Összefonódott sorsok 2.rész:Bocsáss meg,neki!

Előszó

Ez nem lehet igaz!Vagy mégis?Lehetséges lenne?Agyalok magamban a körmömet rágva idegességemben,az otthoni, azaz Oregoni házunk fürdőszobájában,ahova a délután során bezárkóztam Angellel együtt,hogy végre elejét vegyem a paranoiámnak és a lehetetlen tévképzeteknek a fejemben.Magamban megint újra számolom az utolsó vérzési ciklusom óta eltelt napok számát és hangosan kifújom a levegőt,mikor már vagy századszorra ugyan oda lyukadok ki.Késett,nem jött meg már 2 hónapja.Ami amúgy nálam nem is lenne meglepő hiszen mióta az eszemet tudom gondjaim voltak a menstruációmmal.Most mégis idegesen állok egyik lábamról a másikra miközben várom,hogy a kezemben levő kis tesztecskén megjelenjen az a bizonyos pozitív vagy negatív jel.Nem mintha bármi esély is lehetne rá,hogy az első számú lehetőség szóba jöhessen,hiszen az kizárt.Én nem lehetek állapotos basszus!Az események ismét lepörögnek a fejemben,az az éjjel amikor odaadtam magam neki,neki akit mindennél jobban szerettem.

-Tina nincs nálam...tudod..az.-motyogta miközben szenvedélyesen csókolóztunk és a legtöbb ruhánktól megszabadultunk.

-Öhm nem is kell,mert tudod én..-kezdtem volna bele, de ő belém folytotta a szót azzal, hogy tovább csókolt és a maradék ruhámtól is megszabadított.Gondolom azt hitte,hogy gyógyszert szedek vagy valami ilyesmi,de nálam szó se volt ilyesmiről.Egyszerűen nem menstruáltam azóta,hogy azon a buliban lefeküdtem a sráccal.A nőgyógyászom szerint van hogy egy trauma vagy egy stresszes helyzet ilyet vált ki a nőkből,ez elég ritka ,de megesik.Mert,hogy ahogy ő fogalmazott az agyalapi mirigy ami felelős a menstruációs ciklusért elfelejtette tenni a dolgát.
Az emlékre még most is összeszorul a szívem és az a bizonyos női részem.Hihetetlen,hogy a testem ennyire emlékszik rá,minden egyes érintésére,csókjára és így reagál rá. Angel szorosan a lábamhoz bújik,mintha csak tudná,hogy valami baj van és biztosítani akarna róla,hogy ő itt van mellettem,nekem.Mosolyogva megsimogatom puha bundáját és egy puszit nyomok a buksijára.

És megtörtént.Az övé lettem,már a fogalom minden egyes formájában,csakis az övé úgy,hogy nem védekeztünk.És láss csodát rá 2 hétre megjött, mintha mi sem történt volna,akkor nagyon örültem neki,és eszembe se jutott,hogy ebből akár baj is lehet.Először így nem is tartottam furcsának, hogy a rá következő ciklus viszont kimaradt.Be tudtam megint a stressznek így nem is foglalkoztam vele igazán,amíg nem jöttek a hányingerek és a rosszullétek.Nem hagyott nyugodni a gondolat,hogy esetleg... és az sem segített,hogy álmomban folyamatosan egy szőke kék szemű kislányt láttam magam előtt.Vagy valami nagyon nagy baj van az elmémmel és kezdek bedilizni vagy pedig terhes vagyok,és ez nem a gondterhesség.

De lehetetlen,hogy bennem legyen egy baba!Egyszerűen képtelenség lenne.Ugye?-Teszem a hasamra reszkető kezem és hangosan kifújom a levegőt már vagy ezredszerre.Majd a falon levő órára pillantok,már biztos,hogy megnézhetem az ítéletet, mert már többet is vártam mint kellett volna. Minden bátorságomat összeszedem és lassan a teszt kijelzőjére pillantok és amit ott látok,mindent megváltoztat.Elejtem a tesztet és a döbbenettől szinte kicsúszik a lábam alól a talaj és a fal mellett a hűvös padlóra csúszok,ahol a lábaimat átölelve,mint oly sokszor ha bánat ér Angel bundájába fúrom a fejem.

Most mégis mihez kezdjek?Babát várok,babát várok Brandon Skytól. A férfitól,aki megmentett önmagamtól, de egyben tönkre is tett és akit mindennél jobban szerettem.

_______________________

Na megjöttem kedves olvasóim az előszóval. Juhuuuu :D annyi ihletem van hogy nem győzöm őket leírni :D remélem tetszik nektek ez a kis szösszenet.Arra gondoltam,hogy a kövtkező részt csak Brandon szemszögéből írnám meg,hogy lássátok mi is történt és az ő érzéseiről is képet kapjatok.