Rain Drop [Nightmare I.]

Chapter Fourteen

Amikor Natasha magához tért, szeme káprázása miatt néhány másodpercig azt hitte, meghalt. Mindenesetre most sem volt túl jól, a feje még mindig hasogatott, és hunyorogva bámult a fehérségbe.

- Á, jó reggelt!

A mély hang egy orvoshoz tartozott, aki mosolyogva hajolt fölé.

- Mi a...? - tornázta ülő helyzetbe magát Natasha. - Mi... Mi történt?

- A barátnőd hozott be ájultan, rendkívül magas vérnyomással és alacsony pulzussal. Nyugtatót és gyógyszereket kaptál, azután úgy hat órát aludtál.

- La... - harapta el a nevet a lány. - A barátnőm itt van még?

- Igen, amióta behozott, egy tapodtat sem mozdult.

- Idehívná, kérem?

- Természetesen.

Néhány perc múlva Lauren jelent meg a kórházi ágy mellett. Szeme alatt sötét karikák húzódtak, és gyanúsan laposakat pislogott.

- Jól vagy? - fürkészte a lányt.

- Ezt inkabb én kérdezném tőled! - csattant fel Lauren. - Baromira pánikba estem! Mondd, szokásod, hogy elájulsz?

- Az túlzás, hogy szokásom, de előfordult már. - Natasha megdörzsölte a szemét. - Furán érzem magam.

- Biztos a gyógyszerek miatt - legyintett türelmetlenül Lauren.

- Ez a Nightmare egy mellékhatása - magyarázta a lány. - Dr. Frances azt mondta, akkor küzdhetem le ezeket, ha megtanulom használni a tényezőmet, mert azzal olyan erős védvonalat építek fel, hogy a kísérlet nem tud legyőzni. Lassan egy hete, hogy nem használtam... Biztosan ez az oka.

- Nagyon remélem, hogy igazad van, és hogy nem vagy rákos - dörzsölte most Lauren a szemét. - Egyébként, ameddig arra vártam, hogy felébredj, gondolkodtam ezen a... tényezős dolgon, mármint a képességeiden. Amiket elmeséltél, abból következtetve ez a Brannan okos ember. Minek szenvedne ennyit, ha mindössze annyi a tudományod, hogy vízcseppé válsz? Mégis hogy lehet azt hasznosítani?

- Az az ember őrült, Lau. Meg se próbáld megérteni.

- Ne szakíts félbe! Szóval - beszélt tovább. - Arra gondoltam, hogy talán nem ez az egyetlen dolog, amire képes vagy.

- Ugyan már, dr. Frances biztos szólt volna, ha képes lennék más dolgokra is. És nekem is feltűnt volna.

- Sosem az éles észrevételeidről voltál híres - legyintett Lauren, majd folytatta, mielőtt Natasha reagálhatott volna. - Csak ki kell próbálni. Hamarosan visszamegyünk a házba, és próbálkozunk. Oké?

- Nekem oké - vont vállat Natasha. Már kezdte érteni, hogy ha Lauren a fejébe vesz valamit, nem lehet lebeszélni róla.

- Ja, és az én adataimat adtam meg a tieidnek, úgyhogy ne lepődj meg.

Natasha felemelte a csuklóját, a kórházi karszalagon pedig tényleg a Lauren Fischer név állt.

- Meddig kell még itt maradnom?

- Bármikor hazamehetsz. Szóval, szerintem a most lenne a legmegfelelőbb időpont.

******

- Nem vagyok vegyész, remélem tudsz róla. - Matthew továbbra is szóval akarta tartani dr. Brannan-t, hogy addig se arra figyeljen ahogy mindenfelé tekintgetve menekülési útvonalat keres.

- Tudom. Én sem vagyok az, de az alku az alku. Vagy hagyhatjuk az egészet, a bátyád pedig hamarosan besétálhat a sittre.

- Jó, befogtam - dünnyögtem.