Az Ifjú Carter

Hetedik fejezet - A csók

Lassan odaértünk a Victoria Streethez. Hangokat hallotam a közelből.
- Luke, hallgasd! - suttogttam.
Verekedés hangjait lehetett hallani. Vakon odamerészkedtem, míg Luke azt mutatta, hogy ezt hülyeség. Kinéztem fél pillantra, egy bazi nagy izompacsirta vert egy fiút. Éreztem valamit, segítenem kell neki.
Gondolkozz Cruz! Gyerünk! Felkaptam egy kavicsot, és az izompacsirtához vágtam.
- Hé! Ki volt az?! - dühöngött az óriás.
- Hé! Te ott!!
Rám nézett, hirtelen közeledett. Egy másodperc alatt a keze a torkomra tapadt. Éreztem, hogy fogy a levegőm.
- Lu..Luk...Luke. - nyöszörögtem.
Luke hezitált, lassan közeledett felém.
- Mit nyögdécselsz kislány? - kérdezte a gazember.
Elkezdtem szédülni, mindjárt elájulok. Több kötél szerű dolgok jelentek meg az óriáson. A keze elvált a nyakamtól. Kapkodók a levegőért, köhögés társul mellé. Miután erőhöz kapok odamegyek a fiúhoz.
- Adam! - kiált fel Luke.
Adam ott hevert, arcán monokli, karján lila foltok, és a hasa nagyon vérzik. Leültem mellé, levettem a kapott kabátot, a hosszú ujjúmból letéptem egy darabot. Bekötöttem a hasát, amibe beszúrtak. Vállam alá vettem, és segítettem felállni neki.
- Miért csináltad ezt? - kérdezte Luke, és vállára vette haverját.
- Ez a munkám. - jött a savanyú válasz Adamtől.
- Az, hogy hagyod, hogy laposra verjenek?!! - haragosan ordít Luke.
Adam elmosolyodott.
- Tudod, én vagyok a páncél. Ez a feladatom. - mondta Adam.
Nem is tudtam, hogy Luke ennyire kötődik Adamhez. Utoljára engem féltett, az általánosban. Emlékszem, még hatodikban - piszkáltak a fiúk.
Luke ott volt akkor is, mert unokatestvérek vagyunk. De, amikor apa meghalt, eltávolodtunk.
Cammogtunk egészen a szentélyig.
- Luke, biztosan jó ötlet ez?? - és ránéztem Lukera.
- Van jobb ötleted? - kérdezte Luke.
Lesütöttem szemeimet, - Adam túl sok vért veszített, és mire ki jönnek a mentők, meg fog halni.
Kinyitottam az ajtót, sietve igyekeztünk megteremteni egy olyan környezetet, ahol lehet műteni.
- Hoz alkoholt, gumikesztyüt, vászon terítőt, tiszta konyharuhát, és cérnát, tűt! - utasítottam Lukeot.
Míg Luke elment a dolgokért, Adamről levettem a kabátját, a pólóját. Luke megjött a konyharuhával, a terítővel, és a gumikesztyűvel.
Odasétáltam az egyik megrakott asztalhoz, és lesöpörtem. Ráterítettem a vászon terítőt, és ráfektettem Adamet.
- Az alkohol hol van? Van dohány leveletek? - kérdeztem.
- Dohány levél minek? - kérdezte Luke, komolyan biológiával, hogy állsz?
- Érzéstelenítőnek. - mondtam felszínesen.
Luke eltornádozott, a nyöszörgések hallatán megfordultam.
Szegény tisztára sebes.
- Tarts ki, itt vagyok. - a konyharuhát a hasára szorítottam.
Lihegésre lettem figyelmes. Luke közelebb jött:
- Itt vannak. Remélem elég lesz.
Az asztalra tette a szilva pálinkát, néhány dohány levelet, a tűt és a cérnát.
- Vedd fel a gumikesztyüt, és add a fogai alá a dohányt! - és az alkoholt a konyharuhára öntöttem.
- Cruz, van egy kis probléma.
- Mi az?
- Nem lélegzik.
Ott hagytam a ruhát, megnéztem Adam pulzusát. Nincs. A két kezemet Adam mellkasára raktam, és kezdtem az újra éleszteni. 1,2,3,4.....27,28,29,30. Kettőt befújtam.
- Cruz, lélegzik!
- Vér kell neki. Milyen a vércsoportja?- kérdeztem.
- Asszem A-s, de lehet...
- Úristen, ha nem adunk akkor meghal, de nem azonos vért adunk...
- Az enyém 0-as. Adok én!
- Kell egy cső. - mondtam.
Luke elment érte. Leültem egy székre, és próbáltam összeszedni a gondolataimat, a vér adással kapcsolatban. Luke visszaért, és felálltam.
- Emlékszel, amikor a plüssökkel játszotünk...te voltál a legjobb plüss orvos. - próbált Luke megvigasztalni.
A cső mellé kaptam egy injekció fecskendőt. A fecskendőt ráerősítettem a csőre, a szerkezetet a fiúkra helyeztem. A vér lassan folyt át a csövön.
Mikor Adam megkaptam a megfelelő mennyiséget, megválasztottam őket a csőről. Mind a hárman fáradtak vagyunk, főleg ők ketten. Lukeot lefektettem a kanapéra - betakartam -, Adamnek összevarrtam sebeit.
Hulla fáradt voltam, a lelket Adam és Luke tartotta bennem. Valahogy megtaláltam a konyhát, - az egész épület egy labirintus -, és hoztam egy vizes rongyot. A vizes ronggyal lemostam Adamról a megszáradt vért. Egészen jól bírta, nem nyöszörgött, de aztán rájöttem, hogy elaludt.
Ránéztem az órára, az óra mutatói hajnali kettőt mutatott. Le kellene feküdni, de még ott van az USB. Adamet óvatosan betakartam, a feje alá párnát raktam.
Leültem egy székre, bekapcsoltam a laptopomat, és USBt belehelyeztem. Rákattintottam a Shield bukása c. mappára. Képek, nevek és nagyon bizar dokumentumok. A Shieldbe beépült Hidra, és a Tél katonája!! Lecsuktam a laptopomat, nagyon hangos lehetett, mert Adam felébredt.
Felült, és kezdte meg a szót:
- Cruz, még ébren vagy?
- Én is nem sokára lefekszek.
Felálltam, és Adamhez léptem.
- Feküdj le, még nem épültél fel! - mondtam nyugodtan.
- Kit érdekel, amúgy is Luke, hogy van?!! - mondta halkan.
- Engem érdekel, hogy vagy, de Luke is jól...van. - a kezemet az arcához.
- Biztos, hogy jól van?! - nézett a szembe Adam.
- Nyugodj meg, jól van. - néztem ég kék szemeibe.
Ez az érzés, ami elfogott olyan ismeretlen. Olyan jó érzés, boldoggá tesz.
Az ajkaink közelednek egymáshoz, mintha nem történt volna semmi. Egymáshoz érnek, és csókká alakulnak.