Az Ifjú Carter

Tizenhatodik fejezet - Az új kezdet

    Megálltam egy nagy ajtónál mély levegőt vettem. Majd az őrök kinyitották. A király, t'challa állt előttem. 

 - Az apja egyszer azt mondta nekem: Aminek kezdte van, véget is ér egyszer. Békélj meg ezzel, s minden jóra fordul. – mellé álltam, és néztem, azt, amit ő nézet.

- Neked sikerült? – kérdeztem felé fordulva.

- A béke, amiért fontos harcolni. – két kezét hátul összefogta.

- Igen. – kis szünetet hagytam – Újra üzemeltetésbe hozom, a cégemet.

- Valóban? – tette fel a költői kérdést  – Tudod mit jelent?

- Tisztában vagyok vele. – feléje fordultam – Szeretném, ha csalatkoznál!

- Ez, nem olyan egyszerű – szólalt meg később – Régen nem működött, most miért lenne más hogy?

- Nem tudom, de az embereknek szüksége van a védelemre. Egyedül viszont nem tudom őket meg védeni!

- Értem, mit mondasz – elkezdett gondolkodni – Wakanda támogatni fog. Már csak egy kérdésem lenne: ki lesz a harmadik tag?

- Ne aggódj, megoldom.

New York, Queens

Már egy hete, hogy hazajöttem Wakandából. A helyi Doki azt mondta, hogy nem tudja, hogy hogyan történhetett velem ez, de azt mondta, hogy szerencsés vagyok. Az egyik délután suli után leültem anyával beszélgetni.

- Készen állok. – néztem a szemébe.

- Tényleg? – aggódott értem. Megértem. Egy hétvége alatt a lánya megtudta, hogy mire született. De szembesülnie kellett, hogy nem vagyunk sebezhetetlenek. Nekem és Lukenak sérüléseink lettek – Luke megúszta vérzéssel.

- Remélem, tudod, hogy mindig melletted leszünk! – szorosan magához ölelt. Elkezdett fáj a hátam, de hagytam, hogy tovább öleljen.

Másnap meghoztam egy fontos döntést. A cég irodaházában fogok beszédet mondani, 10:00. Már a sajtósok a terem hemzsegtek. Anya, Luke, Adam és nagyi a bal oldali első sorban foglaltak helyett. Én a másik teremben várakoztam. Nagyon izgulok, hogy hogyan fognak alakulni a dolgok. 9:50, megérkezett Tony Stark és t'challa. 10 perc és élőben fogják közvetíteni a megnyitót.

Hirtelen elérkezett az én időm. Feszült sétálok az állvány felé, mély levegőt veszek, elkezdek a mikrofonba beszélni:

- Kedves Hölgyeim és Uraim üdvözlöm önöket a Queens Assistant Communication Centre megnyitó ünnepségén!

- Apám alapította a céget 2002 nyarán. 15 év alatt segítséget nyújtott Kenyának, Etiópiának, Mexikónak, Thaiföldnek és Törökországnak. Mindig kiment a helyszínekre és ő, saját maga is segített a helyi embereknek. – elkezdtek tapsolni.

- Sajnos 2015 évében meghalt, mikor fegyveres erők lőttek az egyik mentőponton.

- Két év alatt megértettem, hogy milyen nagydolgot tett. Hős volt.

- De nem csak ő volt hős. Mindannyian azok vagyunk. Nem kell hozzá szupererő, vagy annak születni. A hétköznapi élet is nagy kihívás, nehéz mindig helyesen cselekedni, de képesek vagyunk. Együtt. – befejeztem a beszédet.

Az emberek állva tapsoltak, tapsoltak és tapsoltak. Úgy látszik sikerült szép beszédet mondani, annyira, hogy Anya sírva fakadt. Miután lecsillapodtak a kedélyek, jöhetek a kérdések.

- Ebben a programba ki vesz részt, mármint a cégeket értve?

- A két meghívott díszvendég. – az emberek hátra fordultak.

Még válaszoltam pár lényegtelen kérdésre. Délre be is lett ez az egész zárva. A sajtósok elmentek, és végül a fontos emberek maradt. A régi dolgozók három órára jönnek majd. Addig van egy fontos konferencia hármasban.

Beléptünk az üvegajtós terembe, végül helyett foglalt a két férfi. 6 db akta volt az asztalon.

- Nem értelek. Felajánlottam, hogy nekem dolgozz, de te nemet mondtál. Most megkérsz, hogy dolgozzak neked. – a toll-lal játszadozott.

- Sokan mondták már, hogy nem értenek. Szóval nem maga az első.

- Ez szép. – elkezdett nevetni.

- Kiknek az aktája ez, Cruz? – kérdezett t'challa.

- Az önkénteseké.

Tony röhögésbe tört ki, de aztán észhez tért.

- Szóval te egy újabb hős csapatot akarsz létre hozni? – nevetett Tony.

- Figyelj, egy jó tanács: Hagyd abba! – felállt Tony, az ajtón majd nem kilépett.

- Valami közeledik a Föld felé! – megállt Tony, én meg szembe fordultam vele.

- Egy jó barátom halt meg ezért. Valamilyen ellenfél közeledik.

- Tudjuk, mikorra érkezik meg? – kérdezte, mint aki egy horror filmben lett volna.

- Nem tudom. – úgy fordultam, hogy mind a két férfi lásson – Épp ezért kell igyekeznünk. Miközben mi veszekedünk, az ellenfél csak egyre jobban közeledik. – Tony visszaült a székébe, és a fejét fogta.

- Mit tegyünk? – kérdezte t'challa, látszott, hogy ő is fél.

- Félig meg van, a megoldás. – ültem le.

- Ez az emberek felkészültek, hogy harcoljanak az emberekért. De a probléma, hogy túl kevesen vagyunk, kiindulva a 2012-es esett alapján.

- Mit kell segíteni?

- Felkészülni, még jobban kell hajtani, mert egy ideig nem tudjuk, hogy biztonságban vagyunk. – mind levertek voltunk, hogy ilyen a valóság.

- Rajta, csináld, ahogy látod! – Tony szabadkezet adott.

Kimerültünk mind, mert borzasztó dolgokról kell döntés hozunk. Adam hazahozott a kocsijával. Mikor leparkolt a házunk elé, megkérdeztem:

- Miért álltál rendőrnek?

- Hát azért...- hirtelen szégyenlős lett – Mert nem bírom elfogadni azt a rendszert, amely „az erősek felfalják a gyengéket" alapul. A mai rendszer igazságtalan. Ezért lettem rendőr, mert bebizonyíthatom, hogy a gyengék is lehetnek erősek.

- Értelek. – adtam az arcára egy puszit, aztán kiszálltam.

Direkt úgy szálltam ki, hogy kinyitódjon, a kesztyűtartó. Kiesett egy papír, amit megnézett. Aztán rám mosolygott, majd elment. A papíron a felvétel volt a hősök listájára, és hogy holnap mikor találkozunk. Sajnos Luke visszament Londonba, de a többi jelölt is túl messze volt. Egy utazás alatt megtanultam, mit jelent a bátorság, a szeretet, a kitartás, a szerelem. De ez még csak egy új kezdet.