Rain Drop [Nightmare I.]

Chapter Twenty

- Nem hiszem el! - Brannan eldobta a széket, ami hatalmas csörömpöléssel törte át az üveget. - Az istenért, Fren, hogy lehet maga ekkora balfék!?

- Sajnálom - dadogta dr. Jonathan Fren kissé megilletődve, ugyanis sosem látta még ilyen dühösnek a főnökét. - Azt hittem, hogy segítek, ha elkapom Esőcseppet...

- Maga egy idióta! - torkollta le a férfi. - Komolyan azt hiszi, hogy nincs tervem Esőcseppel? Most mindent elrontott!

- De... Az a nő, aki ott volt... És megmentette Esőcseppet... Vele nem kellene foglalkozni?

- Maga csak ne mondja meg nekem, hogy mivel foglalkozzak! - kiabált rá dr. Brannan, és megint úgy nézett ki, hogy képes lenne székeket dobálni és üvegeket törni. - Egyébként pedig nagyon is jól tudom, ki az a nő, és nem jelent fenyegetést.

- Biztos benne?

- A francba, Fren, nem képes békén hagyni!? Tűnjön innen!

*****

Dr. Frances erősen dörzsölte a szemét, mintha csak arról akarna megbizonyosodni, álmodott-e. Végül nagy nehezen felkelt, és kiment a konyhába, hogy megigyon egy frissítő kávét, amitől majd kitisztul az agya.

Ám amint a helyiségbe ért, váratlan társasága akadt.

- Te...Te mit csinálsz itt? - vette halkabbra a hangját a férfi, nehogy Natasha vagy Lauren felébredjen rá.

- Kávét iszom - vont vállat a Szőke. - Vasárnap van, nincsenek nyitva a boltok.

- És természetesen én vagyok az egyetlen, akihez be tudtál ugrani - dörzsölte a szemét Matthew.

- Miért, zavarok? - mosolygott továbbra is a lány, szinte már csak az hiányzott, hogy a szempilláit is rezegtesse. - Már itt sem vagyok.

Dr. Frances szólásra nyitotta a száját, hogy maradásra kérje, de inkább csak bólintott. A Szőke csak kihasznál - emlékeztette magát minden egyes percben.

A nő megigazította a haját, majd kisétált az ajtón. Semmi ablakon kimászós trükk, egyszerűen csak kiment a bejárati ajtón.

- Minden rendben?

- Ne lopózz így mögém - sziszegte Matthew, miután felocsúdott a szívinfarktusból. - És igen, minden rendben. Miért nem alszol még?

- Csak azt hallottam, hogy beszél valakihez.

- Telefonáltam - felelte kurtán a férfi. - Mi közöd hozzá?

- Hé, csak kérdeztem - visszakozott Lauren.

- Igaz. Bocs, alig aludtam - dörzsölte az arcát aznap már sokadjára dr. Frances.

- Értem. Mi a mai terv?

- Először is, megvárjuk, hogy Natasha felkeljen - közölte dr. Frances, és a konyhapulthoz lépett, valószínűleg a kávéfőzés szándékával. Ez már olyan szintű rituálé volt nála, hogy még álmában is megcsináltam volna.

- Persze, beszéljenek csak ki... - hallatszott egy elhaló hang, Natasha pedig pizsamában becsoszogott a konyhába.

- Emlegetett szamár - fojtotta el a nevetését Lauren, majd a fülére szorította mindkét kezét. - A csengőnek van ilyen rettenetes hangja?!

- Igen, a postás rátenyerelt valószínűleg. - Dr. Frances már indult volna ki, amikor realizálta, hogy az öltözete nem túl megfelelően ahhoz, hogy kilépjen a házból. - Lauren, te már felöltöztél. Kimennél?

- Csak tudnám, hogy időnként miért érzem magam úgy, mint egy cseléd...

Dr. Frances a szemét forgatta, Lauren pedig kiment az agresszív postáshoz, aki még mindig a csengőn feküdt.