Rain Drop [Nightmare I.]

Chapter Eleven

A szél süvítve söpört végig Bristol utcáin, odébb lökte a kukák mellől a szemetet, beletúrt a sétáló emberek hajába, keresztülgyalogolt az őszről megmaradt száraz faleveleken és egymás felé fújta az égboltot tarkító sötét felhőket. Felkapaszkodott a fák csupasz ágain, megborzongatta az utcán sétálókat. A zord márciusi időjárás még mindig téli kabátra kényszerítette az embereket, és legtöbbükön a sapka sem maradt el. Akik a tavaszban reménykedtek, még várniuk kellett.

A fiú kócos hajkoronája egyébként is rakoncátlan tincseit szanaszét fújta a viharos szél. Kékeszöld szemével a távolt kémlelte, mintha keresett volna valamit a folyó túlsó partján. Ott azonban nem volt semmi, csak néhány nejlonzacskó és műanyagpalack. Megrázta a fejét, mintha kísértetet látott volna, majd elsétált.

******

Natasha lüktető fejfájással ébredt, ami közel sem számított ritkaságnak. A szemét kinyitva megpróbálta ülésbe helyezni magát, azonban nem volt energiája a mozdulat végrehajtásához és visszahanyatlott a párnára. Emlékek rohanták meg, majd a fejéhez kapva a kötést érzékelve ráébredt, hogy semmi sem volt álom.

- Jó reggelt, Csipkerózsika.

Dr. Frances visszanyomta az ágyba Natasha felemelkedő vállát.

- Jobb, ha pihensz.

- Mi történt? - könyökölt fel a kérés ellenére a lány. - Maga szabadított ki?

- Igen, meg Mark, bár ő nem sok mindent tett.

Natasha arca akaratlanul is vörös árnyalatba ment át a fiú nevének hallatán.

- De hogy tudtak megszöktetni?

- Ismerek jó néhány kiutat. Nem volt nehéz.

- Brannan gondolom nem engedett el ilyen könnyen - húzta össsze a szemöldökét a lány.

Dr. Frances hanyagul megvonta a vállát.

- Őt csak ki kellett vonni a forgalomból.

- Vagyis?

- Leütöttem, ő pedig elájult.

- És én erre miért nem emlékszem?

- Mert te is ájult voltál.

- Ó, hát ez fantasztikus - dünnyögte Natasha.

- Elmondod, mi történt pontosan? - fürkészte az arcát a férfi.

A lány nyelt egyet.

- A kikötőben voltunk, mint azt már gondolom tudja... Azután leütöttek, és legközelebb Londonban tértem magamhoz - Natasha nem tartotta fontosnak megemlíteni a csókolózás részt. - Ott azt mondták, hogy az elrablóm az Avonba fulladt, én meg csodával határos módon túléltem, aztán pedig valaki azt hazudta a rendőrségen, hogy a rokonom, és elhozott onnan.

- Mi? Mégis meddig sodródtál a vízben ájultan?

- Azt mondták, néhány kilométeren keresztül. Brannan szerint tudok lélegezni a víz alatt.

- Bámulatos - suttogta dr. Frances. - Bocsánat. Folytasd!

- Azután ájultra vertek, azután pedig, amikor magamhoz tértem, Brannan-nel társalogtam, majd átmentünk egy másik szobába. Ott át kellett változnom, majd amikor visszaváltoztam, újra elájultam, és itt ébredtem - mutatott körbe a lány.

- Francba - fejezte ki a véleményét a férfi, és úgy tűnt, hirtelen nem tud mit mondani.

- És most hogyan tovább? - érdeklődött Natasha, széttárva a karját.