Mercy // Shawn Mendes - átírás alatt -

1.

- Te jó ég, te vagy az? - kérdezte a nő kikerekedett szemekkel, vagy egy oktávval feljebb, mint a normál beszédhangja. Atyaég... Miután ellökte magát az ajtófélfától, magabiztosan megindult felém, egyenesen Shawn hálószobája felől.

- Ti ismeritek egymást? - kérdezte Shawn a meglepettségtől csillogó szemekkel.

- Camilával egy gimibe jártunk. - nyögtem ki hidegen, még mindig olyan fejjel, mintha citromba haraptam volna, megrökönyödve bámulva a nőt. Nem bírtam megszakítani a kettőnk közötti szemkontaktust. Ez nem az a jóféle szemkontaktus volt, hanem az, amelyiktől az ember hátán feláll a szőr.

- Nem is gondoltam volna, hogy még mindig jóban vagytok. - Camila rásimult Shawnra. Még mindig farkasszemet néztünk egymással, de azért azt láttam, ahogy tenyere végigcsúszik Shawn mellkasán.

- Pedig de, Merci a... legjobb barátom. - vigyorgott a legjobb barátom.

- Azt hittem, az alkalmazottad, vagy valami. - motyogta Cam a férfi fülébe. Figyelmen kívül hagytam; nem engedtem meg neki, hogy felidegesítsen, holott már így is forrt az agyvizem.

Bárkivel barátkozhat, csak ne vele...

- Megzavartam valamit? -utaltam a hálószobás incidensre, mikor végre sikerült elszakítanom magam a szuggesszív pupilláktól és hogy megtaláljam a hangom, megköszörültem a torkom.

- Nem, dehogy... - nevetett Shawn zavartan. - Éppen az új gitáromat mutattam meg Camilának.

A gitárt, mi, te kis...

- Mhm, értem... - bólintottam.

- Ha ti ismeritek egymást, akkor mi lenne, ha rögtön neki is látnánk a vacsorának? - csapta össze a tenyerét Shawn, gyorsan témát váltva. 

- Szuper, már ki vagyok éhezve... - kezdte Camila, miközben összepréselte vörösre rúzsozott ajkait. Mindketten rákaptuk a tekintetünket. - Egy jó kiadós vacsorára. - vigyorgott. - Szörnyen kötött a diétám. - forgatta a szemeit, sajnáltatva magát.

Azt hiszem, érthető, miért nem jöttünk ki jól.

- És... - kezdte Shawn, két harapás között, már az asztal mellett ülve. - Hogy is volt ez a gimis dolog? - ingázott tekintete Camila és köztem.

Mindketten az asztalfőn ültünk. Muszáj volt; szabályosan megsértődött, mikor Shawn magával szembe ültette. Mondtam, hogy nekem édes mindegy, hová ülök, de a férfi ragaszkodott hozzá, hogy mellé üljek, ezért inkább Camila terítékét is arrébb költöztette.

Mielőtt válaszolhattam volna, a nő önfeledten kezdett mesélésbe.

- Hát az úgy volt, hogy én és Merci ugyanabba az osztályba felvételiztünk. A művészetire. Csak tudod, Shawny, oda azok kerülnek be, akik tehetségesek. - nevetett kárörvendően.

- Imádom a humorod. -jegyezte meg Shawn Camila felé, egy őszinte mosollyal, aztán rám emelte tekintetét. - Nem is tudtam, hogy művészetire jelentkeztél.

- Az már nagyon régen volt. - legyintettem úgy, mintha egy legyet akarnék elhessegetni. valójában tényleg így volt, csak ennek a lénynek kicsit nagyobb volt a feneke, mint az átlagnak... - Néha énekelgettem, de semmi több.

- Na igen, lehet, ha nem túrnak ki az osztályból, viszed is valamire. - nézett egyenesen a szemembe Camila. Ez felhívás volt a táncra...

- Tessék? - ráztam egy aprót a fejemen, tágra nyílt szemekkel.

- Jól hallottad. - mosolyodott el fölényesen, ahogy hátradőlt a székben. Kezébe vette borospoharát és kecses mozdulatokkal lötykölni kezdte a vérvörös folyadékot.