régen megugrottad. Ötletem sincs, mire vagy még képes.

Natasha nyugtalan pillantást vetett a férfire.

****

Feszült csend telepedett a nappalira, Lauren zavartan tördelte a kezét, Natasha köröket rajzolgatott a térdére, dr. Frances lassan kortyolgatta a kávéját.

- Dr. Frances.... - kezdte óvatosan Lauren. - Nem szeretném megbántani, vagy ilyesmi, de biztos vagyok benne, hogy ön többet tud, mint amennyit elmondott. Megkérem, hogy számoljon be arról, amit tud.

A férfi idegesen megvakarta az állát, de bólintott.

- Nincs még itt mindennek az ideje, de néhány kérdésedre válaszolhatok.

- Milyen helyet foglalt el John Gilles a Nightmare-ben?

- Tudtam, hogy még fogod kérdezni. Brannan jól ismerte Gilles-t, hiszen mint ahogy már hallhattatok róla, mostohatestvérek voltak. Gilles atomfizikus volt, itt-ott tudott segíteni Brannan-nek, de sosem élvezte a teljes bizalmát.

- Brannan ismerte Hurrikánt, aki ugyebár John Gilles fia. Ebből arra következtettem, hogy Brannan nem feltétlenül választotta ki a kísérletre...

- Jól gondolkodsz - bólintott dr. Frances. - Brannan valóban nem véletlenszerűen választotta az alanyokat. A pontos ok az bonyolult, de annyit gondolom már magatoktól is tudtok, hogy ebből a logikából kiindulva, Natasha sem véletlenül kötött ki a londoni laborban.