Összefonódott sorsok 2.rész:Bocsáss meg,neki!

17. Fejezet

Tina szemszöge:

Olyan volt az egész, mint egy lebegés. Már nem emlékszem sok mindenre csak arra, hogy a bár előtt megjelent Brandon és Thomas is. Úgy éreztem mintha két tűz közé kerültem volna. A szívem még, akaratom ellenére is nagyot dobbant, mikor Brandon közelében voltam. De ahogy megláttam Thomast akaratlanul is elmosolyodtam és olyan békesség töltött el, ami még senki mellett.

Mert hiába szerettem, olyan szenvedéllyel Brandont, ahogy csak lehetett, mellette sose éreztem nyugalmat. Inkább valami féle erőt, élni akarást és feszültséget, ami bármelyik pillanatban szétrobbanthatja a bensőmet. Nem tetszett ez a kettős érzés, ami a két férfi jelenlétében elfogott. Egyáltalán nem vagyok az az " egyszerre két pasiba is bele estem, mit csináljak, és kit válasszak típus" most mégis valami regényben éreztem magam.
De ez a két alfa hím nem adott rá lehetőséget, hogy jobban beleássam magam az érzéseimbe és fejest ugorjak beléjük, mert már egymásnak is estek acsarkodva. Nekem kellett közéjük lépnem, ami nem okozott volna gondot, akkor ha nem hagyta volna meg az orvos, hogy nyugalomra van szükségem. Az egyik részem, a gyávább menekült volna előlük. Úgy gondolta, hogy majd lerendezik maguk között és nekem nem kell belefolynom, mert semmi szükségem további izgalmakra. Na ez volt az okos énem, erre kellett volna hallgatnom. De persze nem így tettem, mert inkább a szenvedélyes, lobbanékony és indulatos énemre hallgattam, mint oly sokszor. Pedig megtanulhattam volna már a saját bőrömön, hogy sokkal jobban járnék ha hideg fejjel gondolkodnék és a komplikált helyzeteket is így kezelném.

De én hülye közéjük ugrottam. Majd arra eszméltem fel, hogy már vitába is keveredtem Brandonnal. Csúcs szuper! Ez kell nekem, mert ez maga a nyugalom. A csúcs az volt, mikor a fejemhez vágta, hogy ágyba bújtam a legjobb haverjával.

Hogy mi van???!!-Gondoltam magamban. Mert nem hiszem, hogy ilyennek ismer vagy egyáltalán ilyennek tűnnék, de ő megvádolt olyan dologgal, amit ő követett el. Mert bevallotta a rohadék, hogy egyenesen tőlem egy kocsmába ment, hogy leigya magát, majd mit sem törődve azzal, hogy a terhes szerelme? a kórházban fekszik ágyba bújt egy ribanccal.

Mert ez Brandon Sky, kérem szépen, egy kicseszettül megbízhatatlan alak, aki elől minden nő meneküljön, mert a legkisebb problémánál már menekülőre is fogja a gyáva nyúl és vissza bújuk az odújába.

Minden lány ilyen hősszerelmesre vágyik, igaz csajok?

Olyanra, aki az első adandó alkalommal lelép, elhagy titeket és más ágyában vigasztalódik.

Hát megsúgom fiúk, hogy nem. Mi nem ilyen pasira vágyunk! Hanem egy férfira, aki mindent megtesz értünk, aki megmutatja, hogy kellünk neki és szeret minket és mindezt tettekkel fejezi ki.

Rá kellett döbbennem, abban a pillanatban, ahogy Brandon kimondta, hogy mit tett, ő nem olyan férfi volt, akire nekem szükségem volt. Mert sokszor nem abba szeretünk bele, akire szükségünk van hanem olyanba, aki kell nekünk. Abban a pillanatban összeomlottam a feszültség és a fájdalom belülről mart szét, ahogy rájöttem rossz embert szerettem. Rossz embernek adtam oda a maradék érzéseimet és szeretetemet. Ő volt az egyetlen, akinek teljesen és igazán megnyíltam, amennyire csak tudtam, ő volt az akit a nagyiék elvesztése után igazán tudtam és nagy nehezen tudtam is szeretni. És ő volt az, aki egyben a legnagyobb fájdalmat is tudta okozni az árulásával. Mert elárult. Aztán már csak a fájdalomra emlékszem és arra, hogy oda tettem a kezem a farmerem alsó részére és rettegve éreztem meg a nedvességet. A sikoltás ott csengett a fülemben, hirtelen nem tudtam, hogy ki sikít olyan kétségbeesetten. Legszívesebben oda mentem volna, hozzá, hogy megnyugtassam. Semmi baj nem lesz, minden helyre jön. De rá kellett jönnöm, hogy a saját sikoltásomat hallom visszhangozni a fülemben.