Rain Drop [Nightmare I.]

Chapter Ten

Krueger óvatosan lopózott a bristoli kikötőben, a hajók mellett. Talán itt sincsen a lány, ő pedig át lett verve, ami gyakran történik meg vele mostanság. Most azonban melléállt a szerencse, ugyanis hamarosan észrevette a célszemélyt, aki nem tartózkodott egyedül. Egy fiúval volt, ajkaik pedig szorosan összetapadtak.

- Diese jungen Menschen* - morogta a férfi, a következő pillanatban azonban megbotlott és hanyatt a folyóba esett. Prüszkölve köpködte a vizet, és úgy érezte, mintha a fél Avont lenyelte volna. Végül nagy nehezen partra kapaszkodott, majd egyetlen határozott ütéssel leütötte a lányt, és a víz alá rántotta.

******

- MI AZ, HOGY VALAMI CSUKLYÁS ALAK A VÍZBE RÁNTOTTA NATASHÁT!?

Dr. Frances magánkívül volt a dühtől, Mark pedig idegesen állt egyik lábáról a másikra.

- Egyáltalán mi a fenéért mentetek ki a lakásból, amikor világosan megmondtam, hogy maradjatok ott!?

- Natasha erősködött - bizonygatta a fiú.

- Te pedig hagytad!

- Nem tehettem mást...

- Dehogynem tehettél volna! - torkolta le dr. Frances. - Csak egy gyáva féreg vagy, és féltél, hogy esetleg megsértődik. Fogalmad sincs, hogy mekkora veszélybe sodortad!

A férfi fel-alá kezdett járkálni a szobában, hátha le bírja mozogni idegességét.

- Az világos, hogy Natashának időnként elszáll az agya és baromságokat művel. Én nem voltam itt, ezért csakis a te felelősséged volt. Baromira megbízható vagy, mondhatom - mondta keserűen dr. Frances, majd megadta az utolsó döfést. - Natasha ragaszkodik hozzád, mert a múltjához van közöd, és az őt nagyon izgatja, de fogalmam sincs, hogy miért kedvel ennyire, amikor egy megbízhatatlan gyáva féreg vagy. Ha valami baja esik, esküszöm, a saját kezemmel tekerem ki a nyakad - füstölgött.

- Sajnálom.

- Sajnáljad is! - pirított rá a férfi. - Most pedig indulás Londonba! Egész biztosan odavitette Brannan.

- Nekem is mennem kell? - vonta össze a szemöldökét Mark. - Mert a vizsgáim...

- Senkit sem érdekelnek a vizsgáid! És igen, jössz, mert bár rohadtul idegesítesz, talán segíthetsz. De attól még undorodom tőled - nyomatékosította dr. Frances, majd elindultak.

******

Hideg volt, amikor Natasha magához tért. Érezte, hogy egész testében remeg és mindene csuromvíz. Szemhéjára mintha mázsás súly nehezedett volna rá, testét pedig lüktető fájdalom vette körbe.

Beszélgetés hangja ütötte meg a fülét.

- Hogy mi? - Ez a hang bizonyára Brannanhez tartozott.

- Jól hallotta - felelte fojtott hangon az ismeretlen. - Krueger az Avonba fulladt, a lányt pedig néhány kilométerrel később halászta ki a bristoli rendőrség. Jelentkeztem, hogy az én rokonom és elhoztam ide.

- Bámulatos. Nem is tudtam, hogy ilyet alkottam. Esőcsepp tud lélegezni a víz alatt! Bár erre ráérek később is. Most inkább köszöntsük vendégünket!

******

Natasha újra és újra érezte a nyirkos tenyér csattanását nedves arcán. Már nem tudta eldönteni, hogy a könnye, a vére vagy a víz folyik végig testén. Csípte az ütés, a vérző sebbe folyó vízcseppek, fejét a fürdőkádszerűségnek hajtva úgy érezte, feladja.

- Elég lesz! - sietett a megmentésére (vagy a kínzásának átvevésére) Brannan.

- Magáé, doki - mondta az eddig a lányt verő személy, és a hangokból ítélve kiment a helyiségből.