Összefonódott sorsok 2.rész:Bocsáss meg,neki!

8.Fejezet

Brandon:

-Szerinted eljön?-kérdezem idegesen, ahogy Thomas a bandázst köti fel a kezemre, a kelleténél kicsit szorosabban, biztos, ami biztos alapon.

-Fogalmam sincs.- Rántja meg a vállát. -A kis barátnőd nem az a fajta, akinél meg lehet jósolni, hogy mit is fog cselekedni. -Mondja elgondolkozva, az orra alatt morogva. -De lehet, hogy rajtad még az se segítene, ha megjelenne. Ha csak valami mese vagy romantikus filmjelenet egy kliséjeként, nem épp akkor érkezne, amikor a földön heversz és hirtelen megfordítanád az állást.Ami viszont valljuk be, elég lehetetlen. -Kelletlenül elhúzom a szám.

-Kösz a bizalmat haver. -Morgom az orrom alatt, bár igazat kell adjak neki és bármennyire is nehezemre esik egyet értek vele. Az, hogy Tina, Lisa üzenetére megjelenjen itt, elég valószínűtlen. Ahogy az is, hogy nyerek. Tekintve az utolsó hét csúfos vereségeit a ringben. Hát igen, régen voltam ilyen szar bunyós. Azt hittem, majd az segít, hogy láttam Tinát, az majd erőt ad, hogy van még remény, de ezzel ellenkező dolog történt. Annyira felkavart a viszont látás, hogy egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből és full 24 órában rá gondoltam. Ami azzal járt, hogy nagyon keveset aludtam és ebből következően nagyon fáradt és kialvatlan voltam és vagyok is. Ami egyáltalán nem segített a bunyózási koncentráción. Sőt, ha lehet még rosszabb lett, mint volt. Így egyáltalán nem csodálom, hogy Thomas lassanként elveti a belém vetett bizalmát. Rászolgáltam, azt hiszem. Lehorgasztott fejjel készülök a meccsre, igyekszem koncentrálni és a be-ki légzésekkel lenyugtatni magam. De egyszerűen képtelen vagyok szabadulni a gondolattól és az érzéstől, hogy mi lesz, ha eljön. És mi, ha nem.

-El fog jönni. -Hallom meg Lisa hangját mögöttem, ami olyan mintha fényévekről távol járna tőlem. Még ha nem is tudja vagy veszi észre de hallani lehet benne a kétséget, a bizonytalanságot és a kétkedést. Felé pillantok, az ajtóban áll, egyik lábáról a másikra áll idegességében és karba fonta a kezét. -Nem lehet, hogy ne jöjjön el. -Rázza meg a fejét és azt hiszem, hogy elsírja magát, de nem teszi.

-Reméljük Lis. -Lépek mellé és a vállára teszem a kezem, támogatásként. Majd megjelenik mögötte Justin, aki lepacsizik velem, majd az egyik kezét a zsebébe a másikat pedig Lisa derekára helyezi.

-Gyere Baba. -Súgja a fülébe, de nem tudja úgy mondani, hogy én ne halljam meg. -Hagyjuk Brandet készülni a meccsre. Nem segít neki, ha még inkább felkavarjuk. -Nem akarom mondani neki, hogy engem már ennél jobban lehetetlen lenne feszültségbe generálni, de inkább nem teszem és hálásan mosolygok.

-Sok sikert haver és adj neki. -Pacsizik le velem ismét a haverom és felém villantja a pimasz mosolyát, amivel régen csajozott. Épp, ahogy én is.

-Igyekszem. -Válaszolom és bármennyire is akarom, hogy ne hallatszódjon a kétség a hangomban. Nem sikerül.

-El fog jönni, te pedig nyersz. -Mondja Lisa és megölel.
-Remélem. -Suttogom a fülébe, ahogy vissza ölelem. -De én már nem hiszek a csodákban, Lis. -Teszem hozzá halkabban, hogy csak ő halhassa. Megsimogatja a hátamat, majd egy biztató mosolyt vet rám és távoznak. Nézem a bandázsba tekert kezemet és vissza emlékszem, arra, amikor Tina, miatt verekedtem, amikor miatta nyertem. Mert bizonyítani akartam neki, mindennél jobban. Most is ezt kéne tennem, most is miatta kéne bokszolnom és nyernem.

-Gyerünk srácok. -Suttogom az ökleimnek. -Szedjük össze magunkat, az Istenit!

Tina:

-Ne nézz rám ilyen vádlón. -Mondom Angelnek, aki épp a kanapén ül mellettem, illetve félig-meddig az ölemben és olyan átható tekintettel néz rám, mintha magában épp engem elemezne és elítélné, amit csinálok. Azt hiszem kezdek becsavarodni. A tengerparti találkozás óta, nem láttam Brandont, de még csak nem is hallottam felőle. Azt hiszem ennek most örülnöm kéne és boldognak lennem miatta. De nem vagyok az. Talán csalódott?! Igen lehet, hogy az vagyok. Lehet, hogy vártam arra, hogy keressen és neki vágjon a hogyan szerezzük vissza életünk szerelmét című haditervnek. De semmi. Abszolút semmi hír nincs felőle. Illetve van, de az csak egy üzenet és az is Lisától. Már vagy százszor elolvastam, de most megteszem százegyedszerre is.