Az Ifjú Carter

Nyolcadik fejezet - A fekete ereklye

  Szétváltak ajkain. Úristen, egy idegennel pusziszkoztam! De valahol még sem idegen, - ismeri Lukeot, és bármit megtenne érte. Luke még mindig aludt, - hála az égnek.
- Köszönöm. - szólalt meg Adam.
- Szívesen. - mondtam, bár többet is mondhatam volna.
- Nem, tényleg köszönöm. Köszi, hogy nem hagytál meghalni. - kezdett érzelmesen beszél.
- Szívesen, még mindig. De egy hétvégére jöttem, és még mindig nem értek semmi. - oopsz, hangosan gondolkodtam.
- Hogy érted, hogy nem értesz semmit? - kérdezte Adam.
- Kérlek, ne mond el senki! - nagy levegőt vettem.
- A Shield alapítójának az unokája vagyok, tudok a Shieldről majd nem mindent, Vasember felkért, hogy dolgozzak neki; az osztály társam Pókember, Luke varázsló! - daráltam le az elmúlt nap történteit.
- Fú, nem lehet könnyű most neked! - mondta Adam.
- És tudtam, hogy Luke varázsló. - folytatta Adam.
- Nagyon menő lehet, hogy a nagyid az egyik alapító. A neve Peggy Carter? - kérdezte Adam.
- Szerintem teher, mint menő. Nem tudom mi volt a neve. - mondta megkönnyebülten.
Ásítottam.
- Maradhatok itt? - kérdezte Adam.
- Persze.
Leültem a székre, és bealudtam. Ismerős zajra ébredtem, - ez a zaj, olyan, amikor Luke a kapuból kilépett.
A fiúk még mélyen aludtak, - Luke a földön. Az ösztönöm az súgalta, hogy ne féljek.
  Lassú, halk lépésekkel közeledtem az egy erősödő hang felé. A körből kilépett, egy fekete dobozzal Scott bácsi. Mi lehet benne? Lerakta egy asztalra, és egy varázslattal lezárta. Visszamentem a fiúkhoz, akik már felébredtek. Luke borzolt haját le kellet volna fotozni, olyan vicces.
- Főzők kávét, Cruz mennyi cukorral kéred? - kérdezte Luke.
- Kettővel. - válaszoltam, és kiment Luke, asszem direkt csinálta.
- Hogy vannak a sebeid? - törtem meg a csendet.
- Egészen jól. Amit a tegnapit illeti.... - nézte a padlót.
- Megtörtént. - vigasztaltam Adamet.
  Zaj támadt fel, rideg zaj. Értetlen arccal közeledtem a könyves polchoz. Gyorsan kinéztem, azaz alak múltkor. Fekete ruháját vér színezte meg, fojtogatta a mestert. 
- Hol van?! - kérdezte kicsit darabos hangján.
Adam mellettem volt, pisztollyal a kezében.
- Úgy sem kapod meg, amit keresel! - mondta egyre halkabb hangján a mester.
- Akkor elviszem a diákodat. - s beleszúrt a mellkasába az idegen.
Adam szembe állt az idegennel, és lövőt rá ezerrel. A golyók eltalálták a férfit, de még ez sem hátráltatta. A falon lógott, kardok közül elvettem egyet, és dobtam Adamnek.
  Hiába gondoltam jó ötletnek, a gonosz rögtön formázott egy kardot. A kardok összecsaptak, a hangjuk félelmet keltő. Mind minden filmben szokás, a könyvekhez rohantam.
- Segíthetnél! - ordítja Adam, miközben harcol a gonosszal.
- Azon vagyok! - ordítom vissza. Észre vettem, hogy a gonosz kardján van egy szimbólum. Söpröm lefele a könyveket, és akkor megtalálom a szimbólumos könyvet. Adam felkiált, a kard állt a vállában. Kinyitom a könyvet, és elkezdem hangosan olvasni:
- Trahere vestras ad antrum, ne te iterum!
Hátra lökte a falhoz a varázslat, a gonoszt. A fekete ruhás alak el vesztette az eszméletét.
Luke megérkezett a kávékkal.
- Mi történt? - kérdezte értetlen arccal.
Meglátta a mestert, a kezéből kiesettek a bögrék. Odarohantunk mindnyájan a mesterhez.
- A lótusz... - dünnyögte a mester.
- Cruz, a könyves polcon van egy könyv... - mondta Luke.
Felálltam, és a könyves polchoz, és keresgélni kezdtem egy lótusz mintás könyvet.
- A kis...dob..doboz.. - mutatott a dobozra a mester.
- Cruz, siess! - ordítja Luke.
Sikerült megtalálni a könyvet. Kinyitottam a közepén, és elkezdtem olvasni:
- Nova rosea flores, et aquam oculorum et curate!
Rózsa szirmok jelentek meg, a mester sebére szálltak, - begyógyították a sebet. Visszaraktam a könyvet.
- Cruz! SEGÍTS! - ordítja Luke.
Megfordulok, a gonosz kezében a doboz, és Luke.
- Köszönöm, az elsősegélyt! - és eltűnt.
Úristen!
- Nagyobb bajunk ne is lehet! - mondja a mester. Ránéztünk rémült fejjel.
- A dobozban egy ereklye egyik darabja volt. A másik két darab a szentélyeknél van. Ha összerakják, a három nap múlva bekövetkező Hold fogyatkozás alatt, a Föld megszünik. - mesélte mester.
- Egek úra!