Rain Drop [Nightmare I.]

Chapter Twelve

Natasha fáradtan vánszorgott ki reggel hatkor a konyhába, és meglepve tapasztalta, hogy már dr. Frances is ébren van. A férfi egy szót sem szólt hozzá, csak a kezébe nyomott egy mobiltelefont.

- Mi a...? - értetlenkedett a lány, majd hamarosan észrevette, hogy a férfi kezébe is ugyanolyan készülék van. A telefon megrezzent a kezében, ő pedig látta, hogy üzenete érkezett.

Matthew Frances, március 28 6:02.:
Brannan és az új kiskedvence (Fren) megzsarolt, és egy chipet ültetett belém, ami alapján le tudja hallgatni a beszélgetéseinket. Ezentúl minden fontos dolgot üzenetben beszélünk meg!

Natasha felnézett a férfira, aki intett, hogy válaszoljon.

Natasha Scott, március 28. 6:03
Mi történt pontosan?

Matthew Frances, március 28. 6:05
Mint mondtam, tegnap felkerestem Albertet. Ott Brannan várt. Megzsarolt, hogy a birtokában vannak terhelő bizonyítékok a bátyámra, és közzé teszi azokat, ha nem informálom őket. Azt mondták, nem figyelmeztethetlek.

Natasha Scott, március 28. 6:06
De hiszen éppen most figyelmeztetett.

Matthew Frances, március 28. 6:07
Igen. Brannan-nel nem árt vigyázni, de ez a Fren egy idióta. Lehet, hogy Brannan odáig van magával és az embereivel, de engem sem ártana lebecsülnie.

Natasha felpillantott a férfire. Kivételesen önmagát érezte gyanakvóbbnak. Már nem egyszer akadt gondjuk amiatt, hogy hittek abban, hogy Brannan sem tévedhetetlen, és nem voltak elég bizonytalanok vele szemben.

Natasha Scott, március 28. 6:09
És most mihez kezdünk?

Matthew Frances, március 28. 6:10
Semmihez. Úgy kell tennünk, mintha mi sem történt volna, és te nem tudnál a tegnap történtekről.

*****

- Jól van, uram?

- Elnézést. Mit mondott? - fordult Brannan kollégája felé.

- Csak azt, hogy az egyik alany megint nyugtalankodik.

- Bízza rá Ratherby-re.

- Biztos benne, uram?

- Úgy gondolja, viccből mondtam? - csattant fel a férfi, mire Fren hátrahőkölt.

- Nem.

- Akkor szóljon Ratherbynek.

- Igenis, uram.

- Palotapincsi - morogta Brannan, miután Fren eloldalazott. Kinézett az ablakon; London kék égét ismét sötét felhők borították, és fújt a szél. - Kezd elegem lenni a szeszélyes tavaszból.

*****

Natasha verejtékben úszva ébredt. Kócos haja nedvesen tapadt a homlokára, szíve kalapálását hallotta a sötét szobában. Mély levegőt vett, felhúzta a redőnyt és kinézett az ablakon. Odakint épphogy csak piroslottak a felkelő Nap sugarai a felhős égen. Hajnal volt.

Fázott. A hideg és a félelem a csontig hatolt és szinte égette bensőjét.

Kibotorkált a konyhába és remegő kézzel töltött vizet a poharába, amikor észrevette, hogy nincs egyedül.

Dr. Frances az asztalfőn ült, arcát csak a laptop gyér fénye világította meg.

- Újabb álom?

Natasha szótlanul bólintott.

- Akarsz beszélni róla?

- Nem igazán.