Összefonódott sorsok 2.rész:Bocsáss meg,neki!

3. Fejezet

Tina

-Ez az új otthonunk -mutatok körbe az új albérletünkbe lépve, a cuccaimat pedig magam mellé teszem. Lassan egy órája már, hogy leszállt az Oregonból tartó repülőm Kaliforniába, de egy örökké valóságnak tűnt, amíg a taxi ideért a hatalmas dugó miatt. Lekapcsolom Angel nyakörvéről a pórázt, majd elindulok, hogy személyesen is szemügyre vegyem az új lakást. Van egy kisebb előtér, ahol most is álltam onnan kell belépni a nappaliba, ahonnét egy szoba nyílik egy másik végéből pedig a konyha és a fürdő. Nem túl nagy, de nekem pont megfelel és elég lakható is. A főbérlő pedig, aki postán elküldte a lakáshoz tartozó kulcsokat, elég normálisnak tűnt a telefonban. Azt hittem szinte lehetetlen lesz lakást találni a szemeszter kezdés előtt 2 héttel, de nagy nehezen sikerült. Ráadásul olyat, amiben megengedett a háziállat. És mikor rábukkantam erre, már képek alapján is szerelem volt első látásra, főleg mikor megláttam, hogy a tengerparthoz közel van. Friss levegő, nyugalom és, ami a legjobb nagyon, nagyon messze Brandon régi lakásától. Pont erre volt most szükségem. Illetve nekünk. Angelnek és nekem és a kis jövevénynek. Mivel úgy döntöttem, hogy megtartom a kisbabámat. Nem is tudom, hogy gondoltam, hogy esetleg képes lennék elvetetni. Pedig majdnem megtettem, már ott voltam a nőgyógyászati rendelőben és vártam a soromra. Idegesen doboltam az ujjaimmal a lábamon. Amikor egy nagyon fiatal anyuka lépett be a váróterembe, látszott rajta, hogy nem vagy nem sokkal idősebb mint én. A haja és az egész külseje zilált volt, de ennek ellenére mégis hihetetlenül szépnek tűnt a boldogságtól. Főleg, amikor a karjában fekvő nagyon pici babára pillantott. A kislány nagyon kicsi volt még, talán fél éves ha lehetett. Az édesanya leült mellém és kedvesen rám mosolygott.

-Meg fognád egy picit? -Kérdezte tőlem a babára, majd rám pillantva segítségkérő tekintettel.

-Per-persze -makogtam kissé zavartan.

-Hálásan köszönöm. -Adta a karomba a kislányt és ő maga elkezdett valami után kutatni a táskájában. De nem igazán figyeltem rá, hogy mit keres, mert minden figyelmem lekötötte a karomban fekvő apró teremtmény. Ahogy ránéztem belegondoltam, hogy én is így tartom a kezemben a saját babámat. Azt az örömöt, amit a megszületése fog okozni.Mert még ha nem is terveztem, hogy ilyen fiatalon fogok szülni és ilyen körülmények között, egy baba akkor is áldás. És még mindig hittem abban, hogy minden okkal történik. Hittem a sorsban, hogy ha valamit elveszítünk akkor -lehet, hogy más-, de valamilyen formában vissza fogjuk kapni. Mert az élet, bármennyire is érezzük néha igazságtalannak, mégis igazságos és az egyensúlyra törekszik. Ha valamit vagy valakit elveszítesz kapsz valami vagy valaki mást az életedbe. És még ha ez a legváratlanabb és legőrültebb módon is teljesül, akkor is hálásnak kell lennünk érte.

És már kétségem sem volt afelől, hogy nekem semmi keresnivalóm sincs ott. Mert még ha egy magzatról is beszélünk ő egy élet. Egy kisgyerek. Az én gyermekem a férfitól, akit mindenek ellenére még mindig szerettem és nekem semmi jogom nincs megfosztani az élettől. Teszem a még nem létező hasamra a kezem. Körbe sétálok a lakásban, minden helységet megnézek, Angel pedig nyugodtan sétálgat mellettem és mindent alaposan megszaglász. -Na jó lesz kisasszony? -Kérdezem tőle, mintha csak válaszolhatna és megsimogatom okos buksiját, amire farok csóválással válaszol.

-Ezek szerint igen. -Nevetek fel, ahogy végignyalja az arcomat. Egy pont pipa a listán. Lakás meg van. Sőt még egy pipa, mert sikerült átkérnem magam levelezős szakra. És még munkát is találtam egy közeli kis kocsmában leszek felszolgáló. Vagyis ez csak ilyen alkalmi és ideiglenes munka lesz, mert nem szándékozok hatalmas pocakkal tálcákkal és sörös dobozokkal a kezemben bohóckodni. Fogalmam sem volt, hogy hol kezdjem a kipakolást és még bevásárolni sem ártott volna. Te jó ég mennyi teendő vár még rám. Belegondolni is fárasztó volt. De legalább addig sem gondolok egy bizonyos személyre, amíg azzal vagyok elfoglalva, hogy minél otthonosabbá tegyem az új lakásomat.