Rain Drop [Nightmare I.]

Chapter Nine

Dr. Brannan metsző kékesszürke tekintete szinte lyukat égetett Natashába. A lány szaggatottan vette a levegőt, majd kicsúszott a lába alól a talaj. A férfi nem mozdult, csak a földön ülő lányt figyelte. Natasha kiáltani akart, de egy hang sem jött ki a torkán. Az utolsó momentum, amit látott amikor még eszméleténél volt, egy árny volt. Egy ember árnyéka, ami vészjóslóan közeledett. A lányt körbevevő ütemes, lüktető fájdalom elborította elméjét, majd az szép lassan nyugalomra engedte testét.

*****

- Mennyire nagy a baj? - érdeklődött Natasha, félve a választól.

- Jó kérdés - sóhajtott dr. Frances a fejét vakarva. - Egész biztos, hogy téged célzott?

- Igen - felelte gondolkodás nélkül a lány. - Mark nem messze állt tőlem, de az én fejemtől ment el néhány centire.

- És nem láttál lövészt - tűnődött tovább a férfi. - Ez egyelőre igen kevés információ.

Natasha hallgatott. Jól tudta, hogy az egyhelyben toporgásuknak megint ő az oka.

- Brannan volt? - kérdezte néhány perc elteltével.

- Másról nem tudunk, aki az életedre akarna törni, szóval nagy valószínűséggel igen - válaszolt kissé ingerülten dr. Frances. - Most pedig jó lenne kitalálni, mihez kezdünk.

- Talán valamelyik embere látott felszállni a buszra, és követett - tippelt a lány, de a férfi a fejét rázta.

- Nem hiszem, hogy szükség volt rá. Már valamilyen szinten ismer, és tudja, hogy időnként képes vagy nagyon nagy hülyeségeket csinálni. Biztos vagyok benne, hogy állított őrt Brightonba, és a temetőbe is, mert tudta, hogy el fogsz menni.

- Igazából van még valami, amit nem mondtam el - vett mély levegőt Natasha.

Dr. Frances felvonta a szemöldökét.

- Meg kellene értened, hogy csak akkor tudok neked segíteni, ha őszinte vagy velem.

- A síromon... - kezdte. - Volt egy idézet.

A férfi sóhajtott.

- Kitalálom. Utolsó éjszakáig maradj ébren?

Natasha meglepetten bólintott.

- Ez Brannan szlogenje. A Harry Potterből koppintotta, mert ott ugye utolsó ellenséggel a halál semmisül meg.

- Őszintén szólva, ez nem jutott volna eszembe.

- Természetesen, ilyen értelmetlen dolog csak Brannan fejében fordulhat meg - forgatta a szemét dr. Frances. - Most viszont közel sem ez a legfontosabb. Most az számít, hogy kiagyaljunk végre valamit arra, hogy mivel érhetnénk el, hogy az az elmebeteg meg az emberei békén hagyjanak téged.

- Miből gondolja, hogy bármivel is rá lehet őket venni? Eddig elég elszántnak tűntek.

- Minden embernek van gyengepontja, ezt jól jegyezd meg - mondta dr. Frances, majd a pince felé indult.

- Hová megy? - érdeklődött Natasha, de nem követte a férfit.

- Gondolkodni. És remélhetőleg ki is találok valamit.

*******

Dr. Brannan óvatosan érintette hozzá kezét a jégbe fagyasztott testhez.

- Meghalt - jelentette ki, erre az egy szóra pedig mintha a levegő is megfagyott volna a laborban.

- Biztos? - kérdezte egy fiatalabb férfi.

- Pofa be, Jenkins! - csattant fel a tudós. - Talán arra gondol, nem tudom megállapítani egy emberről, hogy meghalt-e avagy sem!?