Az Ifjú Carter

Tizenharmadik fejezet - A terv

- Mit fogunk csinálni? - kérdezte Adam.
 - Ha el vagy veszve, még akkor is lesznek akik melletted állnak. - döbbentem rá. - Meg van!           
- Mi van meg? - kérdezte. 
- Most már megjelenhetsz. - mondtam Izabellenek. 
Az árnyékomból kilépve megjelent Izabelle. Adam megdörzsölte szemeit, hogy igaz-e amit lát. 
- Biztos megbízható? - kérdezte Izabelle. 
- Az életemet is rá bíznám.  
- Na, fiatalok, hogy haladtok? - kérdezte Li, aki gyorsan beosonhatott. 
- És ő kicsoda? - mutatott Izabelle Lire. 
- Hát... hát ő biztosított szállást....míg megtaláltuk a második darabot. - szedtem össze a gondolataimat. 
- Nem csak azért vagyok itt! - és jól fejen vágott Li a botjával. - Segítek nektek! 
- Még nincs tervünk sem. Hát akkor mit akar? Túl naiv vagy! - mondta Adam, de őt is jól fejbe vágta Li.
- A nagymamád lehetnék! - káromkodott Li. - Azért nincs még tervetek, mert... - ajtó nyikorgás szakította félbe. 
Mind az előszobai falhoz tapadtunk, - kivéve Li - felkészülve a váratlan vendégre.
- Nagymama megjöttem! - ordította hangosan a lány. 
- Itt vagyok! - mondta a folyosón, ahol álltunk. 
- Azt hittem, hogy már aludtál, de...- itt meglátott minket. - Ti kik vagytok?! - és egy kung fu alap állásba helyezte magát. 
- Ne bánj, így a vendégekkel!
- Vendégek? - kiegyenesedett a lány. 
- Mikor elmentél, akkor felhívott Ming barátom, hogy segítség kellene. Őket elszállásoltam, mert meg fogják menteni a világot, a káosztól. - mesélte Li.  
- Nagyi, megint sok sci-fit néztél? - tette a kezét a fejére a lány. 
- Ami azt illeti, ez az igazság. - mondtam, de nagyon kívül állóként. 
- Igazság, igazság, igazság! - ütögette Li az unokáját. 
- Minden kínai család ilyen? - súgta a fülembe, Adam 
- Hát...  
- Még ha igaz is, amit kétlek, mikor jönne el a világ vége? - kérdezte. 
- Hát ha most 22:00 van akkor, egy nap múlva. - matekoztam. 
- Egy nap múlva! - ordította. 
- De meg fogjuk állítani, csak kell egy terv. - próbáltam megnyugtatni. 
- Fejezd be a hisztit! Ha azt mondták megfogják állítani, akkor meg fogják! - mondta Li. 
- Mama én téged féltelek! - mondta halkan a lány.
- Ha ennyire féltesz, gyere velem, mert én segítek! - mondta Li. 
- De néz rájuk, olyan.... szedett-vetettek. - magyarázott a lány. 
- És akkor mi van?!  Csak ők hajlandók megmenteni a világot! - mondta. 
- Oké, mit kell tennem? - kérdezte a lány. 
- Elsőnek mutatkozz be! - és kezet nyújtottam. 
- Cruz Carter.
- Jin Lung.
- A többiek: Adam Smiths, Izabelle.
- Li tudna hozni egy világtérképet? - kérdeztem.
- Persze. 
- Jin, és Adam hoznátok fegyvereket?
- Már is. - válaszolt Adam.
- Izabelle, kérlek minden mondj el, ami Dark gyenge pontja lehet. 
- Rendben. - mondta keseredten. 
Bementem a konyhába, az ablakon kinéztem. Luke még tarts ki! Remélem még van benne erő, mert ha meg fog....halni akkor nem tudom, hogy mihez kezdek. Még öltetem sincs, hogy foglak kimenteni, de a többiek számítanak rám. Most adj erőt! 
- Hahó, jól vagy? - megfordultam és Adamet láttam.                                                                                            - Igen, meg vannak a fegyverek? - kérdeztem vissza.                                       
- Hát amennyit találtuk. - válaszolt. 
- Rakjátok le a nappali asztalra. 
Bólintott.
- Izabelle, ide jönnél? 
Bejött a szobába, és leült. Látszott rajta, hogy nem szívesen teszi. Arca ugyanolyan hideg volt, mikor megjelent itt a folyosón. Leültem vele szemben lévő székre, összekulcsoltam a kezemet.
- Mit tudsz az ereklyéről? - kezdtem meg egy kevésbé személyes kérdéssel a beszélgetést.
- A szellem világban azt mondták róla, hogy egy tiszta lelkű ember tudja összerakni, illetve szétszedni. Az ereklyét ha a Föld közepén rakatják össze, akkor van a legnagyobb hatalma. - mesélte Izabelle. 
Úristen! Szóval ezért kell neki Luke, hogy fogja kibírni. 
- Köszönöm. 
- Biztos nehéz lehet a barátod ellen szembeszállni. - kezet nyújtottam.                                                        - Ő nem tehet róla! Elragadta egy gonosz erő! - támadt meg Izabelle.                                                            - Nem tudom, de megpróbáljuk kíméletesen csinálni. - sóhajtoztam.                                                           A dohányzó asztalon volt kb. 5 géppuska, 4 pisztoly, és 4 kard.                                                                        - Ezeknek varázserejük van? - mutattam a kardokra.                                                                                              - Igen, mindegyiküknek különböző. Az elemek erejével bírnak. - Jin.                                                             - Cruz, itt van a térkép. - Li az asztalra terítette.                                                                                                       - Mivel Isa, azt mondta, hogy a középpont a legerősebb - ujjammal keresgéltem Greenwichet - Dark Greenwichben fogja összerakni. 3 felé fogunk szakadni: Isabelle eltereli Dark figyelmét, Jin és Li ti hátul lesztek, és Adam és én megmentjük Luket. Kérdés?                                                                      - Mi lesz, ha nem tudjuk megállítani a gonoszt...? - bizonytalankodott Jin.                                                  - Ne aggodj, arra is van egy tervem. - nyugtató mosoly víritottam.                                                                   - Pihenjetek, holnap nagy nap! - bevetettem egy kis ironiát.                                                                             Egy órával később...                                                                                                                                                             Nem tudok aludni. Oly sok minden múlik ezen, próbálok erős lenni, de ha nincs erőm... Az erkélyen ülök, a hátam a fának dől. Hogy bízzak magamban? Félek. Félek, de nagyon félek. Két könnycsepp végig fut az arcomon. Jól esik...mindig rohanok, de amikor megállok szembesülők a valósággal, minden összetörik.                                                                                                                                            - Miért kell szenvednem? - kérdeztem a csillagos égtől, de tudtam, hogy nem kapok választ.            - Mert az ősök is szenvedtek. - kaptam a választ Jintől, akit eddig észre se vettem. Velem szembe leült és folytatta.:                                                                                                                                                       - Régen is voltak hősök ők is szenvedtek, a jövőben is lesznek. Ne az a lényeg, hogy hol és kivel harcolsz. Hanem az, hogy miért harcolsz. Ha a szebb jövőért harcolsz, vagy a romlásért mindegy...A te útad fogja formálni a jövőt.                                                                                                                       - Köszönöm. - felálltam, majd visszafeküdtem.