Mercy // Shawn Mendes - átírás alatt -

2.

Valószínűleg mindkettőnknek nehezebb lenne, ha tudná, hogy abszolút nem közömbös nekem. Inkább kimegyek a szobából... Nem segít, ha bámulom azt az idegesítően cuki fejét.

Összeszedte a papírokat. A pólóját a székre dobta le, még mindig ott volt.

Lehet, legközelebb is meg kéne harapnom, ha ilyen jó fiúvá válik tőle, és még be is indítja.

Nem, nem lesz legközelebb. Ez nem ismétlődhet meg.

Végül arra jutottam, hogy az lesz a legjobb, ha elfoglalom magam és főzök kávét, meg esetleg csinálok valami reggelit, de ez mind megrekedt az ötletek szintjén, hiszen meghallottam, ahogy Shawn csupasz talpa csattog a taposón. Édes...

Dehogy édes... Atya ég!

- Jó reggelt... - morogta rekedt hangon.

- Neked is! - pördültem meg, nem számítva a következményekkel.

Shawn egy szál boxerben állt előttem. Éppen ásított, aztán megdörzsölte csukott szemeit. Én meg majdnem beestem a mosogatóba.

Nem ez volt az első alkalom, hogy láttam őt, így, majdnem anyaszült meztelenül, de azért ez mégis egy kicsit más.

- Lezuhanyozhatok? - mosolyodott el, miközben végig mért.

- Persze... - eszméltem fel. - A szekrényben találsz törölközőt. - bólintottam egy aprót. - Kérsz valamit reggelire?

- Mhm. -ásított megint. - Tükörtojás? - újra ásított, majd kinyitotta a hűtőt és elővette a tejet. Vállam fölött pohárért nyúlt, nem is törődve azzal, hogy a konyhapulthoz szorít. Egy csíkos bögrébe kitöltött néhány korty tejet. Végig szemkontaktust tartott, én pedig pirultam, mint egy kislány. 

Valami más lett köztünk, és nem tetszik, hogy elgyegít.

- Mire végzel a zuhanyzással, az asztalon lesz a tükörtojás. -nyeltem egy nagyot, mire csak bólintott, és ráérősen távozott a fürdőbe.

Megtámaszkodtam a pulton. Észnél kell maradnom. Mégis mi ez? A homlokomra tapasztva a kezem meggyőződtem róla, hogy nem vagyok lázas, néhány csepp hideg vizet fröcsköltem az arcomra, aztán neki is láttam a reggelinek.

- Merci? - jött ki Shawn a fürdőszobából, derekára csavarva a törölközőt.

Meg akar ölni. Ez már biztos.

- Igen? - fókuszáltam az arcára.

- Nem zavar, ha így maradok, ameddig megeszem a reggelit? - mutatott le magára.

Kénytelen voltam töviről hegyire megnézni. Csak egy pillanat volt az egész.

- Nem... Nem, tudod, ahogy csak kényelmes. - hadováltam, félresöpörve az arcomból hajam.

Vele szemben foglaltam helyet az asztalnál.

- Mondd. - néztem rá. Ismertem már ezt a nézését. Tudtam, hogy fontolgatja, megszólaljon-e, vagy sem.

- Szóval, azt szeretném mondani, hogy rég nem volt ilyen jó éjszakám. - nézett a szemembe. - Annak ellenére, hogy nem volt köztünk semmi... Mélyre hatoló... - nevetett egy pillanatra a piszkos viccen, miközben elvett egy pirítóst az asztal közepén lévő tányérból.

Perverz disznó.

- Hát... - kezdtem. - Örülök neki, hogy boldoggá tett. Na jó, ez a beszélgetés egyre furcsább... -nevettem fel kínomban. Én is szóra nyitottam a szám, de beszéd helyett inkább a villámra bökött tojással szemeztem.