Összefonódott sorsok 2.rész:Bocsáss meg,neki!

6.Fejezet

-Maradj itt kislány. -Mondom Angelnek a tőlem telhető legnyugodtabb hangon, épp a nőgyógyászati rendelő előtt. Szóval eléggé meg kell erőltetnem magam, hogy tényleg a nyugodt hangszínemen beszéljek. Ma csak 3-kor kezdek a munkahelyemen, így erre a napra kértem  egy időpontot a legközelebbi, de egyben legjobban is dicsért rendelőbe. Így is elég sok fenntartásom van és volt is a nőgyógyászokkal kapcsolatban, ami sose múlt el, így én aztán tényleg nem bízom a véletlenre a dolgot. Angel kicsit nyüszög, ahogy teszek egy lépést a rendelő felé, de nem mozdul el a pózna mellől, ahova kikötöttem, ahhoz túlságosan is jól nevelt.

-Tudod, hogy ide nem jöhetsz be velem. -Lépek vissza egyet, hogy megsimogassam selymes bundáját. -Sietek, ahogy csak tudok és utána megígérem, hogy egyenesen a tengerpartra megyünk, hogy ott szaladgálhass egyet. -Ígérem meg neki és lehajolok, hogy puszit nyomjak a buksijára, mire végignyalja az arcomat, mire én csak vigyorgok és megölelem. Elmegy mellettünk két öreg néni, akik rosszallóan néznek ránk, mintha az, hogy így szeretem a kutyámat bűn lenne, de tudom, hogy az ő szemükben az a bűn, hogy egy terhes kismama teszi ezt. Várjunk csak, de hát ők nem is tudják, hogy az vagyok. Csak beképzelem, hogy tudják. Azt hiszem kezdek paranoiás lenni. Még csak nem is úgy öltözködöm, mint egy kismama. Haspólót, ami azért nem enged sokat mutatni izmos hasamból és egy rövid, fekete farmer sortot viselek. Nem épp egy kismama felszerelés, de épp ez a lényeg. Nem akarom, hogy ha valaki meglát tudja, ha olyan látna meg akiről nem akarom, hogy tudja.

Én is tudom, hogy a katyvasz gondolataimmal a fejemben és a monológjaimmal csak az időt akarom húzni, hogy minél később kelljen megtennem az elkerülhetetlent. Pedig a szívem mélyén tudom, hogy muszáj. Basszus Tina szedd össze magad! Már 2 hónapos terhes vagy basszus itt az ideje, hogy rád nézzen egy nőgyógyász, vagyis nem rád, hanem a kisbabádra. Így hát, miután jól leszidtam magam a gyávaságom miatt belépek a rendelőbe. Rajtam kívül csak egy fiatal nő van a férjével, akik az egyik széken ülnek, egymás kezét fogják összebújva. A látvány szinte arcon vág. Becsukom az ajtót magam mögött és én is helyet foglalok, ha lehet tőlük a legmesszebb levő helyen. De mintha magamat akarnám kínozni néha-néha feléjük pillantok és így részem lesz abban a gyomorforgató látványban, hogy mennyire szereti a fiatal férfi a kismamát és a születendő babáját.Egyik kezével a nő kezét fogja, aminek gyűrűs ujján ott virít az eljegyzési gyűrű. A másik keze pedig a nő hasán pihen, amin már látható, hogy bizony állapotos. Összeszorul a torkom és nem csak a torkom, hanem a szívem is, hogy nekem sose lesz részem ebben a csodás pillanatban. Ahogy ez a pasas a nőt nézi, ő tudhatja látszik a szemében, hogy nincs nála gyönyörűbb a földön. A kisbaba nagyon szerencsés lesz, két csodás, boldog és összetartó szülője lesz, akik már most mindennél jobban szeretik. Így belegondolva már nem is keserűség tölt el, hanem a boldogság, hogy van még akiknek megadatott a szerelem és akik élnek is vele. Majd szól az asszisztens nő és behívja a gyomorforgatóan boldog és szerelmes párt a vizsgálatra. A férfi még ekkor sem engedi el a nő kezét, ezzel biztosítva a támogatásában és együtt tűnnek el a szemem elől az ajtóban.

A fejemet a lábamra ejtem és átölelem a térdemet, mintha ezzel egyben tarthatnám magam. Irigy vagyok az ismeretlen nőre, mérhetetlenül irigy, mert neki megadatik az, hogy egy szertő férfi áll mellette és támogatja őt. Belegondolok, hogy neki nem kell egyedül a WC fölé hajolva okádnia, hanem van aki nyugtatgatja, simogatja a hátát és fogja a haját. Egyedül is meg tudom fogni a hajam, egyedül is össze tudom kötni. Egyedül is meg tudom oldani a gondjaimat, mint például a bejárati ajtóra felszerelni a kutyabejárót, vagy lefesteni a kerítést, ahol Angel lekapta a körmével, amikor majdnem kiugrott, hogy elkapja a postást. Na igen, az vicces eset volt. Nem győztem bocsánatot kérni tőle, amikor legközelebb levelet hozott és pont otthon voltam. Ahogy be is tudok vásárolni egyedül, de mennyivel jobb volt mikor Brandonnal tettem ugyanezt. Mennyivel jobb lenne minden ha vele csinálnám ezeket a dolgokat, mert hiába oldom meg egyedül, ha a szívem mélyén vele akarom. Majdnem egy hete volt már, hogy láttam, de azóta se tudom kiverni a fejemből azt a szomorú pillantását. Egyszerűen az agyamba fúrta magát és képtelen vagyok kiűzni onnan. Még sose láttam olyan letörtnek és szomorúnak. Olyan volt, mint egy leharcolt oroszlán, igen ez a legjobb szó rá. Egy leharcolt oroszlán. És ez fájt, mert a szívem mélyén tudtam, hogy miattam ilyen. Én vagyok az oka. Talán könnyebb lenne, ha úgy láttam volna, hogy önfeledten nevet azzal az önelégült vigyorával a képén, karba tett kézzel, hogy kifejezze ő a kicseszett Brandon Sky. Ha így látom, akkor esetleg nem érzem ezt a szűnni nem akaró, feszítő érzést a mellkasomban. Akkor talán könnyebb lenne, de így, hogy tudom, hogy ő is épp úgy szenved mint én, egyszerűen nem tudom őt utálni, nem tudok rá dühös lenni és ez bosszant. Mert akkor elviselhető lenne ez a fájdalom. De így..