Az Ifjú Carter

Második fejezet - A váratlan vendég

Hogy csinálhattam ilyen hülyeséget?!
Ráadásul holnap spanyol dolgozatot írunk!!!
A házban össze-vissza járkáltam. Felmentem az emeletre, és összeszedtem magam. Leültem az íróasztalomhoz és elkezdtem tanulni.
Első 10 percben bealudtam és nem emlékszem többre. Autóra felébredtem és megnéztem, hogy mennyi az idő. Este 9 óra!!!
Kinéztem az ablakon, anya bevásárolt és megérkezett a rendelt tvm. Gyorsan célba vettem a fürdőszobát és lezuhanyoztam. Pizsomába öltöztem és átnéztem a spanyol igék ragozását.
Látszólag ágyba bújtam, és tettettem az alvó gyereket. Anya feljött, a kint hagyott spanyol cuccokat bepakolta a táskámba és megpuszilta a homlokomat. Mikor anya lement az emeletről, tanultam még a spanyol dolira.
Olyan fél tizenegykor feküdtem le. A reggeli rutinom meg volt, és már a suliban ültem. Éppen szóltam volna Peteréknek, de valami furcsát hallotam, megint:
- Nem menj már, spanyol dolgozatot írunk! -mondta Ned.
Valamit szöszmötölt Peter, de aztán az igazgatóval találta magát. Gyorsan visszamentem a terembe és vártam. Megírtam a spanyol dolit!
Haza úton rájöttem, hogy Peter nem lehet, nem lehet Pókember!!! Mikor odaértem a házunkhoz ott látam egy Audit. Jaj ne!! Tony Stark itt nálunk?!
Hála az égnek anya csak később érkezik meg, akkor mama.
Bementem az ajtón és igyekeztem bekommandozni, de nem sikerült.
- Szia mama, és üdvözlöm Mr. Stark. -mondtam kicsit kínos érzetű hangon.
- Szia kis unokám, kérsz Hold sütit? -kérdezte mama, aki kínai. Igen félig kínai vagyok na és?
Nem volt kínosabb látni, hogy Mr. Stark majszolja a sütit.
- Köszi, de most nem kérek, már a suliban ettem. -válaszoltam.
- Már az iskolát érti, ajánlatot szeretnék tenni... dolgozz nekem! -mondta Mr. Stark.
- De nagyszerű! -mondta mama.
- Köszönöm, de... szeretném átgondolni... -mondtam.
Biztos akarok neki dolgozni, aki összekapott Amerika kapitánnyal?
- Elnézést, de most felmenék és tanulnék. -kijelentettem és elvettem egy sütit.
Mr. Stark tekintete vészjóslóvá vált, mintha ha tudná, hogy mit tudok. Lerakott az asztalra egy cetlit és elment. Persze, miután elment megnéztem a cetlit. A cetlin ez volt:
Mr. Stark.
Úristen biztos, hogy akarom? Apáért megteszem. Fogtam a gépemet - az emeleten - és kezdtem feltörni
J. A. R. V. I. St. Így akartam üzeni Mr. Starknak.
Tudtam, hogy nevetni fog Mr. Stark, ahogy viselkedni szokott.