Rain Drop [Nightmare I.]

Chapter Eight

Natasha körbetekintett, majd, amikor látta, hogy egy lélek sincs az utcában, óvatosan kilépett az ajtón. A csípős kora reggeli időjárás borzongva haladt végig minden porcikáján, de mély levegőt vett és nekivágott.

Alig tíz perc alatt elérte a buszmegállót, ahol senki sem tartózkodott. A pénztáros is álmos tekintettel szürcsölgette a kávéját.

- Jó reggelt! - támaszkodott a pénztár pultjára Natasha. - A 30-as buszra szeretnék jegyet venni. Jól tudom, hogy az megy Brighton felé?

- Igen, jól tudja - bólintott álmatagon a nő. - Egy font hatvan penny lesz. Ilyenkor még nem tudok számlát adni. Megköszönném, ha nem jelentene fel.

Natasha bólintott, majd átnyújtotta a pénzt.

- Jó utat.

- Köszönöm.

Natasha leült az egyetlen padra, majd jobb ötlet híján elővette a zenelejátszóját, hogy oldja a feszültséget. Innen már nincs visszaút.

Azt mondta dr. Francesnek, hogy a parkban tölti a napot. Ezután minél óvatosabban próbált kiérni a megállóba, hogy elérje a fél hetes buszt. Igencsak aggódott a kaland miatt, azonban úgy tartotta, csak így zárhatja le végre a dolgokat.

A busz befutott a megállóba, Natasha pedig felszállt a járműre.

Hátul keresett magának ülőhelyet. Az út közel négy óra volt, és rettenetesen unalmas. Alig jár egy lélek ilyenkor busszal, Bristol és Brighton között pedig még kevesebben.

Háromnegyed tizenegy körül érkezett meg a busz a tengerparti városba, ahol Natasha valószínűleg a gyerekkorát töltötte. Amint azonban elhagyta a jármű fedélzetét, riadtan fedezte fel, hogy fogalma sincs, hol van. Oké, mély levegő. A nyüzsgésből ítélve a belvárosban lehet, ahol bizonyára könnyen tud térképet szerezni. És most merre?

Először enni kellene - jelezte a szervezete, a tekintete pedig megakadt egy hotdogárus bódéján.

Kért egyet, majd így folytatta útját. Hamarosan sikerült térképet szereznie, és így próbált tájékozódni. Az első, a legközelebb eső lakcímet viszonylag hamar megtalálta.
A ház a parton volt, amiről úgy látszott, a gazdagok vidéke.

Itt az idő.

Mélyen szívta be a levegőt, felkészülve az átváltozásra. A legutóbbi, borzalmas élmény után most mégis úgy érezte, készen áll rá. Már kezdett vízzé változni, amikor valaki megérintette a vállát.

Natasha megpördült a tengelye körül, majd azonnal hátra hőkölt, mivel az illető túlságosan közel állt hozzá.

- Mark!?

A fiú összevonta a szemöldökét.

- Mi a fenét művelsz itt!?

- Semmi közöd hozzá! - förmedt rá a lány. Nagyon zavarta a fiú megjelenése, ugyanis éppen egy nagyon fontos dologba rondított bele.

- Hé, nyugi - emelte fel a kezét megadóan Mark. - Megbeszélhetjük ezt békésen is. Nem kell kiabálni.

Natasha vagy belátta, vagy nem tudott ellenállni a fiúnak, de beleegyezett. Leültek egymás mellé a homokba, majd néhány percig csend honolt köztük.

- Gondolom, egyedül vagy itt - törte meg a némaságot Mark.

- Igen - ismerte el a lány. - Senki sem tud arról, hogy eljöttem.

- De mégis mit keresel itt? Vagy miért pont most jöttél el?

Natasha lesütötte a szemét.