Rain Drop [Nightmare I.]

Chapter Five

Natasha a kocsinak támaszkodva csavarta ki hajából és ruhájából a vizet, és igyekezett rá sem nézni Markra, aki szintén méla csendben álldogált.

- Sajnálom - törte meg a csendet a lány, kínosan állva egyik lábáról a másikra.

- Nézd, tudtam, hogy nem vagy őszinte velem és hogy bizonyára jó okod van rá. De úgy gondolom, arról szólhattatok volna, hogy nem egy egyszerű gyakorlatról van szó. Bár magamtól is gondolhattam volna rá - csóválta a fiú csalódottan a fejét. - Nem kell megmagyaráznod, megértem, ha nem teheted. Akkor viszont szeretném, ha nem találkoznánk többet.

- Persze, megértem - bólintott a könnyeit nyelve Natasha. - Szívesen elmondanám, de veszélybe sodornálak... És azt nem szeretném.

Ezután hallgatásba süppedtek, míg dr. Frances meg nem érkezett.

A férfinek azonnal feltűnt a fagyos hangulat és Natasha vizes ruhája, de Mark előtt nem akart kérdezni. Így csak biztató jellel felmutatta a pendrive-ot, miszerint megszerezte a szükséges fájlokat.

A lány halványan elmosolyodott, de a mosoly az arcára is fagyott, amikor beültek a kocsiba.

Natasha végigaludta az utat. Ez volt az egyetlen biztos módja annak, hogy ne kelljen beszélnie egyik utastársával sem.

Amikor Bristolba értek, röviden elköszöntek Marktól, innen viszont Natasha látta a végeláthatatlan beszélgetést dr. Francesszel, amit annyira nem bánt, hiszen neki is rengeteg kérdése volt.

- Mondd el, mi történt – kérte a férfi egyszerűen.

Natasha pedig elmondta.

Dr. Frances hümmögött néhány percig, majd bővebben is kifejtette a véleményét.

- Világos, hogy tesztelni akart. Tudta, hogy van tervünk, és tudta, hogy hogyan fogsz reagálni. Csak egyszerűen leütött?

- Nem... Nem tudom - felelt elbizonytalanodva a lány. - Onnantól teljes képkiesés.

- És azt mondod, hogy fájt?

- Igen - bólintott homlokráncolva. - Az utolsó emlékem az, hogy nagyon fájt. Az első alkalomnál nem történt ilyen.

- Szerintem pihenj le, kimerítő nap volt - javasolta a másik. - Addig kigondolok valamit... És holnap megbeszéljük.

- Még valami, dr. Frances.

- Parancsolj.

- Brannan... Esőcseppnek szólított.

- Nyilván nem tudja a neved - legyintett türelmetlenül a férfi. - Nem is érdekli. Hurrikánt is mindig Hurrikánnak hívta, bár gondolom szerencsétlen fiúnak volt rendes neve is.

- És akkor az én nevem... Esőcsepp?

Dr. Frances megvonta a vállát.

- Brannan bizonyára ezt a szót találta, ami passzol a tényeződhöz, és jól is hangzik. Mint mondtam, nem érdekli, hogy ki vagy.

Natasha nem szólt, hogy Brannan ugyanezt állította dr. Francesről is. Utóbbi világosan megmondta, hogy Brannan nagyon tehetségesen manipulálja az embereket. Nem szabad hinni neki.

- Jó éjszakát - szólt csendesen.

******

Natasha erős fejfájással ébredt, és eleinte egyáltalán nem akart kikelni az ágyból. Azonban hamar belátta, hogy sok dolga van mára.

A konyhába vánszorgott, ahol dr. Frances már javában sürgölődött.

- Jó reggelt! - intett oda sem nézve, és folytatta a kávéfőzést. - Egész éjjel az aktákat olvasgattam, amiket tegnap elloptam. Nem volt olyan könnyű kiszűrni a szükséges adatokat, mint gondoltam. Ne aggódj, sikerült. Arra jutottam, hogy allergiás vagy az eperre.